Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 20 (216. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Gyurcsány-bizonyítvány: EU elégtelen!” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz):
2207 életben, a mindennapi családi életben, a mindennapi egziszte nciában, a munkahelyteremtésben, a településfejlesztésben, a vidékfejlesztésben, és sorolhatnám tovább. (14.20) Beszéltünk ugyanakkor álmokról, hosszú távú koncepciókról, programozási lehetőségekről, ködös, hagymázas gondolatokról 2008ig, 2010ig és 2014ig, de nem tudtuk megállapítani azt, hogy mi a mai teendőnk annak érdekében, hogy a ma élők mai problémáira megoldást tudjunk adni. Ugyanakkor bőséggel kaptunk ukázt, kaptunk minősítést, most is, mint ellenzék, kaptunk szép kis leckét kommunikációból, ismé t hangzatos és látványos kommunikációs elemekből. Úgy foglalhatnám össze, hogy a siker a mienk kormányoldalról, a felelősség és a probléma meg a tiétek, illetve az Orbánkormányé természetesen, mert ez sem maradt ki a szokásos politikai vitából. A siker ne künk jár; amikor felelősségről van szó, az természetesen közös; ha problémák vannak, akkor nézzünk vissza az Orbánkormány idejére, fittyet hányva arra, hogy három éve tulajdonképpen már más ül a kormányzati hatalomban. Azt is megkaptuk bélyegként, hogy mi elanyagiasítjuk ezt az egész vitát. Egyetlenegy képet hadd mutassak: Baráth Etele mosolyog, nagyon szép kép, nekem nagyon tetszik (Felmutatja.) , és a történet a jövő pénzeiről szól. Tehát amikor önök beszélnek pénzekről, pénzosztogatásokról, ígérgetésekrő l, akkor nem anyagiasodik el az Európai Unió; amikor mi beszélünk róla, számon kérve, hogy hol vannak a pénzek, hol vannak azok a pénzek, amelyek az embereket illetik, akkor mi anyagiasak vagyunk, mi olyan stílust fogalmazunk meg, ami elviselhetetlen, és n em egyeztethető össze az európai eszmékkel. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én úgy gondolom, hogy ez a vitanap kudarca, azzal együtt, hogy aki ezt hallgatta, vette ezt a fáradságot - minden tisztelet neki , nem parlamenti képviselőként, hanem kívülállóként, a z nem tapasztalhatta meg azt, hogy az ő véleménye, a mindennapi problémák bármikor is megjelentek volna ebben a vitában. Nem tapasztalhatta meg, hogy választ kap arra, hogyan tudna eligazodni a szerencsétlen jövőbeli pályázó egy olyan intézményrendszerben, amelyik átláthatóvá tudja tenni a folyamatokat - nem kaptunk rá választ. Nem kaptunk arra sem választ, hogyan gyorsítja fel a kormányzat a bent ragadt pénzek eljuttatását, a források eljuttatását a kedvezményezettekhez, akik napról napra veszítenek a vers enyképességükből, napról napra mennek csődbe, veszítik el a piacaikat, és napról napra szükségük lenne azokra a forrásokra, amelyek európai versenytársaikkal szemben teszik őket életképessé. Napról napra foglalják el a terepet más országok gazdálkodói és s zereplői, amiről mi nem veszünk tudomást, és közben legyintünk, hogy majd valamikor ez a forrás el fog jutni oda - munkahelyteremtés címszó alatt hallottam, hogy 2008ig majd valamikor lesz munkahelyteremtés is, miközben a források 2004ben megérkeztek az országba. Nem hallottuk, hogyan kell a pályázati rendszert átalakítani. Nem hallottunk a PEA igazságtalanságainak megszüntetéséről. Nem hallottunk arról, mivel fogjuk elérni azt, hogy ebben az évben az európai uniós szaldó a 210 milliárd forintos befizetés i összeggel szemben olyan képet fog alkotni, amely megnyugtató az ország számára. És nem innen, Magyarországról, a magyar adófizetők pénzéből támogatjuk a lengyel gazdát, a szlovák gazdát vagy adott esetben valamelyik más európai uniós kis- és középvállalk ozást, mert még ez is előfordulhat extrém esetben, tisztelt képviselőtársaim. Nem hallottunk arról, hogy mit kezdjünk a vidékfejlesztéssel, a mezőgazdaságból élők problémáival. Mi lesz a jövő az elmúlt egy év tapasztalatai alapján? Hogyan fognak kikecmereg ni a kátyúból a kis önkormányzatok? Hogyan kaphatnak garanciákat arra a kis- és középvállalkozások, hogy hozzájutnak a fejlesztési forrásokhoz, miközben lassan már több ezren, közel tízezren adtak be pályázatot, de még mindig nincs elegendő elbírálás? Hogy an fogja érvényesíteni az ország az Európai Unióban az érdekeit? Hogyan fogjuk elérni azt, hogy ide stratégiai intézmények érkezzenek? Hogyan tudjuk elérni, hogy az újonnan csatlakozó
