Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - Az országos fogyatékosügyi program 2001-2003. évi végrehajtásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. GÖNCZ KINGA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter:
228 ügy abból a szempontból is, hogy akkor tudunk előrelépni, ha ez az önkormányzatok, a civil szervezetek, az Országgyűlés, a minisztériumok közös ügye. Hadd kezdjem valahol ott, amit Kapás képviselő úr mondott a végén, hogy én magam is nagyon sokfelé jártam az országban, és azt láttam, hogy nagyonnagyon nagy különbség van aközött, ahogy fogyatékos emberek élni tudnak egyegy közösségben, egyegy településen. Ha az ember mögé néz ezeknek a különbségeknek, akkor ezt látja, hogy ahol van egy szoros párbeszéd és együttműködés önkormányzat és civil szervezetek között, fogyatékos emberek szervezetei között, ott a meglévő források - amelyek természetesen nem elegendőek sem országos szinten, sem önkormányzati szinten, s oha nem elegendőek , azok a források nagyon jól tudnak hasznosulni, mert a fogyatékos emberek szervezetei mondják meg az önkormányzatnak, hogy mi az az intézmény, amit akadálymentesíteni kell, hogyan lehet összehangolni a köztéri akadálymentesítést, az in tézményi akadálymentesítést, a közlekedési akadálymentesítést, és szubjektíve is egész másként érzik magukat a fogyatékossággal élő emberek ezeken a településeken. (18.00) Maximálisan egyetértek azzal, hogy a források nem elegendőek. Azért azt hadd mondjam , hogy amikor elhangzik, hogy az önkormányzatokra terhek rakódnak és ehhez nem biztosít a költségvetés elég forrást, akkor mintha emögött egy olyan feltételezés lenne, hogy a költségvetés forrásai végtelenek és korlátlanok. Azt hiszem, közös tapasztalatunk , hogy ez nem így van. Van egy adott keret, amivel gazdálkodni tudunk önkormányzati szinten és országos szinten is. Az sem biztos, hogy a legjobban oszlik ez meg. Az sem biztos, hogy a legméltányosabban oszlik ez meg, jó lenne, ha több lenne. Azt hiszem, h ogy az európai uniós csatlakozás azt a lehetőséget nyújtja mindannyiunk számára, hogy ha itt most olyan tervek, olyan nemzeti fejlesztési tervek születnek, olyan Európaterv, ami ezeket a szempontokat meg tudja jeleníteni, akkor ez azt is jelenti, hogy eur ópai uniós forrásokat tudunk keríteni nagyobb mértékben ezekhez a célokhoz, ezeknek a teljesítéséhez, eléréséhez, mint eddig. Ezért említettem néhány ilyen európai uniós forrást, amelyek már itt vannak, elérhetőek. Például mikor arról beszélt, már nem tudo m pontosan, kicsoda, talán Lezsák képviselő úr, hogy az oktatás területén nagyon komoly előrelépés történt, ez így van. Azt hiszem, 37 százalékos az integrált oktatásban részt vevők száma. Ez egy olyan komplex program eredménye, amelyben pedagógusképzés, g yakorlati munka lehetősége és akadálymentesítési források együtt voltak jelen. Azt hiszem, hogy ez azért is fontos számunkra és tanulságos, mert az akadálymentesítést nem tudjuk elválasztani a többi fajta képzéstől és a közvélemény formálásától, ismeretek szerzésétől. Nem tudom, itt vane még, azt hiszem, itt van Soltész képviselő úr, hogy néhány kérdésére válaszoljak. Mindegyikre nem tudok természetesen, mert nagyon sok minden merült fel. A fogyatékosok sportja kapcsán hadd mondjam, hogy ugyan megszűnt ez a helyettes államtitkárság, de tudjuk, hogy miniszteri megbízottként, biztosként ez jelen volt az ifjúsági és sporttárcánál sokáig, most is ugyanúgy továbbra is megvan a képviselete a sport területén. A paralimpia nyilvánosságával kapcsolatban egyértelműen az volt a tapasztalatunk, hogy a korábbi időszakhoz képest most sokszoros nyilvánosságot kapott az elektronikus médiában is és a nyomtatott sajtóban is. Ezt fogyatékosok sportszervezetei gyűjtötték össze, és mondták nagyon nagy örömmel, azt gondolom, nemc sak nekem, hogy ugyan azt nem sikerült elérnünk - noha együtt próbáltuk elérni, azt hiszem, sok mindenkivel , hogy legyen egy ugyanolyan műholdas közvetítés, mint az olimpiai játékokról, azt viszont igen, hogy napi híradások voltak sokkal nagyobb időben. A felmérések azt mutatták, hogy sokkalsokkal több emberhez jutottak el ezek a hírek, tehát abban, hogy a paralimpia egy közös üggyé váljon, nagyon komoly előrelépés történt. Ehhez források is voltak rendelve egyébként, de itt ugyanúgy kellett a média és a médiában dolgozók segítsége. Ez sem csak forrás kérdése, nagyon nagy mértékben az ő segítőkészségüké is. És azt hiszem, megint szimbolikus, de konkrét jelentése is van, hogy a paralimpia nyertesei ugyanakkora részesedést kaptak, díjazásban
