Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 3 (221. szám) - A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról és a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2610 Köszönöm a szót, elnök ú r. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége nevében szeretném kifejteni álláspontunkat arról a törvényjavaslatról, amely előttünk fekszik, és amely a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szól, és nyílt célja a magyar sz ármazású állampolgárok letelepedésének megkönnyítése. Mi ezt a javaslatot helyesnek tartjuk és támogatjuk, ezt szeretném előrebocsátani. Nagyon örülök neki, hogy az előttem szóló szónokok, nemcsak Avarkeszi Dezső képviselőtársam a Szocialista Párt nevében, hanem Szentgyörgyvölgyi Péter a Fidesz nevében is hasonlóképpen nyilatkozott, mármint támogatásáról biztosította ezt a törvényjavaslatot. Nem szeretném felsorolni a törvényjavaslat különböző részleteit, hiszen ezt Avarkeszi Dezső képviselőtársam megtette, és a kormánykoalíció másik pártjaként a Szabad Demokraták Szövetsége sem igen tudna ehhez mit hozzátenni, mármint hogy mivel természetesen támogatjuk a törvényjavaslatot, ezeket a részleteket is, amelyek közül néhányra majd ki fogok térni, támogatjuk. De engedjék meg, hogy egy kicsit egyfajta politikai összefüggésben vizsgáljam a kérdést, hiszen részben Avarkeszi Dezső is utalt erre, és Szentgyörgyvölgyi Péternek a hozzászólása különösen ilyen szellemben fogant. Azt gondolom, ez helyes is, hiszen az Ország gyűlés elsősorban a politika, a közjó megformálásának a színtere, és bizony nekünk politikai kérdésekről is kell tudnunk értelmes vitákat folytatnunk. Nos, igazuk van az ellenzéki szónokoknak, amikor azt mondják, hogy igen, annak idején a decemberi népszav azás kapcsán, amely a kettős állampolgárságról szólt többek között, az azt megelőző kampány, majd a népszavazás révén került az érdeklődés homlokterébe ez a kérdés. Igaz, ez valóban így van. Az is igaz, hogy mindezen kérdések elrendezése, humánus, értelmes , emberi elrendezése minden kormány politikai felelőssége, amely a rendszerváltás után eddig tevékenykedett, nemcsak a mostanié, hangsúlyoznám, hanem az előzőeké is. Tehát a felelősség közös. Közös abban, hogy nem sikerült dűlőre jutni abban a kérdésben, h ogyan tudunk a határon túli magyarok számára segítséget nyújtani. Márpedig a határon túli magyarok iránt érzett felelősség nagyon fontos eleme a magyar politikának, és azt gondolom, hogy minden politikai párt ezt a kérdést, a felelősséget magáénak érzi. (1 0.40) Ezt fontosnak tartom itt leszögezni, mert amiről vitatkozunk és amiről vitatkoztunk a népszavazás kapcsán is, az ennek a módja, a felelősség kifejezésének a módja, nem magának a felelősségnek a kérdése. Természetesen tudom, hogy hogyne, a politikában ez így van rendjén, a felek a vita hevében sok mindent mondanak egymásra, sokszor gyanúsítják is egymást különböző szándékokkal. Ez rendben van, de az Országgyűlés egy komoly hely, itt illik világosan és egyértelműen beszélni. Tehát szögezzük le azt, hogy minden párt felelősséget érez, és minden párt elkötelezett a határon túli magyarok ügyének rendezése irányába. A vita köztünk a módszerről szól. Mi, szabad demokraták úgy gondoljuk, hogy a kettős állampolgárság megadásának kérdése, önmagában ez a politika i irány egy téves irány volt - és ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni , hibás irány volt. Komoly bajokat eredményezett volna, és a mi érvünk a kettős állampolgársággal szemben elsősorban az volt, hogy nem szolgálja a határon túli magyarok érdekeit, és ez a legfontosabb szempont. Erről is világosan és nyíltan kell beszélnünk, ugyanis könnyű elmondani azt, hogy persze, a határon túli magyarok egy jelentős része főleg érzelmi kérdés miatt ragaszkodott a kettős állampolgárság intézményéhez, úgy gondolták, hog y számukra ez valamiféle könnyítést jelent. Megjegyzem: persze különböző volt ez a ragaszkodás és kötődés aszerint, hogy hol élnek a határon túli magyarok, mert nem éreztük ezt a nagyon erős ragaszkodást például a szlovákiai, felvidéki magyarok részéről, a z erdélyiek részéről ez már erősebb volt, és leginkább a vajdaságiak részéről nyilvánult meg, nyilván nem véletlenül azért, mert bizony a vajdasági magyarok vannak a legnehezebb helyzetben. SzerbiaMontenegró áll a legtávolabb az európai uniós csatlakozást ól, Szlovákia már az Unió tagja, Románia pedig rövid időn belül ott lesz, vagyis ezek a kérdések, amelyekről beszélünk, a
