Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - Az országos fogyatékosügyi program 2001-2003. évi végrehajtásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz):
223 Foglalkoztatás. Tisztelt Miniszter Asszony! Választókerületünkben, Domokos László képviselőtársam választókerületében, az 5. számú Békés megyeiben jelenleg 150 ember foglalkoztatása lehetetlenült el Kondoroson a megváltozott munkaképességűek és mozgáskorlátozottak foglalkoztatása kapcsán azért, mert e támogatást visszavonták. Úgy gondolom, oda kell figyelni minden forrásra és minden forrás tisztességes felhasználására, de kérem, jó folyamatokat ne próbáljanak é s ne tegyenek lehetetlenné, és ne akadályozzanak. Intézkedni kell ezekben a kérdésekben, kérem tisztes segítségét a tekintetben, hogy Kondoroson újfent visszaállhasson az a foglalkoztatási lehetőség, amit megszerveztek az ott élők. Tisztelt Miniszter Asszo ny! Tájékoztatom önt, hogy Szarvas város polgármestereként a szarvasi kistérség elnöke is vagyok - hat település önkormányzata tartozik ebbe a kistérségbe , és dr. Lovász György elnök úr vezetésével 1800 állampolgár tagja annak a szarvasi mozgáskorlátozot tak egyesületének, amit ő vezet. Ebben az egyesületben megváltozott munkaképességűek, mozgáskorlátozottak és fogyatékkal élő emberek élnek együtt, és nagyon sokat segítenek abban, hogy azon hiányok kapcsán, amelyeket mi nem tudunk pótolni a parlamentből, a z önkormányzat részéről, ők megpróbálják az egyesület tagjainak életét megkönnyíteni, segíteni és közös gondoskodásban részesíteni őket. Éppen ezért kérem az ő érdekükben is - megkerestem önt is , hogy a civil egyesület építményeinek felújítása vonatkozás ában, valamint a munkahelyteremtés ügyében legyen segítségünkre. Eddig ez nem sikerült. Kérem, ha lehet, szíveskedjék megtisztelni a szarvasi kistérséget a tekintetben, hogy figyelmet fordít rá. Most lobbizom önnél, remélem, nem haragszik érte. Szeretném e lmondani azt is, hogy ezek az emberek nem segélyt várnak csak, nem anyagi támogatást, hanem szervezetük mint civil szervezet támogatását, rehabilitációt, akadálymentesítést, közlekedési támogatást, munkahelyteremtést, munkaprogramot; és úgy gondolom, miutá n hiányát látjuk, külön programot szükségeltetik létrehozni, hogy az ő megváltozott életkörülményeiken sürgősen, tartósan és biztonságosan tudjunk segíteni. Tisztelt Miniszter Asszony! Úgy gondolom, az elmúlt három évben az akadálymentesítés nagyon fontos program volt, sok eredményt értünk el, személy szerint is megtettem mindent a kistérségben, hogy azokban a létesítményekben, amelyek felújításra kerültek, új beruházásokban, mindegyikben ott legyen a lift, a rámpa, a közlekedést segítő alkalmatosság. De, t isztelt miniszter asszony, ha nem lesz 2005ben forrás ezeknek a támogatására, az önkormányzatok maguktól nem tudják folytatni ezt a fontos programot. Szeretném ismételten hangsúlyozni, hogy nagyon fontos dologról van szó, mert ez a Ház nem tesz szívessége t, amikor ezekről az emberekről gondoskodik, hanem kötelessége gondoskodni az ő közlekedésükről, az ő mozgásuk lehetőségeiről. Márpedig az elmúlt évben mi is pályáztunk, a szarvasi kistérség, két pályázattal, és mind a kettőt elutasították. Nyilvánvaló, ho gy forráshiány miatt, de fontos lett volna az ott élők érdekében, hogy megvalósulhassanak ezek a beruházások. De nem csak a mozgásukban kell segíteni, és ezt most ismétlésként hadd mondjam el, ők nemcsak mozogni szeretnének: dolgozni szeretnének, teljes ér tékű életet szeretnének élni, és ehhez a munkafeltétel nagyon fontos számukra. Úgy gondolom, meg lehet teremteni azokat a feltételeket, hiszen kevesebb kell majd orvosra, kevesebb kell gyógyszerre, mert tudja, a betegség sokszor pszichés alapú is, és ha va laki úgy érzi, hogy megvan az esélye, a lehetősége egy teljesebb emberi élethez, akkor talán kevesebb szükségeltetik más költségvetési forrásból. Tehát nem gyógyszerre, nem orvosra kell több pénz, hanem úgy gondolom, munkahelyre. Kérem önt, az ő képviselet ükben is, hogy szíveskedjék segíteni ebbéli kérésüket. Tudom kérésüket, mert megkérdeztem, és nem úgy jöttem ide a tisztelt Házba, hogy nem tudom, mit várnak tőlünk, mindig elmondják. És hálás vagyok nekik, hogy a helybéli munkánkat, a kistérség munkáját n agyon sok tekintetben ezek az egyesületek és tagszervezeteik támogatják. Miniszter asszony, megismételve, még egyszer kérem empátiáját, amiben nem kételkedem, segítségét és harcos kiállását
