Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 24 (228. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - HALÁSZ JÁNOS (Fidesz):
3349 A 21. § az eddigi védetté nyilvánítási gyakorlatot próbálja egyszerűsíteni. Kérdezem az előterjesztőt, hogy ki fogja megállapítani, vagy akarja majd megmondani, hogy az adott műtárgy 10, 30, 50 vagy 120 éve került az országba. Bemondás alapján, érkezési okmányok híján gyaníthatóan minden műtárgy 49 éven belül került Magyarországra. És, ha már évhez köti az előterjesztő a behozatalt, miért éppen a varázslatos 50 évet választotta erre? Ha 2 5 évvel ezelőtt egy Monet, egy Tintoretto vagy Van Gogh került az országba, magyar vonatkozás nélkül ez nem védhető, nem védendő műalkotás? Ha valaki 10 éve bárhonnan hazatelepült, és értékes műtárgyát magával hozta, az nem kulturális örökségünk része, és nem védendő műalkotás? Nyilván gondos mérlegelést kívánna mindennek a megnyugtató eldöntése, hogy mit és mikor, úgy, hogy a műkereskedelem érdekei sem sérüljenek. De ez az egymondatos módosítási javaslat szakszerűtlen, végrehajthatatlan, és talán azt is me g merem kockáztatni, hogy komolytalan. A 75. § (2) bekezdése az elsőfokú hatósági jogkör gyakorlójaként a külön jogszabályban meghatározott hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervezeti egységeket jelöli meg. Ha tudjuk, tudhatjuk, milyen szervezeti egységekről van szó, akkor miért nem írjuk ide? Nem volna baj a redundancia sem, ám ha nem tudjuk, az nagy baj. Miért is nem tudhatjuk meg? Szégyellnivalóan kisszerűtlen megoldás, és hasznossá válható személyes érdekeltséget szüntet meg a 42. § h) pontja, amely a felfedező, bejelentő anyagi elismerésének kötelező voltát csak lehetőséggé változtatja. A teljesség igénye nélkül én csak megpróbáltam felhívni az előterjesztő figyelmét arra, hogy az ördög valóban a részletekben bújik el, és a részletekben rejlik. A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja, amennyiben észrevételeinket az előterjesztő befogadja, a törvényt ennek szellemében pontosabbá, egzaktabbá, követhetőbbé alakítja, akkor ezt - egyetértve az Országgyűlés többi pártjával - támogatni fogja. Köszö nöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Ezzel a vezérszónoki kör végére értünk. Két percre megadom a szót Halász János képviselő úrnak, Fideszfrakció. HALÁSZ JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem hagyhatom szó nél kül Pető Iván megjegyzéseit. Érdekes csavarral jut el a kulturális örökség védelméről szóló törvény kapcsán mindenféle aktuálpolitikai ügyhöz. Kedves Pető Iván! Ne tegye ezt, főleg annak fényében ne tegye, ön is jól emlékszik, mindenki jól emlékszik ebben az országban, hogy amikor a Tocsikbotrány volt, és amikor a tocsikolás zajlott, éppen ön volt az SZDSZ elnöke. Pont ön ne beszéljen már ilyen dolgokról, legyen kedves! Azt hiszem, ez jót tenne a mai törvény tárgyalásának is, annak, hogy a szakmai érvek és viták csatározzanak, és valóban a kulturális örökség védelméről szóló törvényről beszélhessünk. Örülök neki, hogy ezt a törvényt nem akarják módosítani, ahogy önök ezt mondják, kell egy folyamatosság, az nagyon jó dolog. Persze, még jobban örülhetnénk ann ak, ha a Széchenyitervet se verték volna szét, és sok olyan törvényt, amely ezt a fejlesztési programot megteremtette, nem módosítottak volna. Akkor ez nem jutott eszükbe. Nagyon érdekes, hogy az otthonteremtési támogatási rendszert összeállító törvénycso magot is szétverték. Akkor nem jutott eszükbe, hogy milyen jó lenne ez a folyamatosság. Amikor az adókat több mint 30 alkalommal emelték, és pénzt vettek el az emberektől, nem jutott eszükbe, hogy úgy kellett volna hagyni, ahogy volt, maradjon meg az a fol yamatosság, mert egy kormánynak mégis nagyon fontos az, hogy ha van valamilyen állapotban az ország, azt tovább építse. Önöknek ez nem sikerült. Sokkal rosszabb állapotban van az ország, sokkal rosszabb helyzetben vannak az emberek, a családok, mint 2002b en, a kormányváltáskor voltak. És ez az önök hibája. Önök az okai ennek a dolognak, azok az intézkedések, ahol bátran hozzányúltak sok dologhoz, csak sajnos azok nagyon rossz intézkedések voltak. Ma már mindenki tudja ebben az országban, tehetnek önök néha bármit,
