Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - Az Európai Szociális Karta kihirdetéséről szóló 1999. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (Harrach Péter): - IVANICS FERENC, az európai integrációs ügyek bizottságának előadója:
202 hiszen közös akarattal, megfelelő intézke déscsomaggal egyszerre több, általunk vállalt cikkely megfelelését szolgálhatjuk. Úgy gondolom, Magyarország képes arra, és a meglévő intézményrendszerünk, eddigi eredményeink alkalmassá teszik, hogy a most előttünk levő javaslatban szereplő feladatvállalá soknak eleget tudjunk tenni. Ezért én a magam részéről úgy ítélem meg, a parlament jó döntést hoz, ha ezeket a vállalásokat kibővíti, azzal, hogy természetesen pragmatikus okokból ezen vállalásokat azonnal - megfelelően megtervezett munkatervek alapján - a végrehajtás szintjére, a megvalósulás szintjére át kell helyezni, és utána már, azt gondolom, arról kell majd itt a Ház előtt szólnunk, hogy a különböző vállalásainknak milyen mértékben, milyen hatékonysággal, milyen hatásfokkal tudtunk megfelelni. Köszön öm szépen a szót. (Taps az MSZP soraiból.) (15.50) ELNÖK (Harrach Péter) : Két percre megadom a szót Csáky András képviselő úrnak. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Két megjegyzésem lenne. Az egyik: amikor Béki Gabriella képviselőtársunk a múltra emlékeztetett, mintha negatív felhangja lett volna, hogy 1991 után csak 1999ben ratifikáltuk a Szociális Kartát. A huszonegy részes tagállam átlagos ratifikációs ideje 2,6 év, de nyilvánvalóan nagy a szórás. Kikerestem, tényleg csak érdekességként: Luxemburg, amelyik éppen nem nevezhető egy szegény országnak, 30 évet várt arra, hogy ratifikálja, Belgium 29 évet; Franciaország, amely a teljesítéseket illetően az élvonalba tartozik, már az egész Kartát ratifikálta, de csak 7580 százalékig tudta telje síteni, ott is 12 év volt. Tehát úgy gondolom, a rendszerváltoztatást követően, egy olyan gazdasági és szociális környezetben az a közel 8 év nem nevezhető hosszú időnek. A másik: nagyon érdekes a 7. cikkely kérdésköre. Jogértelmezésem értelmében a 15 év a z alsó korhatár, tehát a részes tagállamok magasabb szinten meghatározhatják. Inkább azon kellene gondolkodni, hogy a 7. cikkely (3) bekezdését is emeljük most be, amely azt mondja, biztosítják, hogy a még kötelező oktatásban részesülő gyermekek nem kerüln ek alkalmazásra olyan munkában, amely megfosztaná őket oktatásuk teljes körű előnyétől. Érthetetlen, miért nem került ez bele, ez a kettő szerintem szorosan összefügg, és megoldhatja azokat a vélt vagy jogos aggályokat, amelyek ennek a cikkelynek a kapcsán fölmerülnek, úgyhogy egy csatlakozó módosítóval kísérletet teszünk arra, hogy ezt is beemeljük a ratifikálandó pontok közé. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Ivanics Ferenc nevét látom a monitoron. Úgy gondolom, az európai ügyek bizottsága nevében k íván szólni, tehát öt perce van. IVANICS FERENC , az európai integrációs ügyek bizottságának előadója : Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Asszony! Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársak! Az európai integrációs ügyek bizottsága is megvitatta a Szociális Kartáról szóló törvényjavaslatot, és egyhangúlag támogatta. A vita során felmerült három olyan kérdés, amelyek - úgy gondoljuk - mindenképpen említést érdemelnek. Az első ilyen kérdés az volt, hogy a munkaviszony létesítéséhez szükséges minimális életkort 16 évről 15 évre kívánja csökkenteni a kormány, voltak ilyen kósza hírek. Az ott jelen lévő minisztériumi képviselő megnyugtatott bennünket abban az ügyben, hogy nincsen ilyenről szó. Mi úgy gondoljuk, ez meglehetősen komolyan veszélyeztetné a gy ermekeket, hiszen ha ezt az életkort levinnénk, a gyermekmunka előtérbe kerülhetne. Úgy gondoljuk, a gyermekmunka tilalma egy
