Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvényjavaslat, valamint az igazságügyi szakértő nem peres eljárásban történő kirendeléséről és ezzel összefüggésben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjava... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
165 Figyelemmel azonban arra, hogy az igazságügyi szakértői tevékenység különböző szakterületein teljesen egységes szabályozás a szakterületek sokszínűsége miatt teljesen nem alakítható ki, a részletes szabályokat továbbra is az igazságügyminiszter rendelete határozza meg, egyes esetekben a szakterület felügyeletét ellátó miniszter bevonásával. Az igazságügyi szakértői tevékenység újraszabályozásának központi eleme egy olyan jogi konstrukció kidolgozása, amely egymás mellett, de a funkciókat egyértelműen elhatárolva teszi lehetővé az állam által működtetett, illetve a privát gazdasági szférában végzett igazságügyi szakértői tevékenységet. Az új törvényjavaslat megalkotása az igazságügyi szakértői intézetek mint költségvetési szervek elsődleges feladatának pontos meghatározását is szükségessé teszi, definiálva azt, hogy az állam közvetlen ellátásiszolgáltatási kötelezettsége milyen ügykörökre terjed ki, és hogy melyek azok a közvetett módon teljesítendő feladatok, amelyek révén a piac működésének fogyatékosságait az állam korrigálni képes. Az üzleti alapon, egyéni vállalkozóként, társas vállalkozás formájában, önálló tevékenységként is végezhető igazságügyi szakértői tevékenységnek különösen azon jogviták elbírálása kapcsán van jelentősége, ahol a felek egy közvetlen, hatásában költségesebb, d e áttételesen - gyorsasága és magasabb színvonala folytán - olcsóbb szolgáltatás igénybevételében érdekeltek. Erre elsősorban a hagyományos gazdasági jogi, polgári jogi jogvitákban lehet szükség. Hasonlóan a végrehajtási jog érdemi átalakítása során érvény esített szempontokhoz, e jogterületen is biztosítani kell, hogy a szabályozás illeszkedjen a piacgazdaság feltételrendszeréhez. Az igazságügyi szakértői törvény egyik fontos jogpolitikai célja az igazságügyi szakértés kínálati oldalának szélesítése és szín esítése. A cél a professzionális igazságügyi szakértés támogatása, amelynek egyik formája a törvénytervezet szerinti új lehetőség, az igazságügyi szakértés gazdasági társasági formában történő gyakorlása. Az igazságügyi szakértők jelentős része jelenleg is egyéni vállalkozóként tevékenykedik, amihez képest a gazdasági társasági működés még további garanciákat biztosít a szakértői feladatok határidőben és minőségileg garantáltan történő elvégzéséhez. Az igazságügyi szakértő tevékenysége sajátos, közjogi elem ekkel áthatott magánjogi jogviszonyt hoz létre a szakértő és a felek, illetve a bíróság között. A közjogi jelleget az indokolja, hogy a szakértői bizonyítás során az eljáró szakértőnek természetesen pártatlannak kell lennie, valamint az, hogy a bizonyítási eljárásra - összhangban például a polgári perrendtartás új alapelveivel - csak akkor és ott kerülhessen sor, amikor az a bíró mérlegelése szerint összhangban van az eljárás általános elveivel, így elsősorban nem jár együtt a per aránytalan elhúzódásával. A bíró feladata az, hogy a felek perbeli önrendelkezési joga és a jóhiszemű pervitel követelménye közötti összhangot feltétlenül biztosítsa. Ez sokszor nem könnyű. Az előzőekben említett célok megvalósítása érdekében elkerülhetetlen, hogy az eljáró szakért ő munkadíja igazodjon a szolgáltatás üzleti értékéhez, és hogy a szakértők között - legalábbis ott, ahol erre lehetőség van - olyan versenyhelyzet alakuljon ki, amely a peres felek számára elsősorban a szolgáltatás színvonala és az eljárás időtartama tekin tetében a jelenleginél kedvezőbb helyzetet teremtsen. Az időszerűség és a perhatékonyság előmozdítását szolgáló versenyhelyzet kialakulásának előfeltétele az, hogy az igazságügyi szakértés alanyi joggá váljon mindazok számára, akik az adott szakterületen a jogszabályban rögzített képesítési és más alkalmassági feltételeknek megfelelnek. Megszűnik tehát a miniszter korlátlan diszkrecionális jogköre arra vonatkozóan, hogy ki kerül bejegyzésre az igazságügyi szakértői névjegyzékbe. Az igazságügyi szakértői név jegyzékbe történő felvétel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás új eljárási szabályainak alkalmazásával történik, így a miniszterhez érkezett kérelemről legkésőbb hatvan napon belül döntés születik. Ennek elengedhetetlen előfeltétele a szakmai kamara és a szaktárcák közreműködése. A javaslat egyik legfontosabb eleme a szakértői díjazás reformja. Az igazságügyi szakértő díjának meghatározására olyan szabályok irányadók, amelyek csökkentik a díjszabás realitásoktól
