Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 25 (229. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlé... - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3478 problémakört. A kisebbségi biztosnak ebből a nézőpontból, hogy vajon hol veszik el a kisebbségi identitásképzés alaplehetősége; és ez az oktatásban keresendő, a kényszertársulások és a pénztelenség miatt, mert én ilyen szempontból aggódom, amellett, hogy azt is gondolom, hogy ahogy ez a folyamat elindult, és ahogy zajlik, nemc sak társadalmilag tragikus, hanem alkotmányellenes is. Elnézést, hogy ezt a családias, beszélgető légkört ilyen ünneprontó gondolatokkal is megspékeltem. Továbbra is sajnálom, hogy a kormány képviselője még nem talált vissza, de talán az utolsó pillanatokr a megérkezik. A pakkja itt van. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, aki az SZDSZ képviselőcsoportja nevében kíván felszólalni. BÉKI GABRIELLA , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, kösz önöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Biztos Urak! A nemzeti és etnikai kisebbségi országgyűlési biztos beszámolóját tárgyaljuk, amiben kitüntetett figyelmet, jelentős figyelmet éppen Magyarország legnagyobb kisebbsége, a roma társadalom kap. Elsőso rban erről a kérdésről szeretnék szólni. Ebből a jelentésből kiderül, hogy a tavaly beérkezett panaszok számának több mint a fele romaüggyel foglalkozik, romákat érintő kérdéssel foglalkozik, 712 ügyet tárgyalt vagy kezelt, vizsgált az ombudsmani hivatal, és ebből 373 roma, cigányügy volt. Amióta beléptünk az Unióba, azóta különösen sokat beszélünk az esélyegyenlőségről. Az esélyegyenlőség meg az egyenlő bánásmód olyan értékként van tételezve, amit senki nem kérdőjelez meg, azt gondolom, ma már Magyarorszá gon. Ehhez képest a valóság az, hogy az esélyegyenlőség olyan fikció, amire törekedhetünk, de a szándék eredményét, a kézzelfogható változást nemigen érzékeljük. Olyan, hogy esélyegyenlőség a mai magyar társadalomban, különösen a romák számára, nincs. Amik or a startpisztoly eldördül, ők már akkor kilométeres hátrányban vannak lemaradva, leszakadva. Azt szoktam mondani, hogy az embernek a születése pillanatában már eldől, hogy milyen esélyei lesznek, sőt hamarabb, már a fogantatás pillanatában eldől. Már att ól függően, hogy a gyermekvárás hónapjaiban a kismamák milyen körülmények között élnek, mivel táplálkoznak, milyen lelki, fizikai hatások érik őket, ebből kifolyólag már szétágaznak az utak. Nagyon nagyok a társadalmi távolságok. Ez a dokumentum, amit kézh ez kaptunk, tartalmaz számunkra egy különösen érdekes, fontos vizsgálatot, ennek az Ózd környéki cigánytelepnek a vizsgálatát. Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy most talán inkább az érdeklődők, a beszédeinket figyelemmel kísérők kedvéért, akik esetleg nem jutnak hozzá ehhez a dokumentumhoz, néhány részletet felolvassak, mondom, egy kicsit szokatlan módon. Azt gondolom, hogy nekünk magunknak is fontos, hogy e Ház falai között elhangozzanak ennek a vizsgálatnak nagyon súlyos megállapításai. Ezen a telepen, ami tehát romatelep, valamikor 24 épület volt, és tulajdonképpen egy jó minőségű munkástelepnek számított. “Jelenleg 15 épületben 53 lakás található, amelyből 51ben laknak. Ezek többsége nagyon rossz minőségű, két lakás pedig életveszélyes állap otban van. 2003 őszén a telepen 51 lakásban 94 család élt, összesen 365 fő.” Ami a telep állapotát illeti, a jelentés ilyen megfogalmazásokat tartalmaz: “A folyóvíz és az elemi komfort hiánya, a zsúfolt, dohos, gyakran beázó, rossz állagú lakások, a renget eg csótány, rágcsáló veszélyezteti az ott lakók egészségét, és akadályozza az embereket a mindennapi tevékenységükben is. A telepen nincs villany, legfeljebb szabálytalan formában. Megoldatlan a lakások fűtése, nincs vezetékes víz, nem működik megfelelő sz ámú közkút, nincs csatorna, elfogadható állapotú, megfelelően tisztítható és karbantartható illemhely. A Vöröskereszt támogatásával épült ugyan 20 WC, azokat azonban alkalmatlan helyre telepítették, így a tisztításuk a
