Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 24 (228. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3347 régészeti emlékek, akár csak feltételez zük, hogy léteznek, ezeket régészeti emlékként kellene nyilvántartanunk. A kodifikációt végző szakemberek álláspontja alapján azonban, legalábbis én, aki elfogult vagyok pozitív értelemben a régészeti emlékek kezelése mellett, kénytelen vagyok belátni, hog y nem oldható meg korrekt módon az, amit a régészeti szakma képvisel. Tehát a törvényjavaslatban foglalt megoldás az, ami korrekten, a jogi következményeit nézve is vállalható. Egészében véve, tisztelt képviselőtársaim, azt tudom mondani, hogy a Szabad Dem okraták Szövetsége - az elképzelhető módosítási indítványokat is befogadva - a mostani módosítást támogatja, és úgy érezzük, hogy az ebben a pillanatban szükséges módosítások jelentős részét a javaslat tartalmazza. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Következik Herényi Károly képviselő úr, az MDFképviselőcsoport vezérszónoka. HERÉNYI KÁROLY , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtá rsaim! Engedjék meg, hogy mielőtt az előre elkészített anyagra rátérnék, azért hadd reagáljak néhány mondatban az előttem szólók által elmondottakra. Talán az első megállapításom az, hogy Szabó Zoltán képviselő úr hét és fél percen keresztül igyekezett kik erülni azt a nagyon rövid mondatot, hogy: el kell ismernem, hogy az előző kormányzat idején ennek a törvénynek a megalkotása jogos volt, az idő kikényszerítette belőlünk ezt a törvényt; ráadásul az akkori körülményekhez és viszonyokhoz képest ez a törvény időtálló, szakmailag nem kifogásolható, korrekcióra azért szorul, mert eltelt néhány esztendő, és közben az Európai Unió tagjai lettünk - ehhez hét perc kellett, hogy ezt nagyon burkoltan, de azért valahogy elmondja. Pető Iván képviselőtársam ezt már két p ercbe bele tudta szorítani. Legalább az ő álláspontja egy tiszta, liberális alapokon nyugvó, indokolható és elfogadható álláspont volt. Szabó Zoltánéról ezt nem mondhatom el, mert hogy állami tulajdonban maradjone ezen vagyonok összessége vagy ne, ezt sok szempont alapján el lehet dönteni. El lehet kristálytiszta logika alapján, ahogy ezt Pető Iván megtette, de el lehet úgy is, hogy az okok hátterében sokkal inkább identitászavart vél felfedezni az ember, mint gazdasági megfontolásokat. Ezt azért bátorkodo m mondani, mert Halász János képviselő úr nagyon helyesen és nagyon méltóan egy idézettel állt elő, Hamvas Bélától idézett, amely a nemzeti identitás, a szellemi kötődés tárgyakban való megtestesülését igyekezett megfogalmazni, és nagyon helyesen tette. Én magam konzervatív emberként nem vagyok privatizációellenes, de azt gondolom, hogy konzervatív, nemzeti elkötelezettségű emberként kell a nemzeti vagyonnak egy olyan részének lenni, és ezt keményen körül kell írni, keményen szabályozni kell, amit azért nem privatizálunk, mert az nem magánkézbe való; az a mi közös vagyonunk, a mi közös örökségünk, az a mi közös kötődésünk nemzetünkhöz, nemzetünk múltjához, történelmünkhöz, ebből táplálkozik nemzeti hovatartozásunk. Egyébként vannak más jogi technikái annak, hogyan lehet bevonni magántőkét ezen örökségek felújításába, karbantartásába, anélkül, hogy a tulajdont átruháznánk. Ugyanis a tulajdon átruházása, a magánkézbe adás egy egyszeri, általában megismételhetetlen és visszafordíthatatlan aktus. De például egy t artós bérletbe adás, egy olyan haszonbérleti szerződés, amelyik szigorú feltételek mellett köttetik meg, és amely folyamatosan ellenőrizhető és folyamatosan kontrollálható, és ha kell, megszakítható, felbontható, sok minden történhet vele, az sokkal jobb e ljárás, mint ha ilyen egyszeri aktusokra szorítkozunk. Tehát én azt gondolom, hogy az a fajta kérdő mondat, amely a konzervatívoknak a nemzeti örökség tulajdonviszonyaihoz való viszonyulását jelenti Szabó képviselő úr részéről, megfontolatlan és megalapoza tlan. Néhány szót akkor erről a törvényről, amely, mint ahogy az előbb mondtam, az időt kiállta.
