Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 14 (198. szám) - Bejelentés független képviselő frakcióhoz történő csatlakozásáról - Bejelentés Dr. Polt Péter legfőbb ügyész vagyonnyilatkozatával kapcsolatos eljárás megszüntetéséről - Bejelentés mentelmi ügyről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
16 A gaz daságpolitikai fordulat mellett történt persze más is az elmúlt időszakban. Több mint 130 év után eltöröltük a sorkatonai szolgálatot. Megígértük, megtettük. (Taps az MSZP soraiban.) Soksok ösztönzéssel támogatjuk, hogy a szomszédos falvak, települések mi nd teljesebb együttműködésben oldják meg közös feladataikat, tartsák fent együtt oktatási, szociális intézményeiket. De azt kérem, hogy itt álljunk meg egy pillanatra. Nem vitatható, hogy a rendkívül tagolt magyar településszerkezet, az ehhez illeszkedő ön kormányzatiság és intézményi struktúra ma sokszor lehetetlenné teszi, hogy magas színvonalú oktatási és szociális szolgáltatást nyújtsunk, hogy versenyképes tudást adjunk gyermekeinknek, hogy gazdaságosan és hatékonyan gazdálkodjunk javainkkal. Tisztelt Hö lgyeim és Uraim! Van olyan iskolánk, ahol tíznél alig több gyermek tanul, és az iskolapadból kikerülők közül egy évtizede senki sem jutott el sem egyetemre, sem főiskolára. Gyermekeink nem ezt érdemlik. A változás, a fejlődés kulcsa az együttműködésben van . Jogos ugyanakkor a kérdés, hogy mit ér a modernizáció, a hatékonyság növelése, ha ezt a falvak lakói sokszor az élet beszűküléseként élik meg. Ha a modernizáció kényszere alatt az az érzés alakulhat ki a hétköznapokban, hogy kiürül a falusi élet, akkor v alamit, tisztelt képviselőtársaim, biztosan rosszul teszünk. Ahol megszűnik az iskola, ahol bezár a posta, ahova nem megy autóbusz, ott gyanítom, nem kérnek a mi modernizációnkból. Ezért kell összeegyeztetni a jövő szempontjait a jelen igényeivel. A falu n em lehet vesztes. De nem javaslom, hogy maradjon minden a régiben, ez túlságosan könnyű volna. Megúsznánk egy mai konfliktust, de odaveszne a jövő, odaveszne gyermekeink jövője. Nem azt kérem, hogy álljuk útját a fejlődésnek, de azt igen, hogy a falvak sze repének, életének megváltozása ne jelentsen egyet az elszegényedéssel. Hogy ahol megszűnik egy iskola, ott legyen napközi fiataloknak és időseknek. Ahol bezárnak egy postát, ott alakítsunk ki közösségi tereket; ahova nem megy a Volán, ott legyen lehetőség falubuszokat munkába állítani, amely iskolába viszi gyermekeinket, munkába a felnőtteket, amely hazahozza a gyógyszert a városból az idősebbeknek. (Taps az MSZP soraiban.) Tudom azt is, hogy ennél több kell, sokkal több kell: munkahely és munkahely. Csak a munka tarthatja meg a falu életét. Az agrárfejlesztési programjaink, a kis- és középvállalkozásokat támogató kedvezményes hiteleink lassan jutnak el vidékre. Ez akkor is igaz, ha ma több mint 60 százalékkal több pénzt fordítunk erre, mint három évvel ezel őtt. Azon fogok dolgozni minisztereimmel a következő hónapokban, hogy több esélyt, több lehetőséget adjunk a falvaknak. (Taps az MSZP soraiban. - Zaj az ellenzéki pártok soraiban.) Tisztelt Országgyűlés! Köztársasági Elnök Úr! Házelnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Az előttünk álló hónapokban négy nagy feladatunk van. Alakítsuk át adórendszerünket, hogy igazságosabb legyen a közteherviselés, hogy az több és jobb teljesítményre ösztönözzön, hogy lendületet adjon a gazdaságnak, és legyen elég jövedelmünk társad almi céljaink megvalósításához. Alakítsuk át a felsőoktatást, hogy gyermekeink tarthassák a tempót európai, amerikai és távolkeleti társaikkal. Valósítsuk meg a nemzeti felelősség ötpontos programját, cselekvéssel erősítsük meg nemzeti összetartozásunkat, vállaljunk több felelősséget a határon túl élő magyar honfitársainkért. Végül a negyedik nagy csomag: alkossuk meg a következő évtized nemzeti fejlesztési programját annak érdekében, hogy versenyképes, erős és összetartó legyen a magyar gazdaság és társad alom, növekedjen a hétköznapok biztonsága, az élet kiszámíthatósága. Munka, otthon és biztonság - akarja ma ezt a patkó jobb- és baloldala egyaránt. Menjünk sorjában! A felsőoktatási reformot, a magyar universitas programot megalapozó törvényt heteken belü l a tisztelt Ház elé terjesztjük. A program bírja a felsőoktatás reprezentatív szakmai testületeinek támogatását, a kormány pedig - ahogy ígérte - tartja a szavát. Ahol kollégiumot, oktatási épületet, könyvtárat építünk, ott várost és térséget is fejlesztü nk. Modern tudásközpontok jönnek létre, lerakjuk a huszonegyedik századi tudásipar alapjait. Egyetemeink és főiskoláink a következő évtizedben egyre több külföldi diákot fogadnak, akik fizetni fognak azért, hogy hazavihessék a magyar tudáskincs egyegy dar abkáját. Hölgyeim és uraim, 170 milliárd
