Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 25 (229. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlé... - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. HARGITAI JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3477 get tó, ami valamikor már elfelejtődött, vagy hogy az Ormánság kistelepülésein a gettósodás újra megerősödött. Baranyában ez 4 ezer embert érint, s ha Baranyának 400 ezer lakója van, akkor ez azt jelenti, hogy az emberek 1 százaléka nemhogy szegénységben él, h anem már rég a társadalom peremén is túl van. Az már a teljes ellehetetlenülés állapota, ami az ilyen telepeken van. A kormányprogram a szavak szintjén foglalkozik ezzel a kérdéssel, de költségvetési forrást és érdemi lépéseket nem látunk arra vonatkozóan, hogy a társadalomnak ezen a nagyon nagy szégyenfoltján valóban segíteni akarna vagy tudna a kormány. Valószínűleg ez nemcsak Magyarország gondja, hanem KözépKeletEurópa új uniós tagállamainak a gondja is, ezért talán felvethető az a gondolat is, ahogy a z Európai Unió módot talált arra, hogy, mondjuk, hegyvidéki területeket az átlagosnál jobban támogatott bizonyos rendszereken keresztül, vagy például ritkán lakott térségeket - ami a skandinávok gondja volt - megfelelő csatornákon keresztül az átlagnál job ban támogatott, úgy Magyarország és KeletKözépEurópa többi állama is felvethetné az Európai Unió szintjén azt a kérdést, hogy hasonló módon erőltetnénk az aprófalvas térségek gondjainak az orvoslását, az ott lévő mélyszegénység megszüntetését. Még egysze r mondom, a köztudatban mint cigánytelepekről beszélünk ezekről a gettósodott helyekről, de nem csak a cigány emberek sorsát érinti. Egyszerűen tényként lehet rögzíteni, hogy a társadalmi reprezentáltságuknál nagyobb arányban élnek ilyen körülmények között cigány emberek, de Baranya kis falvaiban vagy a pécsi Istvánaknán nem csak cigányok élnek ilyen körülmények között. Elodázhatatlan a feladat kormányzati források mozgósítására, és esetleg európai problémává is kell emelni ezt a kérdést, hogy megoldást leh essen találni. A harmadik kérdéskörrel, amit röviden érintenék, a biztos jelentése még nem foglalkozhatott, de a következő évi jelentés talán már foglalkozni fog. Ez a körzetesítés - ami az új járási rendszer kiépítésével függ össze - és annak kisebbségekr e gyakorolt hatása, elsősorban az oktatási rendszeren keresztül. Itt a Parlament falai között már többször hangot adtam annak a véleményemnek, hogy ami a többcélú kistérségi társulások körül zajlik - értsük ez alatt egy leendő járási rendszer újraépítését, mert valójában erről van szó, csak az érintettek ezt még nem merik felfedni , az álláspontom szerint tökéletesen alkotmányellenes. (15.20) Semmilyen tekintettel nincs önkormányzati alapjogokra, hogy csak egyet mondjak: társulási szabadság, pénzügyi forrá sokhoz való hozzájutás központból és helyi szintről. Az egész rendszer nem egy politikai konszenzus alapján épül, hanem pénzügyi kényszereken keresztül. A kormány kiüresíti az önkormányzati alapjogokat, és egyszerűen a kistelepülések és a községek ellehete tlenítésével építi ezt a rendszert. Hogy találkozik ez a világ a kisebbségi biztos világával? Ezekben a többcélú kistérségi társulásokban elvárás az, ha pénzt akarnak kapni a kiéheztetett önkormányzatok, hogy az óvodáikat, ahol kisebbségi oktatás zajlott, hogy Balogh Gyula képviselőtársam megszólalására utaljak, egyetértve azzal, amit mondott, hogy az oktatás az identitás megőrzésének eszköze, ezeken a településeken, ahol érdemben él a kisebbségi lakosság, és ez sokszor a kicsi településeket jelenti, már az óvodában is elindul, és az iskolában folytatódik. Ha ezeket az autonóm egységeket, amik persze kicsik, amik persze drágák, amikre Magyar Bálint miniszter úr szereti ráfogni, hogy rosszul képeznek és nem eléggé hatékonyak, ami persze már nem igaz, ha ezeke t az autonóm egységeket, ezeket a kisebbségi intézményeket ugyanúgy kezeljük, bekényszerítjük őket egy leendő járási szervezetbe, vagy első lépésként egy mikrotérségbe, akkor, kérdezem én, hol veszik el, mert szerintem elveszik valahol az identitás megőrzé sének az eszköze. Nem elég azt mondani, hogy majd ha 20 kilométert utaznak ezek a gyerekek, ott is tanulhatnak németül vagy horvátul. Az idegennyelvtanulás lesz; az egy más kérdés lesz, és nem tájnyelv, nem kisebbségi nyelv és nem kisebbségi identitás les z. Nem véletlenül vetettem fel bizottsági ülésen, és erre a biztos úr fogadókész volt, hogy a kisebbségi biztosnak és talán más biztosoknak is meg kellene vizsgálni az egész társulási
