Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 20 (216. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Gyurcsány-bizonyítvány: EU elégtelen!” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz):
2206 ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Nógrádi Zoltán képviselő úr jelentkezett felszólalásra, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó. NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt hozzáfognék az érdemi részhez, hadd r eagáljak Pásztohy államtitkár úr megjegyzésére. Ugyanaz a megjegyzésem, mint Kékes Ferencnek, hogy óriási zavar van a rendszerben, örülnék, ha 17 pályázatunk lett volna benn és nyert volna, de nem erről szól a történet. Összességében jóval kevesebb van, és még egyik sincs kifinanszírozva, államtitkár úr, tehát az adatai nem igazak, hamisak; bocsánat, valószínűleg rossz adatot adtak önnek, vagy pedig az információs rendszer nem működik rendesen. Kérem, ha le tudjuk tisztázni, bármikor állok a rendelkezésére. (Pásztohy András: Gratulálok hozzá.) A szomorú tény az, hogy az a közös eredmény, amelyet a szövetkezetünk révén 700 termelő összefogásával hoztunk létre és SAPARDpályázatokat nyert, ennek a pályázatnak a kifinanszírozása adja a legjobb példát arra, hogy milyen óriási problémák vannak. Tisztelt Államtitkár Úr! 130 millió forint támogatással tartozik ennek a szövetkezetnek az állam, és 70 millió forint visszatartott áfával tavaly októberben és novemberben. A csőd fenyegeti az ország legnagyobb tészét, mert az állam nem teljesíti szerződéses kötelezettségeit. Csőd fenyegeti, mert nem tudjuk kifizetni a banki hiteleinket, és úgy tudjuk csak egyedül a létfenntartásunkat biztosítani, hogy a gazdáinknak nem fizetünk a leadott terményért. Ez szerintem ön szerint sem lehet helyes dolog. A másik pedig: Vastagh Pál képviselő úr hozzászólására szeretnék néhány dologban reagálni. Úgy gondolom, hogy Vastagh Pál volt az egyedüli képviselő a végén, aki tulajdonképpen elismerte, hogy kellettek volna fogadókész, a javaslata inkra, problémafelvetéseinkre fogadókész események ezen a mai vitanapon, de ez nem történt meg. Nem sikerült sajnos a kormányzatot kimozdítani abból az önelégült, önigazoló sikerpropagandából, amit eddig folytatott, nem sikerült elfogadtatni - és ez lehet, hogy a mi kudarcunk is , nem sikerült elfogadtatni önökkel azt, hogy az embereknek problémáik vannak, és a problémáik megoldása érdekében cselekvőképes, problémaérzékeny kormányra van szükség többek között az európai uniós ügyekben is. Sajnos, ezt nem tu dtuk megtenni. Sajnálom, Vastagh képviselő úrral együtt én is azt reméltem, hogy ennek a vitanapnak lesz olyan eredménye, amiben azt tudjuk üzenni a magyar társadalomnak, hogy van elég eszközünk arra, és van elég eszköze a kormánynak arra, hogy megoldja a problémákat. Három dolgot szeretnék még Vastagh képviselő úrnak elmondani. 1998 márciusában a Magyar Szocialista Párt akadályozta meg azt, hogy legyen egy országgyűlési határozat arról, hogy milyen jogosítványai vannak az Országgyűlésnek a csatlakozási tár gyalások folyamatában. Ez azért azt bizonyítja, hogy önök sem voltak mindig ilyen EUkonformok ezen a téren, mint ahogy azt most hirdetik. A tárgyalási sorozatok ideje alatt Martonyi János havonta részt vett az európai integrációs bizottságok ülésén. Hol t apasztaljuk mi ezt most, az európai ügyek bizottságában, hogy havonta kapunk korrekt tájékoztatást az ügyek menetéről? Ön is tudja, hogy ez nem így van. És a 2004. évi LIV. törvény végrehajtása pedig egyszerűen vicc a bizottság munkájában, hiszen az az egy eztetési eljárás, amit most mi művelünk, sokszor a kérdések eljelentéktelenítését, illetve elbagatellizálását jelenti, de semmiféleképpen sem ad arra okot, módot, lehetőséget és fórumot, hogy valóban befolyásolni tudjuk a kormány véleményét. Nos, tisztelt képviselőtársaim, én első ciklusos képviselő vagyok, nem túl sok vitanapon vettem eddig részt, de ilyenen még nem, ahol tulajdonképpen nem volt vita. Nem volt vita, mert úgy tűnik, hogy önöknek vagy nincsenek érveik, vagy nincsenek elképzeléseik, vagy ninc senek eszközeik a fölvetett problémák megoldására, vagy egyszerűen nem hajlandók tudomásul venni, hogy milyen problémák vannak ma a magyar gazdaságban, a magyar társadalomban, a mindennapi emberi
