Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 5 (211. szám) - Jürgen Gansäuer, az alsó-szászországi tartományi parlament elnöke és kísérete köszöntése - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1532 változásokat illetően is a közeljövőben , túl k ell lépnünk azon az időszakon, amikor a felsőoktatási intézményekben elenyésző volt a továbbtanulók száma a saját nemzedékükön belül, amikor zártkörű elitképzésként jelent meg a magyar felsőoktatás. Régen túl vagyunk ezen, de nagyon sok változás még nem tö rtént meg, nagyon sok új válasz még nem született meg az új helyzetre. Ez komoly és átfogó változás. Nekünk, szabad demokratáknak, a Magyar Liberális Párt képviselőinek három dolgot kell mérlegelnünk akkor, amikor kialakítjuk a viszonyunkat a felsőoktatási törvényhez. Először is, amikor a véleményünket kialakítjuk, akkor természetesen a jövőt, a jövő lehetőségeit és a kormányprogramot mérlegelve figyelembe kell vennünk, hogy az új felsőoktatási törvényben megjelenő válaszok szakmailag megfelelneke az imént részletezett kihívásoknak. A liberális frakciónak természetesen mérlegelnie kell azt is, hogy a javaslat és ezzel együtt a tárca törekvései összhangban állnake a liberális gondolkodással, a liberális értékekkel. Tekintve a miniszter személyét és ez irány ú elkötelezettségét, nem árulok zsákbamacskát, és nem okozok meglepetést senkinek azzal, ha azt mondom, hogy ezt a próbát meggyőződésünk szerint messzemenőkig kiállja az előttünk fekvő törvényjavaslat. Erről a későbbiekben kicsit részletesebben is szeretné k majd beszélni. Végezetül nagyon fontos mérlegelnünk azt, hogy ez a törvényjavaslat mennyire szolgálja hazánk versenyképességének az erősítését. Mielőtt erre rátérek, hadd szenteljek néhány gondolatot az előzményeknek, mert az előzmények nagyon fontosak. A Fidesz vezérszónoka az imént két oldalról is kritizálta a törvényjavaslatot. Kritizálta azért, mert két, két és fél, három éven keresztül számos változatot élt meg ez a törvényjavaslat, voltak különböző nevei és sorszámai. Zárójelben jegyzem meg, hacsak nem a miniszter úr vezetéknevével van probléma, én nem tudom megérteni, miért jelent problémát az, ha a magyar felsőoktatás programját „magyar” felsőoktatási programnak nevezik, de ez legyen részletkérdés. (14.00) Szóval, elhangzott a kritika, hogy túl sok változata volt, kétkét és fél éves vita volt, nehéz volt ezt követni, az érintettek, a felsőoktatás képviselői megalázó helyzetbe voltak kényszerítve. Ez utóbbi kitétellel érdemes külön is foglalkozni, hiszen keresve is nagyon nehezen lehetne találni az elmúlt másfél évtizedben olyan törvényjavaslatot Magyarországon, amelyet a saját szakmai berkeiben ilyen hosszú időn keresztül ennyien vitattak volna meg, és ahol a szakmának és az érintetteknek, az érdekelteknek az elképzelései, felvetései, érdekei ennyir e megjelentek volna a végül a parlament elé benyújtott törvényjavaslatban. Azt gondolom, hogy szüksége lenne ennek az országnak még soksok, ilyen nagy reformot jelentő törvénycsomagra. Sajnos, a kétharmados törvények által lefedett területeken erre nincs lehetőség, ezt Pokorni Zoltán előző felszólalásában elfelejtette megemlíteni, amikor az önkormányzati, közigazgatási és más reformok sorát kérte számon a mostani kormányzaton. Szóval, soksok olyan reformértékű törvényjavaslatra lenne szükség, amellyel sze mben elhangozhat az az ellenzéki kritika, hogy 22,53 éven keresztül, tucatnyi verziót megélve vitatták meg a szakmai szervezetek, és amellyel szemben az az egyik legerősebb kritikus mondat, hogy a minisztérium beépítette a végül a parlament elé kerülő el őterjesztésbe az érdekeltek és érintettek felvetéseit. Legyen soksok ilyen törvényjavaslat, és legyen sok olyan, amely ilyen mértékű változást jelent - szerintem nem fog ártani sem a parlament tekintélyének, sem pedig Magyarországnak. A Szabad Demokraták Szövetsége, ismerve a jelenlegi helyzetet, látván a fennálló rendszer hiátusait és defektusait, úgy véli, hogy igenis átfogó tartalmi, szerkezeti változtatásra van szükség, finanszírozási változtatásra van szükség. A magyar univerzitásprogram meggyőződésün k szerint ezt a kritériumot teljesíti. Nagyon fontos tényező számunkra a reform liberális jellege, liberális íve. Ha az alapvető szabadelvű értékekkel vetjük össze ezt a javaslatot, akkor érdemes végigvennünk azt, hogy vajon mennyire liberális program a ma gyar univerzitásprogram. A liberalizmus értékrendjének középpontjában a szabadság eszméje áll; az a szabadság, amely egyrészt az egyik legfőbb cél,
