Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 30 (230. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - FARKAS IMRE (MSZP):
3633 szöges ellentétben az elkövetkezendő jaltai egyezményben az aláíró nagyhatalmak garantálták a megszállt országokban az emberi szabadságot és a demokratikusan megválasztott kormányzást. A következmények is különbözően alakultak. Egyrészr ől a németszovjet szerződést elsodorta a háború. Másrészről a jaltai szerződést megszegő Szovjetunió rákényszerült annak betartására. Az tény, hogy ehhez kellett a nyugati szövetségesek négy évtizedes erőfeszítése és felfegyverkezése a NATO keretein belül . Tehát a történelem Jaltára fogyatékosságai ellenére mégsem az elárulás, hanem a szavatartás szimbólumaként emlékezhet. Azért szándékozom a témával foglalkozni 2005ben, mert Magyarországot megint áthatja a Jaltát is oly tartósan körüllengő hiedelem: a ki szolgáltatottság, a bizalmatlanság és a borúlátás kísértete. Ugyan mi okozza az önkorbácsolásra való hajlamot és az önbizalom hiányát? Hogy van az, hogy lehetőségei, képességei és potenciálja ellenére Magyarország messze maga mögött marad? A válaszok gyöke rei hasonló mélységekbe nyúlnak és hasonló forrásokból táplálkoznak, mint a jaltai egyezség princípiumait kétségbe vonó és hatásosan lejárató rágalmak és cinizmus. Hol van már az 1956os forradalom és szabadságharc összefogása és bátorsága? Hová lett 1945 bölcs és elszánt nemzedéke, amelyik a szovjet katonai megszállás alatt példaértékű választásokra volt képes, és amely döntő többséget szavazott a polgári nemzeti politikának? Ezt méltatta akkor a “demokrácia fellegváraként” vezércikkben a New York Times. M égis az elkövetkező négy és fél évtizedes kommunista diktatúra 1945 és 1956 szellemétől való félelmében el akarta feledtetni a szabadság és a demokrácia lelkületét azáltal, hogy táplálta a Jaltáról terjesztett tévtanokat. Közben a nyugati országokban nemri tkán belpolitikai labdaként a jaltai nyilatkozat ködösítése akarvaakaratlanul játékszere lett a történelemtorzító törekvéseknek. Úgy emlegették Jaltát, mint azt a nemzetközi szerződést, amelyik legitimálta a Szovjetunió érdekszférájában a kommunista pártd iktatúrát. Pedig eredetileg 194547ben Magyarországon a jövőkép a szuverenitás volt, nem pedig a szovjet érdekszféra. Megismétlődtek ugyan a nemrég befejeződött háború árnyékában, a megszállás valóságában a rituális köszönetnyilvánítások a felszabadító sz ovjet hadseregnek, a közvéleményt, a nemzetközi szféra és a külpolitika ügyeit áthatotta (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a békekötésre készülés és az ország szuverenitásának visszaszerzése 1947 nyár végére. Köszönöm, elnök úr. Két további estén ezt folytatom. Köszönöm. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm, képviselő úr. A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett még Farkas Imre képviselő úr, MSZP, “Közbeszerzés a hazai gyártók kiszorításával, azaz miért nem tartj a be a Belügyminisztérium a könnyűipar súlyos helyzetének enyhítését célzó országgyűlési határozatot?” címmel. A képviselő urat illeti a szó ötperces időkeretben. FARKAS IMRE (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Tavaly ősszel a texti l- és ruházati, valamint a bőr- és cipőipar súlyos helyzetének enyhítése érdekében országgyűlési határozatot alkotott a tisztelt Ház. Az országgyűlési határozat megfogalmazta többek között, hogy a közbeszerzési gyakorlatban biztosítani kell a hazai gyártók esélyegyenlőségét. Az elmúlt időszakban megállapíthattuk, hogy legalábbis a közbeszerzés tekintetében nem látszik a kormányzat munkája, intézkedése ezen a téren. Amikor a gazdasági bizottságban a kormány erről számot adott, akkor azzal érveltek, hogy nem lehet előnyben részesíteni a hazai gyártókat. Az országgyűlési határozat pontosan fogalmaz; nem előnyben kívánja részesíteni a hazai gyártókat, hanem azt kívánja elérni, hogy a hazai gyártók a külföldiekkel szemben ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. Sajnos , az eddig eltelt időszak néhány eseménye azt bizonyítja, hogy a határozat ellenére ez a gyakorlat mégis így folytatódik. Miután a kormány nem tett központi intézkedéseket, a minisztériumok maguk sem tartják be az országgyűlési határozatban foglaltakat, te hát nem biztosítják a hazai gyártók esélyeit.
