Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 18 (214. szám) - Az adókról, járulékokról szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - FARKAS IMRE (MSZP):
1956 már Horn Gyula és kormánya is bátran mert lépni. Azt gondoljuk, Gyurcsány Ferenc kormánya is képes arra, hogy e t ekintetben bátran lépjen, hiszen ennek a rétegnek a számára a társasági nyereségadóbevétel valószínűleg lényegesen nagyobb is lehet, mint amennyit ennek a magasabb kulcsnak az alapján beszednek. A másik a 15. ajánlás, amelyik a társasági nyereségadónak az osztalékot terhelő adórészére vonatkozik. Úgy ítéljük meg, hogy a 20 százalékról 25 százalékra való elmozdulás nem volt szerencsés, és ennek a korrekciójára teszünk javaslatot, a 18 százalékos mértékre való csökkentésre. Véleményünk szerint ez is erősíten é azt a morált, amely az adóbefizetéshez kapcsolódó bizalom erősödéséhez, ösztönzéséhez vezethet, aminek gazdaságélénkítő és ösztönző hatása lenne, szintén a szürkegazdaságból a kitisztítandó gazdaság felé való haladás esetében segítene előmozdítani válto zásokat, már csak azért is, mert - mint már említettem - az elmúlt két évben megnőtt a lebukás veszélye és annak terhei, annak ellenére, hogy a kormányzat nem ismeri el, hogy ma rendkívül szigorú az adóellenőrzés az országban. Az idő korlátja miatt most to vábbi pontokra nem térek ki. Köszönöm szépen a figyelmet. ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Farkas Imre képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából. FARKAS IMRE (MSZP) : Köszönöm, elnök asszony. Államtitkár Ú r! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 7. és 10. számú módosító javaslataihoz szeretnék szólni, amelyeket Jauernik István képviselőtársammal nyújtottunk be. Képviselőtársaim utaltak arra, hogy miről is szól ez a törvény. Nos, ez eljárásokkal foglalkozik, és nem nagy adóengedményeket tesz lehetővé. Abban a körben próbáltam megmaradni a módosító javaslatokkal, ami a törvényalkotó szándéka volt. Úgy gondolom, ha ez a szándék, akkor egy ilyen törvény előterjesztése során különösen figyelni kell arra, hogy pon tos legyen az a megfogalmazás, amiről szó van. Nem véletlen, hogy nagyon hosszúak a törvények. Ez azért van, mert a különböző törvényekben sokszor ismétlődnek bizonyos fogalmak, ráadásul eltérő tartalommal. Itt is van egy szép példa erre, mindjárt a 7. §b an. Az előterjesztőnek a társasági adótörvénnyel kapcsolatban van egy nagyon jó szándékú kezdeményezése, amely a százszázalékos értékcsökkentési lehetőséget veti fel, és ennek kapcsán a személygépkocsi definícióját akarja módosítani. Megnéztem, hogy a ma h atályos törvényekben hány helyen van definiálva a személygépkocsi fogalma. Aki tett már KRESZvizsgát, az tudja, ott is értelmezve van, hogy mi a személygépkocsi, ami teljes egészében érthető is. Ugyancsak előfordul ez a definíció a személyi jövedelemadóba n, de érdekes módon az a definíció, amit most a társasági adóban behoznak, eltér a személyi jövedelemadónál alkalmazott definíciótól. Megnéztem, hogy a társasági adóval összefüggésben az eltérésnek vane tartalmi eleme, és úgy láttam, hogy nincs. Véleménye m szerint a személygépkocsi fogalma kapcsán azt a kategóriát kell a törvényben alkalmazni, amit a személyi jövedelemadótörvény megfogalmaz, vagy ha azt helytelennek tartják, akkor azzal együtt, hogy a társasági adóban módosítják a személygépkocsi fogalmát , módosítani kellene a személyi jövedelemadóban lévő fogalmat is. De az is felmerül, hogy egyáltalán szükség vane ezen törvények mindegyikében a “személygépkocsi” fogalom értelmezésére. A 10. ajánlási pontban ehhez hasonló problémát vetek fel, ami szintén a társasági adóval kapcsolatos. Nagyon értelmes az alapjavaslat, amiről szó van. Arra tesz javaslatot, hogy a veszteségelhatárolás bizonyos eseteiben nem kell adóhatósági engedélyhez folyamodni. Ez a javaslat teljes egészében helyes. Az viszont már roppan t érdekes, hogy olyan fogalmat visz be a törvénybe a “bevétel” címszó alatt, ami a társasági adóról szóló törvényben nincs is értelmezve. Ha ezt beteszik, akkor megint értelmezni kell, hogy mit kell “bevétel” alatt érteni, amit a törvény egyébként megfogal maz. Hivatkozik a számviteli törvény 14. §ára, és azt mondja, hogy az aszerinti fogalmat
