Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 24 (228. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3348 (10.50) Hála istennek, akkori ellenzéki és mostani kormánypárti képviselőtársaink is úgy látják, hogy fontos volt ez a törvény. Én azért is nagyon fontosnak ta rtom, mert az európai uniós csatlakozás a mi nemzetünk számára számos lehetőséget biztosít, de veszélyeket is hordoz. A veszélyeket én abban látom, hogy az Európai Uniót, az egységesülő Európát fel lehet fogni egy nagy olvasztótégelynek is, amely az identi tásában gyenge nemzeteket, kultúrájukban, gyökereikben, történelmük ismeretében nem kellő erősséget mutató nemzeteket akár fel is olvaszthatja és eltüntetheti ebben a nagy tégelyben. Tehát az európai uniós csatlakozás után a nemzeti örökség védelmére még n agyobb szükség van, hiszen nem mást, mint a gyökereinket védjük. A módosító javaslat jelentős részével egyet lehet érteni, mert fontosak, de az ördög mindig a részletekben bújik el, és én hadd próbáljam meg ezekre a részletekben elbújó, apró hibákra felhív ni a figyelmet. Konzervatív emberként természetesen üdvözlendő minden olyan módosítás, ha kell, szigorítás vagy pontosítás, ami kulturális örökségünk védelmét hatásosabban garantálja. A garanciát pontosan fogalmazott, szakszerű, végrehajtható jogszabály és a végrehajtó szervezetek eredményes, szigorúan jogkövető munkája biztosíthatja. Ez a garancia különösen fontos akkor, amikor a kulturális örökség védelme állami vagy más tőkeerős beruházásokkal és fejlesztésekkel, azok mielőbbi megvalósításával kerülhet s zembe. Minden egyszerűsítés jogkövető és jogmegkövetelő magatartás esetén lehet csak erény, jogkerülés és felületes hatósági munka egybeesésével viszont súlyos veszély. Veszélyes, mint például a puhított gumijogszabály tipikus mondata, miszerint a régészet i érintettség mértékétől függően a hivatal régészeti megfigyelést írhat elő. Ha ugyanis az érintettség egyáltalán várható, de a mértéke még nem ismerhető, a régészeti megfigyelést elő kell írni, hiszen erre találták ki. A mérték alig értelmezhető, mert vag y van érintettség, vagy nincs, akár kicsi, akár nagy a mértéke. Miért hát a feltételes mód a fogalmazásban, a parttalan “írhat elő”? Eldöntendő, hogy mérlegelési jogról vagy törvényes kötelességről beszélünk. Az előterjesztés általános és részletes indoklá sa arra utal, hogy szinte biztosra vehető az utóbbi. Veszélyesnek tűnik például a 21. § (1) bekezdésének b) pontja. Ha a hivatal az örökségvédelmi szabályok megsértését tapasztalja, miért csak elrendelheti az eredeti állapot helyreállítását, a jóváhagyott, engedélyezett terveknek megfelelő állapot kialakítását és így tovább? Az előterjesztés szerint a hivatal mérlegelés után az ellenkező elhatározásra is juthat? Mérlegeléssel, következmény nélkül tudomásul veheti a jogszabály megsértését is? Kétlem, hogy ez így lenne helyes. A 2. § indokolása hivatkozik mint jó példára hazánk egyetlen emlékhelyére, a millenniumi emlékműre és a hősék emlékkövére vonatkozó jogszabályra. A javaslatban megteremtett lehetőség sajátos és egyedi esetenként, a szabályozás különleges státust irányoz el a csak igen kivételes - az egész nemzet sorsa alakulásának fordulópontjaival kapcsolatos, identitásával összefüggő, illetve kegyeleti szempontból meghatározó és ezért külön jogszabályban nemzeti emlékhellyé nyilvánított - helyszíneknek. A NKÖM és Budapest főváros szakszerűen felújította, restauráltatta a műegyüttest. Ha jól tudom, csak a felújítás értéke megközelítette a 400 milliót. Önök szerint a jogszabályok garantáljáke, hogy a tér mai képe és használata a mindennapi gyakorlat, a ke gyeleti szempontból kivételes, egész nemzeti sorssal, identitásával összefüggő státus fenntarthatóe? Autóbuszparkoló, gördeszkapálya és ki tudja, még mi minden, ami nyilván méltatlan a nemzeti emlékhely státushoz, és a rendeltetéstől merőben eltérő haszn álat, máris pusztítja az újjávarázsolt emlékművet. Vagyis óvatosnak kell lennünk, mert puha, pontatlan, életszerűtlen jogszabályokkal a miniszter valóban csak állapotuk figyelemmel kísérésére vállalkozhat. A 3. § definíciógyűjteménye 3., “Közgyűjtemény” cí mszava alatt nem szerepelnek a felsorolásban a természeti archívumok, botanikus kertek, történeti kertek, Fővárosi Állat- és Növénykert mint gyűjtemények. A 11., “Műemléki helyreállítás” címszó alatt pedig az építészeti, képző- és iparművészeti beavatkozás ok mellett a tájépítészeti, kertépítészeti munkák bántóan hiányoznak.
