Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 6 (233. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter:
3855 Mi a teendő? Szinte hallani a ma már szép sztereotip válaszokat: új társadalmi szerződés kell és összefogás. Összefogásból már rögtön van kettő is. A szerveződő faluparlamentek mellett rögvest nemzeti vidékpolitikai tanácsok alakultak. Félő, hogy a deklarált nemes szándékok mögött az egymást negligáló erők is megjelennek. Az eddigi tapasztalatok alapján félő, hogy egymást előbbutóbb szavazatszerzésre szakosodó, pártvezényelt szervezeteknek minősítik, és létük nem a megegyezés , hanem újabb konfliktusok forrása lehet. De valóban, új szerződés nélkül nem megy. Hiába szerveződnek a legjobb civil erők és a sajnos politikailag megosztott érdekképviseletek, a döntéshozók kezében az irányítás. A politika erőinek kell a fő stratégiai c élokban megegyezni. Nincs más út! Az Unióban minden nemzet küzd a saját érdekeiért úgy, hogy a pártküzdelmeket alárendeli a nemzeti céloknak. Európában ez a normális. Van más út is, az, amin ma járunk: az állandó konfliktus keresése, képtelenség az együttm űködésre, de az máshová vezet. A legnagyobb magyar ezt üzente: “Elvégre tenni is kellene valami nagyobbszerűt már, ha a nemzetek sorából dísztelenül kisodortatni nem akarunk. Fajtánk most biztosan bukik, ha meddő vitatkozások vágásibul kibontakozva a ténye k mezejére nem áll. (13.20) Házsártos, egymást üldöző népből, amely erejét kölcsönös zsibbasztásra fecsérli, elvégre egy családdá, egy és oszthatatlan, erős nemzetté akarunk és Isten segítségével fogunk is összeforrni.” (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Széchenyinek még ma is igaza van, ez a feladat, amit meg kell tenni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem, hogy a kormány ne vében kíváne valaki felszólalni. Gráf József miniszter úr, parancsoljon, öné a szó. Egy pillanat, amíg a gépet bekapcsolják. Parancsoljon, miniszter úr! GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt K épviselő Úr! Mint már más parlamenti vitában, ezúttal is azzal tudom kezdeni, hogy amit elmondott, azzal szinte teljes mértékig egyetértek. Úgy gondolom, hogy a patkó mindkét oldalán ülünk néhányan olyanok, akik a magyar mezőgazdaságnak és a vidéknek párté rdek nélküli, elkötelezett hívei vagyunk. Ezt éreztem az ön által elmondott véleményekből is, és igen sajnáltam, hogy nem tudtam a hét végén a rendezvényen részt venni időpontegyeztetés miatt, mert külföldön jártam éppen, és ez lehetetlenné tette. De az o tt elhangzottakról tájékozódtam, és ami rajtam múlik, fogok segíteni. Az ön által elmondott gondolatokat azzal szeretném kiegészíteni, hogy amikor az Európai Unió tagjai lettünk, bizonyos értelemben megváltást várt a vidék és a mezőgazdaság. Ez természetes en nem következett be, néhány jól érthető és ismert ok miatt. De szeretném önnek leszögezni, hogy csak akkor tudunk előrelépni, ha néhány alapkérdésben egyetértünk. Az első ilyen alapkérdés, ami számomra nagyon fontos filozófiája a mezőgazdaságnak és a vid ékfejlesztésnek, hogy egyetlenegy agrárpolitika létezik, ez a magyar nemzeti agrárpolitika. Az Európai Unió és a csatlakozás lehetőségei csak keretet biztosítanak számunkra, hogy ezt minél jobban és a lehető leghatékonyabban kihasználjuk. A másik, ami nagy on fontos, hogy a költségvetés nehézségeit is figyelembe véve mind a hazai, mind az európai uniós forrásokból az utolsó fillérig minden támogatási lehetőséget okosan és célszerűen fel tudjunk használni. A következő, ami nagyon fontos, hogy a magyar gazdálk odók hátrányait legalább ne mi nehezítsük, hanem tegyünk meg mindent azért, hogy azonos színvonalon és azonos lehetőségekkel tudjanak versenyezni európai uniós versenytársaikkal. Azaz soha többé nem fordulhat elő, hogy 25 európai országból 24ben időben ho zzájutnak a gazdálkodók a támogatásokhoz, Magyarországon pedig nem. Az ehhez szükséges szervezeti és személyi feltételeket
