Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 31 (231. szám) - A légi közlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - VÁRI GYULA (MSZP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - MÁRTON ATTILA (Fidesz):
3737 rendelete van nevesítve. Tulajdonképpen, ha most bármely repülőgéptulajdonos vagy üzemben tartó arra hivatkozik, hogy a jelenleg hatályos törvény szerint jár el, akkor véleményem szerint a bíróság igazat ad neki. Hiszen még kormányrendelet sem készült az európai uniós biztosítási rendelethez, amely et egyébként Magyarországon meg kellene tenni. Itt az van, hogy nyilvános repülőtér üzemben tartására, légiforgalmi irányítói tevékenység ellátására, valamint légiközlekedési tevékenység végzésére engedély akkor adható ki, ha a Tanács 2407/1992/EGK rendele tében foglaltaknak megfelelő felelősségbiztosítással rendelkezik. Az a baj, hogy a régi szám van benne. Tökéletesen egyetértünk, hogy ez európai uniós szabályozás, amelynek bizonyos átvezetése kötelező, de egyébként a rendelet alkalmazása kötelező. Csak ar ra az anomáliára próbáltam itt felhívni a figyelmet, hogy ha ez így marad, akkor akár a magyar államot hívhatja bárki perbe egy bizonyos, reméljük, hogy soha be nem következő légi baleset kapcsán, ha egyébként kártérítési igénnyel lép fel. Közben államtitk ár úrnak jeleztem is, hogy azt a bizonyos kormányrendeletet is meg kellene alkotni, amely a 785/2004. tanácsi rendelet magyarországi alkalmazásáról kell hogy szóljon. Itt is, a jegyzőkönyv számára is, szeretném kérni és felhívni a tárca figyelmét, hogy veg ye figyelembe mindazokat a rendeletben, illetve a rendelet preambulumában rögzített hazai mozgásteret és lehetőséget, amely az értelmezésünk szerint rendelkezésre áll, könnyítve ezzel a hazai kisgépes forgalom, illetve a kisgépes üzemben tartók, tulajdonos ok biztosítási terhein. Mindössze csak ennyi volt ezzel a szándékom, hogy ezt megemlítettem és szóvá tettem. A másik, ami miatt szót kértem, Szalay Gábor képviselő úr hozzászólása volt, aki azt mondta, hogy Ferihegy esetében azért lenne jó a privatizáció, mert egyébként tőkebevonásra adna lehetőséget, és olyan fejlesztések indulhatnának meg, amelyek biztosíthatnák a repülőtér elkövetkezendő, akár néhány évtizedes fejlesztését, működését. Nos, körülbelül kéthárom héttel ezelőtt szakértő kollégáimmal készíte ttem egy kimutatást, pontosan azért, hogy világos képet kaphassunk az európai gyakorlatról. Mi az európai gyakorlat a repülőterek fejlesztése esetében? Nagyon alapos szakmai munkát végeztek. Kigyűjtötték a különböző repülőterek, hogy csak néhányat említsek , Prága, Bécs, Koppenhága, Frankfurt, tehát az igazán komoly és dinamikusan fejlődő repülőterekre vonatkozó adatokat. Azokban azt láthattuk, hogy a tulajdonosi szerkezet szinte mindenhol más, de nagyon sok esetben vagy állami, vagy közösségi, többségi tula jdon van benne. Bizonyos helyeken, egykét helyen való igaz, hogy a privát tulajdon többsége a jellemző, de még egyszer mondom, vagy közösségi, vagy tartományi, vagy önkormányzati tulajdon minden esetben van a repülőtereken. Készítettek egy összeállítást a rról is, hogy az egyes repülőterek fejlesztései hogyan néznek ki. Számomra is teljesen meglepő volt, ugyanis a repülőterek fejlesztése, az elmúlt öt évre visszatekintve jellemzően azt lehet mondani, saját tőkéjéből, tehát az eredményből felhalmozott tőkébő l, EBRDhitelből és európai uniós fejlesztési támogatásokból valósul meg; milliárdos nagyságrendű és euróban is milliárdos nagyságrendű beruházások és fejlesztések. Tehát amikor azt mondjuk, hogy egyébként teljesen felesleges a repülőteret privatizálni, me rt az elmúlt öt évre visszatekintve az látható, hogy bárhol, ahol fejlesztési igénnyel léptek fel, az Európai Unió részben finanszírozta, részben az Európai Fejlesztési Bank kölcsönt biztosított hozzá, részben pedig a saját tőkéjükből tudták fedezni. Tehát teljesen felesleges azért magánkézbe adni egy repülőteret, hogy elmondhassuk, hogy privatizáltuk. Persze, értem én, hogy most a kormánynak mindenképpen pénzre van szüksége, de úgy gondolom, hogy azért mégse a pillanatnyi érdekek döntsenek egy ilyen hatalm as állami tulajdon és egy jól működő állami tulajdonú cég esetében, hanem tekintsünk egy kicsit előbbre, és nézzük meg, hogy a hosszú távú fejlesztések és hosszú távú érdekek mit követelnek meg. Ezzel kapcsolatban még egyetlenegy dologra szeretném felhívni a szaktárca figyelmét is. Ellentmondás található a benyújtott törvénymódosító javaslat 11. §ában a repülőtér definíciója, illetve a nemzetközi repülőtér definíciója, valamint a hatályos törvény 71. §ának 19. pontjában a
