Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 5 (211. szám) - Jürgen Gansäuer, az alsó-szászországi tartományi parlament elnöke és kísérete köszöntése - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter, a napirendi pont előadója:
1510 csak egy kisebbségét a kormá nyzati oldal, s eközben kormányzati, miniszteri, minisztériumi jogosítványok tömege kerül ehhez a testülethez, kerül az intézményhez. Gazdasági, gazdálkodási szempontból is nagykorúsítjuk a felsőoktatási intézményeket. 2004 elejéig, amikor néhány ponton má r változtattunk, a magyar felsőoktatási intézmények gazdálkodási autonómia tekintetében kevesebb szabadsággal rendelkeztek, mint a '68as reform után egy szocialista vállalat. Abszurd volt a helyzet, hogy klasszikus költségvetési intézményként annyi mozgás terük legyen, mondjuk, 10203040 milliárd forintos éves forgalommal rendelkező intézményeknek, mint például egy kisiskolának. Abszurd az a helyzet, hogy egy ilyen forgalommal rendelkező intézmény, ha egy néhány millió forintos vállalkozást akar alapítani , akkor el kell jönnie a minisztériumba - idézőjelben mondom , és engedélyt kell kérnie erre. Abszurd az a helyzet, hogy a magyar fiatalok képzésének letéteményesei gyermekként vannak kezelve egy hagyományos költségvetési szabályozás keretében. Amit ez a törvény megtesz, az nem más, mint a nagykorúsítása ezeknek az intézményeknek, mondhatnám azt, hogy az autonómiájuk kiterjesztése a gazdálkodási területekre is. Megteremtjük ezt azzal, hogy nem írjuk elő, hogy az előirányzatai között nem szabad átcsoportosí tani, csak engedéllyel. Nem tesszük lehetővé azt, hogy a központi költségvetés a maradványaikat elvonja. Nem tesszük lehetővé azt, hogy a költségvetés a saját bevételeik után járulékot, járadékot szedjen ezektől az intézményektől. Ugyanakkor lehetővé tessz ük azt, hogy mondjuk, a diákmunka esetén meghatározott mértékig adómentesek legyenek, lehetővé tesszük azt, hogy vállalkozásokba foghassanak megfelelő kockázatvállalási határig. S lehetővé tesszük azt, hogy saját vagyonuk és elkülönített számláik legyenek. Lehetővé tesszük számukra azt, hogy miközben biztosítjuk a törvényben, hogy az államtól szerzett vagyon a költségtérítéses képzésben történő állami befizetések forrásait ne kockáztathassák, eközben igenis vállalkozóként be tudjanak szállni abba a piacba, amit kutatásnak hívnak meg bizonyos értelemben oktatásnak, és más területekre is. Lehetővé tesszük, hogy felnőtt módon a saját vagyonukkal rendelkezni tudjanak, és a vagyon egy részét elkülönítetten tudják kezelni. A kérdés az volt, hogy az állam el tudjae képzelni, hogy felnőttként, önálló alanyként tudnak ezek az intézmények gazdálkodni, vagy úgy gondolja, hogy a minisztérium az, amelynek a járszalagján kell tartani ezeket az intézményeket, és a legutolsó kis részletig szabályozni a működésüket, illetve valamilyen módon kordában tartani őket. Én úgy gondolom, hogy ahogy az állami tulajdon egyébként az egyik legrosszabb, a legkevésbé hatékony tulajdonforma az irányítási rendszerek közül, az a bürokratikus gondoskodás, amellyel néha úgy gondolják kormányzat i szervek, hogy bábáskodniuk kell más intézmények fölött; az sem sokkal hatékonyabb, tehát annak a mértékét mindig a minimálisra kell szorítani, és fel kell szabadítani az ilyen kötöttség alól az intézményeket. Ugyanakkor fontos volt az intézmények számára , hogy finanszírozási garanciákhoz is jussanak, hogy kikerüljünk abból a verkliből, amely bizonytalanságban tartotta őket, és éveken át egy költségvetési alku tárgyai voltak, amelyben persze normatív finanszírozás létezett papíron, de a normativitás valójá ban mást nem jelentett, mint egy költségvetési főösszeg álcázott normatív leosztását az intézmények számára. Ha az állam megrendelő, akkor amit megrendel, azt fizesse ki. Ezt szolgálja az, hogy a képzési normatíva alapegységei meg vannak határozva a minden kori nemzetgazdasági átlagkereset egy meghatározott többszörösében, és ez a rendszer, ennek a belső arányai stabilak, és jelenti azt, hogy ha az állam úgy gondolja, hogy iksz számú diák képzését megrendeli egy intézménytől, akkor ennek megfelelően fogja ez t a képzést kifizetni. Az állam szabadságát, a kormányzat szabadságát az biztosítja, hogy az államilag finanszírozott helyek számát és azoknak a megoszlását szabályozhatja, oszthatja el, illetve azokat rendezheti. Ehhez a változá shoz, ehhez a fajta finanszírozási garanciához kötjük egyébként a hallgatói juttatások körét is, hiszen a hallgatói juttatások, illetve a kollégiumi juttatások és a lakhatási támogatások nem pusztán növekednek ebben a kormányzati ciklusban jelentősen az el őző
