Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvényjavaslat, valamint az igazságügyi szakértő nem peres eljárásban történő kirendeléséről és ezzel összefüggésben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjava... - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
173 úr, hogy sem az igazságügyi szakértőkről szóló törvényben, sem más eljárásjogi szabályok közé nem illeszthető ez az új jogintézmény, ezért önálló törvényjavaslatot kellett bete rjeszteni. Én ezt azzal egészíteném ki, államtitkár úr, hogy ez a magyar jogrendbe sem illeszthető. Mi történik? Valaki, akit képzelt sérelem ér, szakértő kirendelését kéri. A bíró nem vizsgálhatja azt, hogy sérelem történte, a bírónak eleget kell tennie a kérelmező kérésének, és az igazságügyi szakértőt ki kell rendelnie. Nem tudjuk pontosan, hogy mire, nem tudjuk, hogy milyen szándékkal, a bíróság nem vizsgálhatja a szakértői kirendelés alaposságát, nem írhat elő kérdéseket a szakértő számára, mert azt a kérelmező fogja meghatározni. Kérem szépen, ma is mindenkinek jogában áll, hogy peren kívül felkeresse a legnevesebb igazságügyi szakértőt, és megbízást adjon, szakértői véleményt készíttessen az ellenérdekű fél tudta nélkül. Akkor most a bíróság hivatalo s bélyegzőjét fogjuk felhasználni arra, hogy ugyanazt a szakértői véleményt, amely peren kívül, az ellenérdekű fél tudomása nélkül, az eljárási szabályok alapvető megsértésével megszületett szakértői véleményt hitelesebbé tegyük? Miért mondana mást az igaz ságügyi szakértő - és igazságügyi szakértőről van szó - akkor, ha szakvéleményére rákerül a bírósági pecsét? Tisztelt Képviselőtársaim! Elfogadhatatlan ez a magyar jogtól idegen eljárás, nem illeszthető a magyar jogrendbe, ezért ezzel egyetérteni nem tudun k. Kérem a tisztelt kormány képviselőit, hogy a módosító javaslatainkat fogadják be, és akkor megvalósul az az elképzelés, amelyet itt a kormányoldal megfogalmazott, hogy valóban törvény születhet a parlamenti patkó valamennyi oldalának egyetértésével. Kös zönöm szépen, hogy meghallgattak. (Herényi Károly tapsol.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Kis Zoltán képviselő úrnak, az SZDSZ képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. (13.20) DR. KIS ZOLTÁN , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Hölgy és Urak! Az igazságügyi szakértői tevékenységről szólva a Házban egységes a vélemény. Tulajdonképpen alig képzelhető el bírósági eljárás, alig képzelhető el jogszolgáltatás szakértői tevékenység nélkül, legyen az büntető- vagy polgári ügy. Büntetőügyben az igazságügyi orvos szakértőtől a fegyverszakértőn keresztül bizony nincs is olyan eljárás, legalábbis megalapozott döntéselőkészítés nélkül, ahol az igazságügyi szakértőnek valami szerepe ne lenne; de polgári ügyekben is. A legegyszerűbb ügy, akár egy házassági vagyonközösség megszüntetése, amikor azon vitatkoznak a felek, hogy a nachtkastli mennyit ér, illetve a Schaffhausen aranyóra aranye v agy csak rézveret. Már itt is megjelenik a szakértő. A szakértő mennyiben tanú és mennyiben több? - feltette ezt a kérdést kedves Devánszkiné Kati. Több, erre ez a törvényjavaslat is rámutat, pontosan a második részében, amikor a nem peres eljárás keretébe n a szakértő kirendeléséről beszél. Azt mondja, lehete előzetes bizonyítást kérni. Lehet, semmi akadálya nincs. Valaki elballag a szakértőhöz, az előttem szóló Gyimesi képviselőtársam szólt róla, megbízza, a szakértői névjegyzékből kiválasztják, megbízza, csinál egy szakvéleményt, az alapján elmegy a bíróságra. A bíróság meg azt mondja, kérem, van egy szakvélemény, engem az nem köt, nem én rendeltem ki, nem én tettem fel a kérdéseket. Innentől kezdve annyi, mint egy tanú. Viszont egy kirendelt szakértő már több mint tanú. Sőt, amennyiben a bíróság olyan kérdésekre vár választ, amelyek bizonyos szabadságjogok korlátozásával is járnak, annak bizony az érintett fél alá kell hogy vesse magát. Ha polgári ügyről van szó, és nem veti alá magát, akkor azt kockáztat ja, hogy elveszíti a pert. Büntetőügyben pedig ez szóba sem kerülhet, hiszen hivatalból elrendelt eljárásoknál ezt az eljárás alá vonttal szemben bizony meg lehet tenni. Az eddigi szabályozás, igazságügyminiszteri rendelet, kormányrendelet, bizony nem vol t a jogalkotási hierarchiában olyan
