Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 31 (231. szám) - A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP):
3714 helyzeten szeretném bemutatni azt, hogy most hogyan történik a vagyonkezelés, és milyen lehetőséget ad a törvénynek ez a módosítása. Mindenki, aki önkormányzatokkal foglalkozik vagy önkormányzatokban dolgozik, tudja, hogy elkerülhetetlen az ö nkormányzatok feladat, felelősségszabályozása és ehhez a pénzügyi finanszírozás megteremtése. Voltak próbálkozások az előző kormányzati ciklusban is, sikertelenek voltak, és voltak próbálkozások a jelenlegi kormányzati ciklusban is, nagyon kicsi sikerrel; hiszen a többcélú kistérségi társulás létrehozása siker, még akkor is, ha ma még nem jelent igazi megtakarítást, de a szolgáltatás jobb minőségét jelenti, és ha sikerülne az önkormányzatoknál egyfajta alázattal a leggazdaságosabb megoldást megteremteni a szolgáltatásoknál, akkor az előbbutóbb megtakarítást is eredményezne. Tehát nagyon jó erről beszélni, de a legkisebb változtatás óriási ellenállást vált ki az akkor éppen ellenzéki képviselők köréből. (15.00) Így van ez most is, hiszen nagy jelentőségű, d e nem teljesen átfogó módosításra tett javaslatot a Belügyminisztérium, ami olyan kérdéseket taglal, amelyek különböző önkormányzati fórumokon újból és újból előjönnek, és mintegy megoldandó feladatként fogalmazódnak meg a Belügyminisztérium felé. És most ezekben a nagyon egyszerű kérdésekben sem tudunk közös nevezőre jutni, és nem tudjuk azt mondani, hogy igen, ezt együtt szeretnénk megoldani, van egykét problémánk vele, nosza, csináljuk meg, és fogadjuk el ezeket a kétharmados törvényeket. Azt gondolom, hogy jóhiszeműség, egymás iránti bizalom, ez feltétlenül szükséges lenne a parlamenti munkában, mint ahogy természetesen szükséges az önkormányzati munkában is. Amikor arról beszélünk, hogy vajon szabade, mondjuk, húsz fővel a kisiskolákat működtetni, akk or azonnal megfogalmazódik, hogy az életképtelen településeket el akarja sorvasztani a jelenlegi kormány. Amikor arról van szó, hogy különböző közfeladatokat együtt szeretnénk ellátni, akkor azonnal megfogalmazódik, hogy itt tönkre akarjuk tenni az önkormá nyzatokat. Pontosan látni kell, hogy ebben a kormányzati ciklusban az önkormányzatok állami támogatása több mint 50 százalékkal nőtt, tehát minden szó igaz abból, amikor azt mondták a kampányban a képviselőjelöltek, hogy több pénzt az önkormányzatoknak, me rt ez a többletpénz messze több, mint az elmúlt három év inflációja, annak közel háromszorosa. És közben megjelenik a másik oldalról természetesen az, hogy nem elég a pénz. Nem elég a pénz két ok miatt, mert egy régen rendezetlen, már a korábbi kormányzati ciklusban rendezésre váró kérdést rendezett ez a kormány, a közalkalmazotti béreket és juttatásokat, részben olyan igazságtalan szociális juttatásokat tett rendbe, amelyek szintén itt voltak előttünk, és ezeket rendezni kellett. A gond az, hogy ez a nagyo n sok pénz nem elég, azért, mert nagyon sok gazdaságtalan dolgot csinálunk az önkormányzatoknál, mert nincs meg a kellő bizalom, nincs meg a kellő együttműködés, és természetesen a kormányzati vagy parlamenti döntések is akadályozzák a gazdaságosabb működé st. Csak néhány példát szeretnék rá mondani. Az előző napirendi pontnál, az előző törvénytervezet tárgyalásánál téma volt a családi pótlék alanyi jogosultsága és a gyermeknevelési támogatás megszüntetése. Én tudom, hogy kiszámolták, hogy ez mit jelent az ö nkormányzatoknál. Ez azt jelenti az önkormányzatoknál, hogy egy Nyíregyháza méretű önkormányzatnál ezzel a kérdéssel ma hét ember foglalkozik. Vajon szükségese, hogy postás szerepet lássanak el, vajon szükségese a munkájuk, vagy tudnak ennél hatékonyabb, jobb dolgot is csinálni? A döntésünkkel, a családi támogatás átalakításával létszámot lehet hatékonyabb munkára fölhasználni. De ugyanilyen a családtámogatásnak az adókedvezményre vonatkozó része, ahol szintén nagyon sok adminisztratív munka van. Ugyanígy jelenik meg az a kérdés is, amikor az iparűzési adó fokozatos megszűnéséről beszélünk, hiszen ott is, ha nem ötféle, tízféle adót vetünk ki, akkor nyilvánvalóan megjelenik ennek a megtakarítási része. Ezt csak azért szerettem volna elmondani, mert olyan s zépen tudunk arról beszélni, hogy át kell alakítani, hatékonyabbá kell tenni, de amikor a részkérdésekről van szó, akkor borzasztó nehéz ezt az egyeztetést, ezt az egyetértést megteremteni.
