Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 31 (231. szám) - A mezőgazdasági termelők nyugdíj előtti támogatásának bevezetéséhez kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
3763 Az, hogy mennyi realizálódott 2004ben a 2004es keretből, úgy gondolom, semmit nem mond. 2004ben lettünk az Unió tagjai, voltak jogcímeink, amire elkezdhettük elkölteni, de az mind el lesz költve az utolsó fillérig. Egyébként csak jelzem, hogy Magyarország áll legjobban jelenleg az európai uniós pénzek lehívása terén, és erre inkább büszkének kell lennünk. Hogy a különböző jogcímek között mások mást választottak? Azt gond olom, minden országnak szíve joga, hogy ő milyen kereteken belül akarja azt a pénzt elkölteni. Én csak azt hangsúlyoztam, hogy ez nem jelentett volna Magyarországnak és a magyar agráriumnak pluszforrást, mert attól, hogy mi tizenöt jogcímre osztjuk el az 5 0 milliárdot, az még akkor is 50 milliárd marad. Egyébként csak jelzem, hogy a 2004. évi elköltése bőven megtörtént, és meg fog történni a 2005ösé is. Itt vannak különböző finanszírozási áthúzódó problémák, főleg a beruházások meg az állatjólét meg egyebe k kapcsán. Remélem, visszafizetnünk nem kell. Tehát én inkább azt látom, ha kapkodunk, az nem vezet jóra. Csak jelzem, hogy elég komoly büntetést kaptak már például a területalapú támogatás miatt a lengyelek. Tehát mielőtt olyan nagyon hangsúlyoznánk, hogy ki, mikor meg mit fizetett, azért azt is nézzük meg… - az is látszik, hogy be kell tartani a szabályokat. Tehát nincsen pardon, az Unió nem fogja itt hagyni, főleg a mai vitatott költségvetési helyzetben, amikor a kéthárom legnagyobb befizető folyamatosa n azt reklamálja, hogy túlköltekezés van az Unióban. Spanyolország öt évvel ezelőtti támogatásokat fizetget vissza! Tehát azt gondolom, nem biztos, hogy ez a helyes út. Lehet kapkodni, meg nyilván, amit lehet, minél előbb oda kell adni, ha már jár, csak az ért azt is meg kell nézni, hogy milyen módon meg hogyan. Még egyszer mondom, ez nem jelentett volna több pénzt. Tehát nem vettünk el senkitől pénzt, mert nem jelentett volna ez több forrást. Köszönöm. ELNÖK (Harrach Péter) : Most folytatjuk a normál felszól alások sorát, tehát nyolcperces felszólalások következnek. Kékkői Zoltán képviselő úré a szó. KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amennyiben röviden kellene jellem ezni a mezőgazdasági termelők korengedményes nyugdíjazásának bevezetéséhez kapcsolódó beterjesztett törvényjavaslatot, akkor két megjegyzés fejezi ki legpontosabban a lényeget: nem kellően előkészített, és nincs összhangban az Európai Unió Tanácsának vonat kozó rendeleteivel. Hogy nem kellően előkészített, azt egyértelműen bizonyítja, hogy egy már 2004ben bevezethető EU támogatási konstrukció nálunk csak 2006tól kerülhet bevezetésre, ugyanakkor a támogatási forma részletes kidolgozására majd a nemzeti vidé kfejlesztési terv 2006. évre vonatkozó módosítását követően kerülhet sor. És hogy nem EUkonform az EK tanácsi rendelet hazai adaptációja, az már ebből a törvénytervezeti alapvetésből is kitűnik, hiszen jelentősen szűkíti az igénylők körét, szűkíti az igén ybevétel idejét, és szűkíti az igénybe vehető összeg mind fajlagos, mind abszolút mértékét. Tehát az agrárkormányzat először tudatosan halogatta, most pedig szűkíti ezt az agrárgazdálkodói körben már régóta várt EU támogatási konstrukciót. A halogató, szab otáló magatartást a törvénytervezet csatlakozó anyagaiban maga is elismeri az előterjesztő: “Nagyban befolyásolja a tervezett intézkedés tényleges bevezetését és hatékonyságát a termőföld állam által, életjáradék fizetése ellenében történő megvásárlásáról szóló 255/2002. számú kormányrendelet végrehajtása.” Íme a beismerés! Nem egy már létező EU támogatási konstrukció bevezetésén fáradozott ez idáig a magyar kormány, hanem egy azzal ellentétes, annak majdani hatékonyságát gyengítő ellenprogramot léptetett é letbe, és működtetnek mind a mai napig. Ráadásul ennek finanszírozása a magyar adófizetők pénzéből történik, miközben az e célra fennálló európai uniós források kihasználatlanul benn ragadnak. Ezáltal egy igen súlyos költségvetési visszaélés
