Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 21 (200. szám) - A Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény és az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - TÓTH SÁNDOR (MSZP):
349 Köszönöm szépen. Most pedig megadom a szót az első írásban jelentkezett képviselőnek, Tóth Sándornak, a Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon! TÓTH SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr, és képviselőtársaim is nagy figyelemmel fognak hallgatni. 2003ban, amikor tényleg egyhangúlag elfogadtuk az autópálya, illetve a gyorsforgalmi úthálózatok közhasznúságáról szóló törvényt, akkor valamennyiünknek az volt a célja, hogy gyorsuljanak föl az autópályák engedélyezési eljárásai, az autópályák, az autóutak, azok csomópontjai, illetve műtá rgyai sokkal gyorsabban tudjanak megvalósulni, a területkisajátításokhoz járuljon hozzá. Akkor közérdekűséget fogalmaztunk meg, közérdekű célnak tekintettük a gyorsforgalmi úthálózat építését. Most vizsgáljuk meg, hogy mennyire sikerült megvalósítani ezt a közérdekűséget! Itt most nem biztos, hogy nagyon szimpatikus leszek a környezetvédelmi szempontokat abszolút előtérbe helyezőknek, de a környezet- és természetvédelmi hivatal ezt a törvény úgy értelmezte, hogy azért kiemelten közcélú, és azért beszélünk k iemelten közcélról, hogy az egészséges környezethez való alkotmányos jogunkat ők fogják garantálni. Én azt gondolom, hogy a leszakadt és hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatása érdekében nem lehet az az elsődleges cél, hogy természetvédelmi területen n e haladjon át autóút vagy autópálya, vagy hogy ezek az engedélyezési eljárások évekig tartsanak, és a környezetvédelmi engedély kiadása ne álljon arányban azzal a gazdasági haszonnal, amit az az úthálózat hozhatna. Az is nagyon régi kérdés - és talán erre is ki kellene térni ebben a törvényjavaslatban , hogy a tanulmányterv készítésének időszakában a tanulmányterv részeként próbáljunk olyan költséghaszon számítást végezni, ami a technológiára, a teljes megtérülésre, illetve a bekerülési költségekre vonatk ozik. Ez mindenképpen fontos lenne, hiszen gondoljunk itt a különböző völgyhidakra, amelyek környezetvédelmi szempontból kerülnek megvalósításra, olyan lábakon álló autópályaszakaszokra, amire lehet, hogy lenne egy egyszerűbb megoldás, de a helyi önkormán yzatok miatt kellenek, vagy mert olyan természetvédelmi területek vannak, amelyeket kicsit túldimenzionálunk, nem lévén abban a helyzetben, hogy ne tudjunk érvényt szerezni a környezetvédelmi szempontunknak, mint Németországban vagy Ausztriában, csak ők ez eken már régen túl vannak. Náluk indokolt lehet az, hogy évekig foglalkozzanak egy újabb autóút, autópálya vagy bármilyen útszakasz vizsgálatával, de náluk egy kialakult közlekedési hálózat van. Nekünk egyelőre a területfeltárás szempontjából szükséges eze ket forszírozni. Nagyon helyesen szabályozza a törvény a nyomvonalak kialakulása mentén a spekulációk visszaszorítása érdekében, hogy ne lehessen művelési ágat változtatni vagy átminősíteni ezeket a területeket. Ameddig bármilyen építés lesz, akár területf ejlesztési szempontból, városrendezési szempontból vagy úthálózatfejlesztés szempontjából, spekuláció mindig lesz. Ennek mindig voltak haszonélvezői, és bizony az elkészült épületek, építmények vagy út szempontjából sokszor kedvezőtlenebb volt a megítélés ezek miatt a spekulációs dolgok miatt. A tájsebek kérdése nagyon erőteljesen jelent meg a célkitermelő helyekkel kapcsolatban. El kell dönteni, hogy tényleg gazdaságosan próbálunke autópályát építeni. A töltések elkészítése - ami tényleg földből áll, mer t közvetlenül a teherbíró réteg az, amit nagyobb távolságról lehet, illetve szükséges inkább odaszállítani - bizony tájsebek korrekciójára, eltüntetésére is alkalmas, nemhogy újat keletkeztessen, hiszen igen szigorúan fogalmaz a tervezet, hogy helyre kell állítani, és itt még a belvíz szempontjait is figyelembe veszi, hogy milyen mélységig lehet egyáltalán kitermelni. Jómagam is tudok néhány olyan, magasabb fekvésű területet, amit több szempontból talán lényeges lenne eltávolítani, vagy pedig akár horgászta vak kialakítására is gondolhatunk. Tehát ezek nem olyan éles szempontok, amik lehetetlenné tennék a törvény megvalósítását. Egy dologról szeretném önöket meggyőzni, amit valamennyien jól tudunk: a beruházók érdeklődése addig tart, amíg az autópályák tartan ak. Tehát nagyon jól látszik a közlekedési hálózati térképeken, hogy hol valósultak meg azok a nagy beruházások, amelyek befektetőket vonzottak Magyarországra. Nekünk egy célunk lehet, a gyorsítás az infrastruktúrafejlesztés szempontjából.
