Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 5 (211. szám) - Jürgen Gansäuer, az alsó-szászországi tartományi parlament elnöke és kísérete köszöntése - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter, a napirendi pont előadója:
1509 Milyen bevételi forrásai, új piaci lehetőségei vannak a magy ar felsőoktatásnak? Egyrészt a legfontosabb továbbra is természetesen az államilag finanszírozott hallgatói létszám marad, de az állam megrendelőként lép ebbe a szerepbe a jelenlegi szerepből, amely gyakorlatilag úgy gondolkodott eddig, másfél évtizeden át , hogy meghatározom az államilag finanszírozott hallgatói létszámot, de a költségvetés évenkénti lehetőségeinek a fényében változtatom állandóan a szabályokat. Szeretnénk - és ez a törvény megteremti ennek lehetőségét - korrekt viszonyt kialakítani az álla m és a felsőoktatási intézmények között; amit az állam megrendel, azt fizesse is ki. Ezt teszi lehetővé az, hogy finanszírozási garanciákat építettünk a rendszerbe - erről majd később szólok. A másik nagy terület, ahol hallgatókhoz juthat, a hazai tandíjas hallgatók köre. De sem az egyik, az államilag finanszírozott hallgatók köre, sem a másik létszámában radikálisan nem növelhető, sőt ez a létszám feltehetően csökkenni fog. További lehetőség az, hogy külföldi diákok jönnek Magyarországra. Én ezt rendkívüli mértékben pártolom. Megalakult a Campus Hungary Egyesület, amelynek a célja az, hogy mobilizálja, katalizálja az ilyen irányú folyamatokat. A világon ma körülbelül másfél millió külföldi diák tanul, azaz olyan diák, aki másutt tanul, mint amilyen országna k az állampolgára. 20152020ra a számuk körülbelül 8 millióra fog növekedni. Magyarországon 3000 fizetős külföldi diák van. Finnországban több fizetős külföldi diák tanul, mint ahány finn diák tanul külföldön, holott a lehetőségeik, az adottságaik eléggé hasonlóak - a finn nyelvet sem beszélik többen, mint a magyart, és a két ország mérete is nagyságrendileg összemérhető , ezzel együtt Magyarországon ettől még nagyon távol vagyunk. A mi lehetőségünk az, hogy ebbe a nemzetközi piacba bekapcsolódjunk. Ahogy Hollandia több tulipánhagymát termel, mint amennyit saját maga eldugványoz, és a világ tulipánhagymaszállítója, miért ne lehetne Magyarország kiemelt regionális szerepkörben, miért ne vívhatná ki magának azt a szerepet, hogy az egyik legfontosabb húzóága zatává a tudás termelését és átadását választja, és ebből bevételt szerezzen a felsőoktatás? Ezt mindenképpen meg kell teremteni. A negyedik nagy bevételi forrás a felnőttképzés területe, hiszen Magyarországon a felnőtt lakosságnak mindössze 23 százaléka vesz részt valamilyen képzésben. A nyugateurópai átlag 12 százalék, az élen járó országokban 20 százalék. A felsőoktatás egyelőre meglehetősen el van zárva ettől a piactól, részben jogszabályi korlátokkal, részben pedig a tehetetlenségénél fogva. Ezen is változtat ez az új törvényi lehetőség. Egy további bevételi forrás, amely a kutatásfejlesztési források és ezen keresztül a magántőke megjelenését a kutatásfejlesztési forrásokban jelentősen megkönnyíti és lehetővé teszi, az új Innovációs Alap, amelyet l étrehoztunk az elmúlt évben. Az Innovációs Alapból kiírt pályázatok és ezek kapcsolata a magántőkével lehetővé teszi azt, hogy a korábbiakhoz képest nagyságrendileg nagyobb kutatási források álljanak a felsőoktatás rendelkezésére. Regionális tudásközpontok ra tavaly 9 milliárd forint lett kiírva, az idén 6 milliárdot fognak pályáztatni, és további milliárdok konzorciális rendszerben is elérhetőek a felsőoktatási intézmények számára. Az utolsó bevételi lehetőség mindenfajta egyéb vállalkozási tevékenység, ame lyet egy felsőoktatási intézmény elvégezhet. Ez az a széles körű piac, a tudás és az ismeretek átadásának és termelésének a piaca, amelyre a felsőoktatási intézmények ki tudnak lépni. De ahhoz, hogy ezt megtehessék, nagykorúsítani kellett őket, és létre ke llett hozni egy olyan vezetési struktúrát, amely hasonlít ahhoz a struktúrához, amely a nyugateurópai országokban vagy éppen a nyugati világban, az angolszász világban is található. Az irányító testületek ezt a lehetőséget gondozzák, ugyanakkor az irányít ó testületek létrehozása, egy board jellegű testület létrehozása ezeknél az intézményeknél nem az autonómia szűkítését, hanem kifejezetten a bővítését szolgálja. Az irányító testület tagjainak többségét a szenátus nevezi ki, és
