Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 5 (211. szám) - Jürgen Gansäuer, az alsó-szászországi tartományi parlament elnöke és kísérete köszöntése - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1531 történelem során számos értelmet nyert, és sokszor értelmetlen volt. Egy olyan kategó riáról van szó, amely nem köthető egyetlenegy világnézeti irányzathoz sem, jelentéssel bír a konzervatív értékrendben, a liberális gondolkodásban és természetesen a szocialista gondolkodás dimenzióiban is. A reform jelenthet lassú, szerves organikus fejlőd ést, megújulást, a régi, az avítt struktúra fokozatos megújulását, megújítását, és jelentheti másik végletként a fennálló állapotok radikális megváltoztatását, felülírását. Értelmet természetesen mindig akkor nyer, amikor konkrét tartalommal töltik meg. Az előttünk fekvő, a felsőoktatási reformról szóló törvénytervezet nem a felsőoktatás lassú átalakítását jelenti, bár vannak kritikusai, akik ennél radikálisabb és gyorsabb változásokat tartottak volna szükségesnek. Nem a felsőoktatás lassú átalakítását jele nti, hanem a változó helyzethez és az új kihívásokhoz való hozzáigazítását, méghozzá abban a tempóban, amit a körülmények megkövetelnek, vagyis gyorsan. Pokorni Zoltán volt miniszter úr az előbb hosszan beszélt arról, hogy igazából miért nincs szükség törv énymódosításra, majd a beszédét azzal fejezte be, melyek azok a pontok, amelyeket módosítani kell ahhoz, hogy támogatni tudják azt a törvénymódosítást, amelyre egyébként nincs szükség. Sajnálatos dolog, hogy egy parlamenti vitában olyan közhelyeket kell ki mondanunk, hogy változik körülöttünk a világ, és hogy aki kimarad, az lemarad. A világ nagyon megváltozott. Nem véletlen, hogy az Európai Unió államai az oktatásban, a felsőoktatásban látják az egyik kulcstényezőt abban a tekintetben, hogy az egységes euró pai piac, az egységes európai közösség hogyan lehet meghatározója a világban folyó gazdasági versenynek, hogyan lehet ebben a versenyben egyre erősebb, egyre versenyképesebb szereplő. Nem véletlen, hogy az Unióban úgy gondolják, hogy ebben a versenyben az egységes felsőoktatási tér megteremtése, erősítése létfontosságú. Ez egy külső ok, amely indokolja a felsőoktatási reform szükségességét. De nem is annyira külső, hiszen ennek a versenynek és ennek a gazdasági közösségnek mi is részesei, szereplői vagyunk. S természetesen van egy nagyon erős belső, a magyar társadalom változásaiban gyökerező oka annak, hogy miért van szükség ezekre a változtatásokra. Amikor az én szüleim, az édesanyám és az édesapám generációja elkezdte az egyetemet, akkor a korosztályuknak egyszámjegyű számmal leírható százaléka jutott el a felsőoktatásba. Néhány évvel ezelőtt az én korosztályomnak már 30 százaléka, ma pedig már 50 százalék körül, illetve fölött van ez a szám az adott korosztályon belül. Remélem, hogy ennek a törvényjavasla tnak és reformtervezetnek az eredményeképpen is akkor, amikor az én korosztályom gyermekei, köztük a saját gyermekeim is eljutnak majd oda, hogy magyar felsőoktatási intézmény hallgatói lesznek, akkor a mostaninál egy sokkal, de sokkal jobb szerkezetű és a világ kihívásaira jobban reagáló magyar felsőoktatásban lehetnek majd hallgatók. A reformok megvitatása során sokat beszélünk arról, hogy a struktúra így, a finanszírozás úgy, és nagyon sokszor elfelejtünk beszélni azokról az emberekről, akik alanyai, tár gyai ennek a reformnak. Hosszasan vagyunk képesek vitatkozni a felsőoktatási reformról anélkül, hogy akár csak néhány gondolatot is szentelnénk annak, hogyan tudjuk növelni azoknak a fiataloknak az esélyeit, akik ma kezdik meg, illetve éppen folytatják fel sőoktatási tanulmányaikat. Márpedig az ő egyéni előrejutásuk lehetősége, az ő felemelkedésük, az ő sikerességük nagyobb esélye jelenti a magyar társadalom, a magyar gazdaság fejlődésének és erősödésének a kulcsát. Természetesen lehet olyanokat mondani, hog y a Kádárrendszerben egy vidéki fiatalnak nagyobb esélye volt arra, hogy diplomát szerezzen, mint ma. Lehet olyanokat mondani, hogy ma egy falusi fiatal nagy valószínűséggel a traktorosságig vinné el, és hogy a Kádárrendszerben nagyobb lehetőséget adott a társadalmi mobilitásra a magyar felsőoktatás. Lehet ilyeneket mondani, hiszen szólásszabadság van, de hogy ezeknek a gondolatoknak az égadta világon semmi értelmük nincs, és semmi közük nincs ahhoz, ami ma a magyar felsőoktatásban, a magyar társadalomban történik, az biztos. Ki kell lépnünk abból a világból - s a magyar felsőoktatás a demográfiai adatok tekintetében ezeket a mozgásokat meg kellett tegye a létszámokat illetően, és meg kell tegye a szerkezeti