Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 24 (228. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3346 A kialakult módosítástervezet végül is - és ez megint csak más területeken hasonló szokott lenni - elegye a szakmai, illetve a közigazgatási jogi szempontoknak. Számos esetben jogtechnikai okok miatt vetette el a szakmai javaslatokat végül is a javaslat végleges jóváh agyója. (10.40) Bizonyos részek részletes kifejtésére a mostani szándékok szerint a törvényt kísérő rendeletekben kerül sor. Sok vita után alakult ki az a bővített fogalomkör, amely a mostani módosítás szövegében található. Az eredeti szándékkal szemben a törvényben használt fogalmak köre nem bővül teljes körű szakmai glosszáriummá, mivel az nem volt illeszthető a törvény műfajához. Mégis sok mindenben egyértelműbb, illetve a jogkövetkezmények világosabb megfogalmazásával tisztább helyzetet teremt mindazok számára, akik a műemlékirégészeti emlékekkel, kulturális javakkal kapcsolatba kerülnek, legyenek bár tulajdonosok, beruházók vagy más különböző, a kulturális örökséggel kapcsolatba kerülő intézmények munkatársai. Tisztelt Képviselőtársaim! Előttem ellenzé ki képviselőtársaim, kisebbségi vélemény ismertetése kapcsán, illetve felszólalóként a törvényjavaslat függelékét említették, azt a gyanút megfogalmazva, hogy államháztartási szempontok vezérelték volna a Kulturális Örökség Minisztériumát, nevezetesen hogy el akarta adni közös vagyonunkat, a műemlékeket vagy a műemlékek jelentős részét. Általános megjegyzésként azt szeretném említeni, van egy magyar közmondás: akasztott ember házában nem praktikus kötélről beszélni. Ebben a pillanatban ott tartunk, hogy az előző kormány miniszterelnökéről azt tudjuk, hogy miniszterelnökként közvagyon privatizációjával olyan módon foglalkozott, hogy ő is érintett volt az ügyben, pusztán azt vitatja, hogy ezt formális közgyűlésen vagy nem formális közgyűlésen taglaltáke. Szer intem nem praktikus olyan gyanút megfogalmazni és olyan vádakat megfogalmazni Fideszképviselők részéről, amiket itt hallottunk, a bizottsági üléseken hallottunk, mert még felmerül a gyanú, hogy saját, hogy is mondjam, gyakorlatuk alapján gondolják azt, ho gy mások is ezt a szokást esetleg meghonosítanák. Először tehát az a kérdés merül fel a műemlékek privatizálása kapcsán, hogy igaze az az állítás, hogy államháztartási megfontolásokból elkótyavetyélte volna valamelyik korábbi kulturális miniszter a magyar műemlékeket - nem igaz az állítás, természetesen államháztartási megfontolások műemlékek privatizációját nem vezérelték, és nem is vezérelhetik. A másik kérdés az, hogy helyese az az álláspont, amelyik azt mondja, és a Fidesznek újabban ez az álláspontja , nem az elmúlt napokban, de az elmúlt években vált ez az álláspontjává, hogy a legjobb tulajdonos az állam, akár Tokajról van szó - ebben a pillanatban, amikor az előző kormány miniszterelnöke éppen ellenzékben van , akár műemlékekről van szó, akár terme lőeszközökről van szó. (Halász János: Nagyon vicces…) A világon sok példa van arra, hogy magántulajdonban a műemlékekről való gondoskodás sokkal jobban és hatékonyabban oldható meg, mint amikor egy nem túl gazdag állam próbálja a műemlékeit megóvni. Tehát csatlakozva, egyetértve Szabó képviselő úrral, én is azt gondolom, hogy egy konzervatív párt, de egyáltalán bármely párt képviselője igenigen meg kell hogy fontolja azt az állítást, hogy igaze, hogy az állam a legjobb gazdája a műemlékeknek. A műemlékvéd elemnek nagyon sok más technikája is van. Tehát nem szentségtörés esetleg privatizációra, természetesen tisztességes körülmények között, gondolni. Tisztelt Képviselőtársaim! A régészeti lelőhelyek értelmezésének kérdésére még egy pillanatig kitérnék, hisze n a kritikák egyik legfőbb eleme az, hogy itt a törvény nem teljesíti a szakmai követelményeket. A régészeti lelőhelyek értelmezésénél a jelenleg hatályos szöveg pontosítása történik meg, miszerint a régészeti örökség elemeit elsősorban történeti összefügg ések kell hogy meghatározzák. A törvénymódosítás kapcsán a régészeti szakma valóban, szinte egyöntetűen, azt az álláspontot képviselte, hogy akár felfedezésre kerültek az elmúlt években, évtizedekben, évszázadokban a
