Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvényjavaslat, valamint az igazságügyi szakértő nem peres eljárásban történő kirendeléséről és ezzel összefüggésben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjava... - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
174 szinten, mint amit ez a tevékenység maga megkövetel. Örömmel üdvözöljük, hogy most egy egységes törvényben az igazságügyi szakértőkről szóló rendelkezések megjelennek. Tehát a törvényalkotási hierarchia csúcsára kerülnek ezáltal, kiváltképp, hogy itt az Országgyűlésben ekkora hatalmas érdeklődés mellett tárgyaljuk ezt az igencsak fontos törvényt. A szakértő mint természetes személy, gazdasági társaság vagy jogi személy - nagy vita volt itt erről. Gyimesi képviselő úr egye nesen a bűn előszobájának minősítette, ha egy kicsit talán túlzok is. Annak idején, valamikor a '80as évek elején egy ipari céget képviseltem jogtanácsosként a Legfelsőbb Bíróság előtt. Három alperes volt, az egyik mi, és egy felperes, egy beruházó. A bír óság rendre szakértőket vett igénybe annak megállapítására, hogy az adott objektum, ami elkészült, éppen miért nem felel meg a rendeltetésszerű használatnak, amelyben dolgozott egy építőipari és két gépészeti cég. Egyik szakértő, másik szakértő, természete s személyek, aztán már egyetem, aztán már Akadémia, mindenki vizsgálgatta, szakértői felülvizsgálatot kértek, szakértői főtanácsot kértek. Ez eltartott három évig. Majd, tekintettel arra, hogy a szakvélemények egymásnak ellentmondóak voltak, lévén olyan pe rtárgy, amely a magyar szabványban nem is létezett, ez annak idején egy szovjet szabvány alapján, de a magyar szabványban nem szereplő berendezés volt, nagy bölcsen a következő döntést hozta. Az kétségtelen tény, hogy a legyártott termék rendeltetésszerű h asználatra nem alkalmas, viszont hárman voltak benne, így egyharmadegyharmadegyharmad arányban kötelezte kártérítésre az alpereseket. Mondjuk, ezt megtehette volna szakértők igénybevétele nélkül is, és nem kellett volna annyi pénzt kifizetni, és nem tart ott volna annyi évig. A mai világ ennél egy picikét még bonyolultabb. Azóta eltelt húsz év. Vannak ügyek, ahol az eseti szakértő kellő rálátással, szakmai tudással, szakmai fölkészültséggel el tud egy ügyben járni, de bizony vannak olyan összetett problémá k, ahol már maga a technológia, a technikai apparátus, amit igénybe kell venni, olyan bődületes költség, akkora infrastruktúra, amit ezek az igazságügyi szakértők nem tudnak létrehozni. Én egy nagyon jó gépész szakértő vagyok, értek még a vízügyekhez is, é s akkor ha nekem modellezni kell egy kísérletet, akkor vagy elmegyek az egyetemhez, és bérlem a laboratóriumot, és elkezdek ott úsztatni, vagy létrehozok egy olyan intézményt, amelyben ezeket el tudom végeztetni. Az, hogy ebben a visszaélés lehetősége mily en, szerintem semmivel sem több, mint ha természetes személyről van szó - vagy becsületes, vagy nem becsületes. Itt jön a kontroll. Ez a törvény beszél az igazságügyi szakértői kamaráról is. Tehát nem elég, hogy én bölcs, okos ember vagyok, megfelelő szaké rtelemmel és rálátással, és ad absurdum már a szakértői névjegyzékbe is felvetettem magamat, amelyet az igazságügyminiszter és a szakma szerint illetékes szakminiszter vezet. Az is kell, hogy a szakmai hátteremet, az alkalmasságomat a kamarával is elismer tessem, és a kamara felelősségvállalása mellett tevékenykedjek. Itt a gazdasági társaságban folytatott munka megfelelő kontroll alá kerül. Gyimesi képviselő úr maga mondta, hogy ez már gyakorlat, ezt akarja szentesíteni a törvény. Kérem szépen, a bíróságna k is megvan a felelőssége. A bíróság az ügy ura, nem a szakértő. A bíróság Magyarországon, ha jól tudom, független, megfelelő szakmai felkészültség mellett működik, és tisztességes, ami alapvető követelmény. Egy tisztességes bíróság tisztességes kirendelés sel, tisztességes kérdésfeltevéssel tisztességes szakvéleményre számít, amely szakvélemény, amennyiben valamelyik félnek nem felel meg, és itt a másik kontroll ebben a törvényben, most már nem egy felülvizsgálati eljárásban lesz kénytelen elszenvedni a per ben szereplő fél, hanem az igazságügyi szakértői testület, amelyre Devánszkiné utalt, úgy jár el, mint egy bírósági tanács, nyilvánosan jár el, és a szóbeliség elvének megtartásával. Tehát a kontroll most már nem egy laboratóriumi lombikban, mindenféle pir omániás és ördögűző technológiával végzett tevékenység, amiből majd kijön valami, hanem egy nyilvános, mindenki számára kontrollált és megfelelően rendezett rendszer. Ezért nem félek annyira attól, hogy a gazdasági társaságok mint igazságügyi szakértői tev ékenységet folytató szervezetek ebben a
