Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 3 (221. szám) - A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról és a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KÖRÖMI ATTILA (független):
2622 Hadd idézzek A rendszervá ltás programja című, úgynevezett kék könyvből, amelyet az SZDSZ tett a választópolgárok elé a rendszerváltoztatás hajnalán: “Minden magát magyarnak valló személy és az ő jogán családja legyen jogosult a magyar állampolgárságra.” Szintén az SZDSZ által veze tett Ellenzéki Kerekasztal 1989. augusztus 3án kiadott nyilatkozata így fogalmaz.: “Ha az SZDSZ ezzel nem ért egyet, akkor ezt az Ellenzéki Kerekasztal nem adja ki.” “Alkotmányba - nem törvénybe, alkotmányba - kell foglalni a magyarok kettős állampolgársá gának lehetőségét, annak jogait és biztosítékait.” Azt gondolom, hogy a Fodor Gábor által elmondottakra ez éppen elég lenne válaszul. Ennyit a szabad demokraták szavahihetőségéről, egyenes iránykövetéséről, hiszen nem arról van szó , hogy az oktatáspolitika területén a megváltozott gazdasági körülményekre hivatkozva ma ezt gondoltam, holnap azt. Itt a rendszerváltoztatás hajnalán rendkívül fontos, a nemzetstratégiai kérdésben letett álláspontját a Szabad Demokraták Szövetsége nemhogy nem képviseli, hanem azzal élesen szemben érvel, nem máshol, mint az Országgyűlés pulpitusán, a Ház elnökétől egy méterre. Azt mondta Fodor Gábor, hogy példátlan dolog lenne, ha a Magyar Köztársaság megadná - nem tudjuk mennyinek, használjuk ezt a számot - ötmillió magyar nemzetiségűnek a magyar állampolgárságot. Szerintem pedig Trianon volt példátlan. Meglehetősen cinikus az az érvelés, amely elhallgat egy világraszóló, példátlan bűncselekményt, és ennek a bűncselekmények a helyretétele érdekében tett ors zággyűlési intézkedést nevezi példátlannak. Azt gondolom, ezt az érvét sem érdemes tovább boncolgatni. Azt mondja, nem jó a határon túli magyaroknak a kettős állampolgárság. Ezzel kapcsolatban hadd mondjak önöknek egy gondolatot! Azt hiszem, hogy az erdély i, kárpátaljai, felvidéki, délvidéki ottani magyar politikai pártok vezetői, az ottani érdekképviselet, politikai képviselet terén szabadon nyilatkozhatnak, úgy, hogy a délvidéki, erdélyi, kárpátaljai, felvidéki magyarok ezt vagy azt akarják, azért, mert e gy politikai közösség. Bizonyára ők sem fogják félreérteni, de egy alanyi jogon járó állampolgársági ügyben, amely megilleti azokat a magyarokat és leszármazottaikat, akik sosem mondtak le állampolgárságukról, egyetlenegy határon túli magyar politikus sem mondhatja azt, hogy nem ez a határon túli magyarok érdeke. Ugyanis ez nem politikai jog, ez egy alanyi jog, amelynek a lehetőségét föl kell kínálni midben határon túli magyarnak, és majd eldöntik - mert kérelemre indulnak az eljárások , hogy ezzel élneke avagy sem. Ehhez képest Fodor Gábornak az a véleménye, hogy nekik ez nem jó, nekik ez káros, még inkább nem állja meg a helyét. A kormány javaslatát - engedje meg, tisztelt államtitkár úr - elsősorban jóindulattal bocsánatkérésnek tekintem, hiszen nyilván való lelkiismeretfurdalásból született. Önök ezzel szeretnék megkövetni a Magyar Köztársaságot, hogy félrevezették a kampányban. Bizonyára ezzel a előterjesztéssel szeretnék megkövetni a Magyarok Világszövetségét, hogy megengedték maguknak itt a Házon bel ül, amikor a Világszövetség tisztségviselői nem tudtak védekezni sem, hogy megengedhetetlen hangnemben pocskondiázzák őket, de mindenképpen meg kell jegyezni, hogy ez a törvényjavaslat nem a határon túlra szakadt magyarok lehetetlen és tarthatatlan helyzet ét rendezi, hanem behívja őket az anyaországba, és itt próbál néhány kegyet gyakorolni irányukba, amely valóban az eddigi négyöt éves procedúrához képest két évre csökkenti az eljárást. De ugye önök sem gondolják azt, hogy egy határon túlról a mai Magyaro rszág területére költöző magyar állampolgár vagy család számára ez a két év is méltányos. Ezért azt kérem a tisztelt Háztól, és beszédem is erre utalt - de egy fontos fogalmat kihagytam belőle , hogy a délfelvidéki, a teljes kárpátaljai, az északerdélyi és a Délvidék jelentős része magyarjainak, az ott élő magyarok állampolgársága alszik. Tulajdonképpen az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Magyar Országgyűlés azzal a döntésével, hogy elismerné ezt az alvó állampolgárságot, és a javaslatomra lehetővé tenn é az egyoldalú nyilatkozattételt, ezzel törvényerőre emelne egy egyébként élő jogot. Ezzel csak azt tudjuk megelőzni, hogy precedens- és próbaperek induljanak a magyar állammal szemben.
