Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 14 (198. szám) - Bejelentés független képviselő frakcióhoz történő csatlakozásáról - Bejelentés Dr. Polt Péter legfőbb ügyész vagyonnyilatkozatával kapcsolatos eljárás megszüntetéséről - Bejelentés mentelmi ügyről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
17 forintot fogunk fordítani minderre, többet és átfogóbb programot készítünk, mint amit valaha a magyar felsőoktatás látott. (Taps az MSZP soraiban.) Igen, hölgyeim és uraim, bármennyire fájdalmas és bármennyi emberi tragédiát okoz, muszáj bevallani: a hagyományos magyar ipar egy része menthetetlenül leépül, nem tudjuk megvédeni. (13.50) De helyébe léphet a tudást, a tehetséget előtérbe állító modern, sikeres Magyarország, ha van merszünk, ha van bátorságunk és van kép ességünk nemcsak a múlton, a múlt kényszerű megváltoztatásán, az efölötti konfliktusokon sírni, hanem változtatni, egy új Magyarországot megalkotni. Elkezdődött az adóreform. Elkezdődött a kétkulcsos személyi jövedelemadó bevezetésével, amely már ebben a h ónapban közel ötezer forinttal hagy többet az átlagos és az átlag alatti jövedelmű adófizetők zsebében. Ezzel egy időben, igaz, csak átmeneti időszakra, a legjövedelmezőbb szektortól, a bankoktól nagyobb hozzájárulást kértünk közös céljainkhoz. (Font Sándo r: Azután visszaveszik az ügyfelektől!) Folytatjuk hát, amit elkezdtünk. Az a célunk, hogy az év közepére részletes és pontos tervünk legyen a tennivalókról, aztán cselekedjünk olyan gyorsan, ahogyan azt felelősen lehet. Megfontolunk minden olyan lépést, a mely az igazságos közteherviselést és a versenyképesség növelését szolgálja. Amit tudunk, azt már ebben az évben, illetve 2006 elején bevezetjük. (Taps a kormánypárti padsorokban.) A sikertelen kettős népszavazási kezdeményezés üzenetét megértettük: konkré t lépéseket kell tennünk a Kárpátmedencei térség gazdasági fejlesztése érdekében, hogy mindenki boldogulhasson szülőföldjén. Jogszabályi és intézményi változtatásokkal méltányossá, egyszerűvé tesszük a bevándorlási, letelepedési és honosítási folyamatot. Bevezetjük a határátlépést megkönnyítő nemzeti vízumot. (Németh Zsolt: Már be van vezetve!) Közjogi tartalmat adunk a határon túli magyarság fogalmának, és útlevelet adunk a határon túli magyaroknak. Támogatjuk a határon túli magyarok szervezeteinek kultur ális önkormányzásra, önigazgatásra, autonómiára vonatkozó igényeit. Mindezt úgy, hogy továbbra is a párbeszéd marad a legfontosabb eszköz, párbeszéd a határon túli magyar szervezetekkel és a szomszédos országok kormányaival. Egyoldalú nyilatkozatok helyett a sokoldalú együttműködés, a méltányos kompromisszumok hívei vagyunk. Felemelő és embert próbáló feladat megalkotni a következő évtized modern Magyarországának fejlesztési programját. Tudom, hogy amikor ezermilliárdokról beszélünk, ott nagy veszélyek lese lkednek ránk. Van, aki el sem tudja képzelni, mit is kezdhetnénk okosan és felelősen ennyi pénzzel, mások meg abba a hibába esnek, hogy azt gondolják, bizony itt lesz már a Kánaán. A tervezés kormányzati kötelesség, de közös társadalmi felelősség. Céljaink egyszerűek és világosak: legyen több munkahely, több jövedelem, legyen mindenkinek fedél a feje felett, éljünk egészségesebben, hosszabb életet, kiszámítható, biztonságos körülmények között, megőrizve és fejlesztve természeti és épített környezetünket. (T aps a kormánypárti padsorokban.) Lám, lám, mindez belefér egy darab többszörösen bővített mondatba. De az út, amely idáig vezet, az nagyon hosszú és göröngyös. (Zaj az ellenzéki padsorokban.) A neheze a célok megfogalmazása után jön. Olyan programokat kell megfogalmaznunk és végrehajtanunk, amelyekkel célt érünk. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Honfitársaim! Engedjék meg, hogy egykét példát mondjak arról, hogy minek van realitása a következő években. Nem kívánom önöket untatni hosszú, részletekbe menő kifejtéssel. (Font Sándor: Medgyessy érdekesebb volt!) Mégis fontosabbnak tartom, hogy a fejlesztési program egykét karakteres elemét most és itt bemutassam önöknek, és ezzel elkezdődjön az a hosszú vita, amelynek végén 2005 őszén, telén azt mondhatjuk m ajd közösen: van egy világos képünk arról, hogy milyen Magyarországot szeretnénk, és ma már nemcsak képünk van erről, hanem tudjuk az odavezető utat és eszközöket is. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Útelágazás!)
