Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 3 (221. szám) - A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról és a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KÖRÖMI ATTILA (független):
2621 nem pedig a kiszolgáltatott kiseb bségi sors enyhítése, azaz egyfajta állampolgárság révén is elérhető kisebbségvédelem megvalósítása. Úgy vélem, hogy ez a törvényi előterjesztés - és hangsúlyozom: még azt is valószínűsítem, hogy sokuk akaratával vagy szándékával szemben - nem gyógyír a ki sebbségben élő magyarság decemberi megaláztatására. Sőt, úgy tűnik, hogy sót hint a sebekre, mert utólag is ragaszkodik ahhoz a hamis állításhoz, hogy csak a tömeges bevándorlást ellenezte a kormány annak foglalkoztatáspolitikai, szociális, lakásügyi és eg észségügyi következményei miatt, de lám, a csepegtetett bevándorlást megkönnyíti például ennek a törvényjavaslatnak a révén is. Nos, tudomásul kell vennünk ezt az előterjesztést, de a környező országok magyar nemzetiségű állampolgárainak az egyértelmű véle ményére alapozva határozottan lehet állítani azt, hogy nekik nem voltak tömeges bevándorlási szándékaik, tehát ez a törvényjavaslat semmilyen tekintetben nem jelenthet gyógyírt a sebeikre. Ők nem tudnak mit kezdeni egy olyan kormányzattal, amely idegengyűl öletről beszél, ha itthon valaki panaszkodik a kínai, arab vagy más letelepedettek konkurenciája miatt az üzleti vagy a munkaerőfronton, ha sokallja a menekülttáborok költségeit, miközben ugyanez a kormányzat magyar betelepülőket tesz vagy tenne felelőssé a várható munkanélküliségért és szociális gondokért. Tisztelt Ház! Ha már hozzányúltunk az állampolgárságról szóló törvényhez, akkor nézzünk szembe a tartozásainkkal! E törvénnyel kapcsolatban Ékes képviselőtársam, mások is tulajdonképpen részleteiben elmo ndták a véleményünket, de azokról a tartozásokról is beszélnünk kellene, amelyek mindenképpen valamiféle előzetes egyeztetés után kellene hogy idekerüljenek a tisztelt Ház elé. Miről beszélek? Például - és többször fölvetettem itt a tisztelt Házban akkor i s, amikor úgymond mi voltunk kormányzati helyzetben - 1948 és 1990 között minden jogalap nélkül ezreket fosztottak meg az állampolgárságuktól, pusztán politikai okok miatt. Sajnos, a volt pártállam adminisztrációja volt olyan erős az 1990 utáni években is, hogy meggátolja ezeknek a hatósági pártállami döntéseknek a semmissé tételét. A Nyugaton élő emigránsoknak mindig azt mondták a magyar hatóságok, hogy megkaphatják bármikor újra a magyar állampolgárságot. Ez az állampolgársági kérelem sokak számára azt a megaláztatást jelentette, hogy elismerték a jogfosztó döntéseket, elismerték azt, hogy életük egy szakaszában, 3040 éven keresztül ők jogszerűen nem voltak magyar állampolgárok. Több ilyen esetet hoztam korábban a Ház elé akár kérdés, interpelláció és más formában. Magyarország, amikor ezeket az állampolgárságtól megfosztó döntéseket hozta, akkor tettei ellenkeztek a nemzetközi joggal, az ENSZ alapokmányával, azaz időszerű lenne már megszabadulni a kirakatperek gyalázatos döntéseitől, el kellene ismernünk azok emberiség elleni tartalmát, és semmissé kellene nyilvánítani ezeket a korabeli Magyar Közlöny hasábjain közzétett ítéleteket. Mindenképpen szerettem volna ezzel kapcsolatban erre a figyelmet felhívni. Visszatérve a törvényjavaslatra, úgy vélem, hogy m egpróbálja csillapítani a fájdalmat, de ez a javaslat nem gyógyít. Jól tudjuk, hogy a fájdalomcsillapító csak csillapít, de igazán megoldást nem kínál. Olyan gyógyító és nemcsak lelket, hanem az életünket, Kárpátmedencei életünket gyógyító és minden érint ett részéről a lehetséges kompromisszumokat végiggondoló törvényjavaslatra lesz majd szükség, amelyet majd szépunokáink olvashatnak nemcsak a jegyzőkönyvben, de érezhetik ennek a nemzetet erősítő, megtartó hatását, következményeit is. Köszönöm szépen a fig yelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Most ismét Körömi Attila független képviselőnek adom meg a szót. (11.40) KÖRÖMI ATTILA (független) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szerettem volna Fodor Gáborral sz emtől szembe vitázni az általa kijelentettekkel kapcsolatban, de ő elfordította a tekintetét ettől a vitától és távozott. Megjegyzem, vezérszónoknak illik végig a teremben tartózkodni, hiszen ő a téma gazdája a saját frakciójában.
