Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - Az Európai Szociális Karta kihirdetéséről szóló 1999. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GÖNCZ KINGA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter:
203 nagyon erős kitétel, ebben ott közösen megegyeztünk, tehát ez a probléma a bizottsági ülésen megoldódott mindannyiunk megnyugtatás ára. Ugyanakkor úgy gondoljuk, érdemes lenne átgondolni azt, hogy a tankötelezettség 14 évről 16 évre történő bővítésével esetlegesen a 14 és 16 éves korúakat jobban bent lehetne tartani az oktatási rendszerben, így az ő dolgoztatásuk, munkaviszonyuk létes ítése kisebb arányban lenne. Nyilvánvalóan ezt a kérdést az Oktatási Minisztériumnak is át kell gondolnia, de úgy gondoljuk, esetlegesen ez a javaslat mindenképpen legalább annyit megér, hogy megfontolásra kerüljön. Tehát a bizottsági ülésen ez is szóba ke rült. A harmadik fő kérdés, amelyről beszéltünk, a 12. cikkellyel kapcsolatos volt, amely a társadalombiztosításhoz való jogot említi. A társadalombiztosításhoz való jognál az volt a kérdés, vajon a költségvetési források biztosítjá ke a 12. cikkely teljesítését. Mi úgy láttuk, ebben a helyzetben a mostani költségvetés bizony tartalmaz kérdőjeleket, és hosszú távon kell áttekinteni azt, hogy vajon a társadalombiztosítás azonos szinten való tartása milyen költségvetési forrásokat igén yel. Úgy hisszük, és abban bízunk, hogy ez hosszú távon mindenképpen működtethető, netalántán emelhető is ez a színvonal. Ennek a forrásait azonban a mostani költségvetésben nem láttuk, de ez tulajdonképpen a 12. cikkelyt olyan közvetlenül nem érinti, hisz en az a szinten való tartást és a társadalombiztosítási ellátáshoz való jogot említi. Mindez így történt a bizottsági ülésen. Végül is a bizottság ezt egyhangúlag támogatta, annál is inkább, mert 1999ben ez a törvényjavaslat már itt volt a parlament előtt . Úgy hiszem, mindannyiunk érdeke, hogy ezt közösen elfogadjuk. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Mivel több jelentkezőt nem látok, megkérdezem a miniszter asszonyt, kíváne még egyszer szólni. Igen, öné a szó. DR. GÖNCZ KINGA ifjúsági, családügyi, s zociális és esélyegyenlőségi miniszter : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a hozzászólásokat és a támogatást is. Én azért azt hallottam ebből a vitából, hogy ennek van egyfajta támogatottsága, akkor is, ha teljesen természetes módon f elmerül az a kérdés, miért nem többet, miért nem most, milyen tempóban is csináljuk ezt. Az, hogy milyen tempóban tudunk előrehaladni a gyermekvédelemben, a gyerekek megvédésében, az oktatási időszak kitolásában, nemcsak a különböző cikkelyek ratifikálását ól függ, hanem nagyon sok minden egyébtől is. Magyarország nyilvánvalóan azt a stratégiát választotta, hogy azokat a cikkelyeket ratifikálja, ahol garanciát lát arra, hogy ezeket be is tudja tartani. Úgy tűnik, nem mindegyik ország követte ezt a stratégiát . Azért elmondanám, hogy van egy munkacsoport, amelyik rendszeresen ezen a témán dolgozik, folyamatosan vizsgálja, hogyan tudunk előrelépni, hol nyílnak olyan lehetőségeink, ahol erre mindannyian garanciát látunk. Körülbelül ebben a tempóban nyílnak lehető ségek. Köszönöm szépen a javaslatokat, a továbblépéshez mindenképpen meg fogjuk ezeket vizsgálni, mint ahogyan a hatásvizsgálatok sem most kerültek ide, a parlament elé, hanem akkor, amikor ez a határozati javaslat született. Ez most tulajdonképpen csak a törvény módosítása, annak a 2004. évi javaslatnak, ahol a vizsgálatok eredményei is ott voltak. Közben kétévenként kell beszámolnunk arról, hogy a már ratifikált cikkelyek teljesülése hogyan történik. Ezek a beszámolók megtörténtek, elfogadták, az Országos Érdekegyeztető Tanács hosszúhosszú vitában tárgyalta ezt. Természetes módon mások a viszonyulásai a munkaadói szervezeteknek, mint a munkavállalói szervezeteknek, és ezek a viták is azt jelentik, hogy akkor itt egyfajta megállapodás is van arra nézve, ho gyan lehet továbblépni. Még egyszer megerősíteném: eszünk ágában sincsen a gyermekmunkára vonatkozó életkort leszállítani. Mindannyian azt gondoljuk, az a jó, ha a gyerekek minél nagyobb számban, minél
