Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 19 (215. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény és egyéb, az egészségüggyel összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2041 elvárható lenne, hogy a képviselője itt legyen, és legalább meghallgassa azokat az aggályokat, amelyek ennek a törvényjavaslatnak a vitája kapcsán felmerülnek. A törvényalkotási programban megfogalmazottakhoz képest hiányérzetünk van. Mézes Éva is érintette, hogy talán nagyobb léptékkel lehetett volna a változtatások irányába mutatni. Még a ciklus elején a nemzeti közép programjában le volt írva - sőt Medgyessy Pé ter annak idején erre személyes garanciát is vállalt , hogy ebben a kormányzati ciklusban meglesz a járulékreform, önkormányzati egészségügyi normatívát fognak bevezetni, az amortizációt beépítik a szolgáltatások díjába, de ezeknek még a jelét sem látjuk ebben a törvényjavaslatban. Igaz, hogy közben a Medgyessykormány is ment, vele az ígéretek is mentek. Az új kormány - amelyik a lendület kormányaként aposztrofálja magát - programjában anna k idején nagyon szűkszavúan bánt az eg észségüggyel, a tbvel meg végképp. Nagyon fontos lenne, hogy mindenki mögött legyen járulékfizető, amiről most mindenki elfeledkezik, holott a terheink, az aggályaink, a megaláztatásaink mind az 1997. évi úgynevezett nagy nyugdíjtörvényhez kapcsolódnak. A z akkori baloldali kormány alkotta meg azt a nyugdíjtörvényt, és bizonyos pénzügyi körök igényeinek megfelelve megszüntette a keresztfinanszírozást, s ezzel honfitársaink millióinak a háta mögül került ki a járulékfizetés, és vált az egész rendszer a minde nkori költségvetés, a mindenkori pénzügyminiszter játékszerévé. Abban egyetértünk, hogy teljesen más a helyzet akkor, ha normatív alapon előre meg lehet határozni, hogy minden állampolgár mögött van egy bizonyos nagyságú járulék, és más akkor, ha azt az el vet alkalmazzuk - ami az alkotmánytól eredendően benne van , hogy a hiányt a költségvetésnek mindenképpen pótolnia kell. No de mit kell ezért időnként pitizni, mit kell lenyelni, és hogy van kiszolgáltatva az egészségügyi ellátórendszer annak, hogy az akt uális pénzügyminiszter éppen milyen elveknek kíván megfelelni, milyen zárolásokat kezdeményez. Arról már nem is beszélek, ami szintén szigorúan ehhez tartozik, hogy ígéret volt arra is, hogy a társadalombiztosítás ellenőrzésére a parlament által választott , megfelelő jogkörökkel felruházott bizottságot, testületet fognak felállítani. Az előző ciklusban mindannyian egyetértettünk abban, hogy az egészségügyi önkormányzat korábbi működése a továbbiakban nem folytatható, és mi, kormánypárti képviselők sokat hal lottuk, az akkori ellenzék, a szabad demokraták és a szocialisták számtalanszor elmondták, hogy ezt a felügyelőbizottságot márpedig fel kell állítani. Ha jól emlékszünk, három törvénymódosító javaslat is volt, az arányokra már nem emlékszem, de mind az SZD SZ, mind az MSZP nyújtott be törvénymódosító javaslatot. Sőt azt is elárulom - de ha annak idején megnézték a szavazási listákat, akkor tudják , hogy a Magyar Demokrata Fórum támogatta azokat a kezdeményezéseket, mert valóban egy akkora alrendszerről van szó, amely ellenőrzésének mindenképpen másként kellene mennie. S mit hoz az idő? Ahogy változnak a státusok, változnak a felfogások is egy adott kérdéskörrel kapcsolatban. A Magyar Demokrata Fórum két évvel ezelőtt hiába nyújtotta be azt a kezdeményezést, amely nagyban épített a korábbi törvénymódosító javaslatokra, azt még a Házba se engedték be, tisztelt képviselőtársaim. Ez enyhén szólva is farizeus viselkedés. (11.10) Ebben a Gyurcsányféle kormányprogramban benne volt mé g az is pontosan, hogy a kormány az elkövetkező két évben több olyan intézkedést is tesz, amelyek érdemben javítanak a magyar egészségügy helyzetén. Lassan egy év elmegy, az érdemi helyzetjavulást mindenki magamaga ítélje meg. Elég, ha csak, mondjuk, a le gutóbbi közvéleménykutatási adatokra utalok, hogy bizony az ágazat megítélése, ezen belül főleg a fekvőbetegintézmények megítélése meredeken zuhan, most már 50 százalék a megelégedettségi mutató, holott abban, gondolom, egyetértünk, hogy a benne dolgozók tisztessége, szakmai felkészültsége az elmúlt egykéthárom évben nem nagyon változott, nem csökkent, egyértelmű, hogy a körülmények negatív változása az, ami ezt az érzést kelti az állampolgárokban. Azt, hogy ápolásbiztosítás, felejtsük el, hiszen egy il yen törvénymódosításban
