Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - A budapesti agglomeráció területrendezési tervéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. KOLBER ISTVÁN tárca nélküli miniszter, a napirendi pont előadója:
181 Az egyeztetések során a sokféle érdek ütközése és a széles körű érintettség miatt számtalan észrevétel merült fe l a tervvel kapcsolatosan, kezdve a metodikai jellegű javaslatoktól egészen a terv egyes részmegoldásainak bírálatáig. Egyértelműen állítható ugyanakkor, hogy az egyeztetési fórumok végső kicsengése pozitív volt, mivel minden esetben általános egyetértés m utatkozott meg abban a tekintetben, hogy a területi folyamatok valamilyen szabályozására a térségben szükség van. Az egyeztetések során minden települési vélemény értékelésre, megválaszolásra és a lehetséges mértékben figyelembevételre került. Az egyezteté sek eredményeképpen Budapest főváros önkormányzata 2004. május 27én, Pest megye önkormányzata a 2004. május 28án kelt önkormányzati határozatában alapvetően támogatta a törvény beterjesztését és annak elfogadását. Az agglomerációs törvényjavaslatot támog atta az Országos Területfejlesztési Tanács és az Országos Környezetvédelmi Tanács is. (A jegyzői székben dr. Nagy Andort dr. Vidoven Árpád váltja fel.) Gondot jelenthet, hogy mi történjen azokkal a területekkel, amelyeket a települési önkormányzatok beépít ésre szánt területnek jelöltek ki és jelölnek ki a tervezés lezárása és a törvény hatálybalépése közötti mintegy féléves időszakban. Meg kell jegyeznem, hogy a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény elmúlt évi módosítása során a fenti p roblémára megoldást találtunk a törvényi szabályozásban a tervezés során elrendelésre kerülő átmeneti moratórium bevezetésével, de ez a megoldás a jelen agglomerációs tervre nézve már nem volt alkalmazható. (14.00) Jelen esetben az egyébként jogszerű módon , tehát a jogszabályoknak megfelelően lefolytatott eljárást követően önkormányzati rendelettel jóváhagyott településrendezési döntések következményeit egyenkénti önálló képviselői módosító indítványokkal lehet az elfogadásra kerülő agglomerációs tervben ér vényesíteni, és így az agglomerációs terv és a településrendezési tervek közötti összhangot maradéktalanul biztosítani. Általános felhatalmazást adni a települési önkormányzatok számára arra nézve, hogy a törvény hatálybalépéséig még szabadon módosíthassák rendezési terveiket, nem látom indokoltnak, mert ez az Országgyűlés hatáskörének elvonását jelentené, és a törvény területfelhasználással kapcsolatos céljaival ellentétes tendenciákat erősítene. Végezetül szeretném összefoglalni azokat az érveket, amelyek az agglomerációs terv elfogadása és az erről szóló törvény hatályba léptetése mellett szólnak. Azért kell a térségi folyamatokat szabályozni, mert az ország legdinamikusabban fejlődő térségéről van szó, ahol a fejlesztési szándékok jelentősek, és általába n nagy területigénnyel járnak. Azért kell szabályoznunk, mert Budapest és a budapesti agglomeráció az ország versenyképességének biztosítása szempontjából meghatározó jelentőségű térség. A területfelhasználásnak a fejlesztések szempontjából meghatározó jel entősége, szerepe van. Azért kell szabályozni, mert a rövid távú gazdasági érdekeknek megfelelően meghozott területfelhasználási döntések kedvezőtlen hatását utólag már nem, vagy csak nagy anyagi áldozatokkal lehetséges mérsékelni. Azért kell, mert a térsé gi szabályozás és koordináció hiányában az agglomerációba tartozó települések saját településrendezési terveik készítése során nem tudnak - sokszor nem is akarnak - egymásra, illetve az országos és térségi érdekekre tekintettel lenni. Azért, mert a térségi érdekeket figyelmen kívül hagyó településrendezési tervekben olyan elhatározások születnek - például a tényleges keresletet messze meghaladó mértékű belterületbe vonások , amelyek a mintegy két és fél millió itt élő állampolgár egészséges környezethez va ló jogát sérthetik. Azért, mert a beépítésre szánt területek túlzó mértékű és koordinálatlan kijelölésével veszélyesen csökken a zöldövezet, és beépítésre kerülnek azok a területek, amelyeken a nagy távlatban szükséges országos érdekű infrastruktúrahálóza tok - M0s autópálya, nagy sebességű vasút és más hasonló fejlesztések - elhelyezhetők lennének. Az utolsó pillanatokban vagyunk ahhoz, hogy a térségben tapasztalható folyamatokat rendezett mederbe tereljük, és ehhez nincs más jogi eszközünk, mint a törvén nyel elfogadott területrendezési terv. Ennek hiányában folyamatosan romlik a még lehetséges térségi szabályozás hatékonysága,
