Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - Az országos fogyatékosügyi program 2001-2003. évi végrehajtásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - SISÁK IMRE JÁNOS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
217 érvényű szabályozás az akadálymentesítési megoldásokról, míg az önkormányzati utaknál csupán ajánlás van erre. Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati okmányir odák - ahogy azt miniszter asszony is jelezte - 2004. július 1jétől végzik a parkolási igazolványok kiadását mozgáskorlátozott személyek részére. Komoly gondot jelent, hogy az okmányirodák jelentős része nem tudja biztosítani a mozgáskorlátozott személyek akadálymentes közlekedését. Ezen feladatok teljesítéséhez nem állt rendelkezésre megfelelő pályázati forrás. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy többek között az én városom, Pásztó pályázata is elutasításra került, holott pontosan az okmányiroda akadálymen tes megközelítését célozta volna meg a pályázatunk. Az egészségügy területén ugyancsak komoly gondok mutatkoznak, pedig a fogyatékossággal élők talán ezeket az intézményeket veszik igénybe a leggyakrabban. Az ÁNTSZ által koordinált, önbevallásos módszerrel készült felmérés eredményeként szomorú statisztikai adat látott napvilágot. Az anyag csak az önkormányzati fenntartású intézményekre tartalmaz adatot, amelyeknek 38,2 százalékánál biztosított csupán az akadálymentes közlekedés. Kérdés, hogy az állami tula jdonban lévő egészségügyi intézményeknél miért nem mutatják ki ugyanezeket az adatokat. A foglalkoztatás területéről megállapítható, hogy a távmunka, a rész, illetve a rugalmas munkaidő ösztönzésére történtek lépések annak érdekében, hogy azok a fogyatéko s személyek is vállalhassanak munkát, akiknek a munkahelyükre való eljutás komoly gondot jelent. Véleményünk szerint nemcsak az integrált foglalkoztatás ösztönzésére, hanem a foglalkoztatás bővítésének feltételeire is programot kellene kidolgozni. Integrál t foglalkoztatás lehetőségéről akkor beszélhetünk, ha vannak olyan munkahelyek, ahol ez megvalósítható. A hátrányos helyzetű, foglalkoztatási gondokkal küzdő térségekben, különösen a kistelepüléseken alig van foglalkoztatási lehetőség, több településen csa k az önkormányzat tud munkalehetőséget biztosítani. A szövegből javasoljuk törölni a “szankció” szót, mert valamennyi pontban, ahol az intézkedési tervben kötelezettséget állapítunk meg, ott mindenütt a szankciót is érvényesíteni lehetne. A szankciót a tám ogatási rendszer kialakításakor, annak érvényesítése során a jogszabály tartalmazza. A rehabilitációs információs centrumoknak nemcsak a fogyatékos személyek foglalkoztatását kell segíteniük, hanem valamennyi megváltozott munkaképességű személyét, köztük a tartósan egészségkárosodottak és a fogyatékosok foglalkoztatását is. Ennek megfelelően javasoljuk a szöveget pontosítani. Érdemes és ugyancsak fontos lenne a VSZOSZ által képviselt munkáltatók jelzéseire is figyelni. A 20032004es esztendőben az áfatörvé ny változása miatt több, a VSZOSZ által képviselt munkáltató jutott a csőd szélére, pedig a törvény módosításánál erre az ellenzék figyelmeztetett. A rehabilitációs foglalkoztatást, illetve annak fejlesztését jelentősen nehezíti a 27/2004. FMMICSSZEMPM e gyüttes rendelet, mely a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/83. EüMPM rendeletet módosította. Ez szigorította a dotáció összegét azért, hogy tartható legyen a 2005. évi költségvetési törvényben erre a célra rendelkezésre álló 53 milliárd forintos támogatás. A mintegy száz célszervezet - amelyek a VSZOSZhez tartoznak - 4050 ezer fogyatékos ember foglalkoztatását valósítja meg. Ahogy már Béki Gabriella képviselőtársam is jelezte, ennek a kormányrendelet nek a módosítása százszámra szüntetheti meg ezeket a munkahelyeket. A felelőtlen tervezés eredménye az, hogy míg a tényleges támogatás ezeknek a személyeknek a foglalkoztatásához az elmúlt esztendőben - mindannyian tudjuk - a tervezett 42 milliárd forintho z képest meghaladta a 62 milliárd forintot, ezt 2005ben mégsem vesszük figyelembe. Ugyancsak több mint 10 milliárd forinttal kisebb összeg van tervezve az elmúlt évi teljesített összegnél a költségvetésben. Azzal egyetértünk, hogy a lehetséges visszaélése k elkerülése érdekében ezen foglalkoztatók akkreditációját mielőbb el kell végezni, de amíg ez nem történik meg, ezeknél a foglalkoztatóknál is érvényesülnie kell az ártatlanság vélelmének.
