Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 29 (209. szám) - Beszámoló a Magyar Energia Hivatal 2001. évi tevékenységéről; a Magyar Energia Hivatal 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat; beszámoló a Magyar Energia Hivatal 2002. évi tevékenységéről; a Magyar En... - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - TÓTH ISTVÁN (Fidesz):
1379 Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A három évről szóló, Energia Hivatal á ltal benyújtott beszámoló annyiban jól példázza, hogy az energetika csakis hosszú távon és folyamatosság mellett művelhető, mert a rövid távú célok nagyban rontják mind az energiabiztonság, mind pedig az árszínvonal függvényét. Mint ahogy előttem Herényi k épviselőtársam is, valamint én is már a bizottsági beszámolóban említettem: az árszínvonal a fogyasztók, a kisfogyasztók tekintetében döntő. Nem tud választani, nincs másik szolgáltató, nincs más lehetősége, ezért csak az ár és a szolgáltatásnak az általa elfogult módon mérhető színvonala, amit tud becsülni; a színvonala, amit értünk az áramszolgáltatás és a gázszolgáltatás színvonalán. Természetesen ez a két szegmens, ami nagyban érinti a fogyasztókat, azon túl pedig a meglévő hatósági árszabályozás miatt kell hogy fokozott figyelembe kerüljön. Az elektromos áram és a gázszolgáltatás tekintetében megtörtént a liberalizáció. Én is örültem volna, ha a tapasztalatról néhány gondolattal beszámol a főigazgató úr, bár azt gondolom, hogy alapvetően nem a témához t artozik, de a három év együttes tárgyalása lehetőséget adott volna a liberalizált tapasztalatok bemutatására. Ezt azért is említem, mert a törvény meghozatalakor úgyszintén jelentős vitát bonyolítottunk a fogyasztóvédelem, valamint a liberalizáció túlságos an gyors vagy biztonságos vitele érdekében, ezért lett volna célszerű erről néhány gondolatot hallani, ugyanis föltehető, hogy ezeknek a napirendeknek az összefogása a kormánykoalíció részéről esetleg jövőre nem történik meg, és egypár évig megint elhúzódi k az energiapolitikáról való vita, illetve a tapasztalatok bevonása. Ezenkívül jó volt hallani, hogy államtitkár úr megújuló energetikai programot készíttet a minisztériumban. Szeretném, ha a környezetvédelmi bizottság elé is tárná ezt, mégpedig azzal az e lfogultsággal kérném, hogy több fórumon, illetve több lehetőségünk van a környezetvédelmi bizottság keretein belül ezek előnyeit, illetve adott esetben nemzetközi fórumokon ezek tapasztalatait összevetni, úgyhogy amennyiben ez összeáll, innen is kérném a m inisztérium vezetését, hogy tegye lehetővé ennek a betekintését. Ugyanitt viszont szerencsés lett volna, ha az energiatakarékosságot mint a lehető legegyszerűbb eszközt erősítik, fejlesztik a kisfogyasztók tekintetében, nem utolsósorban a Széchenyiterv ez en fejezetének megtartásával. Tudvalevő, hogy a Széchenyiterv 2001es bevezetése után futott föl ennek az energiatakarékossági programnak a bevezetése, illetve az igények 2003ra igen jelentőssé váltak, amelyet aztán forráshiány miatt elhalasztottak, és 2 004ben gyakorlatilag megszűntnek lehet tekinteni. Azért szomorú, mert a legkisebb káros kibocsátással lehet a legtöbb energiát ezzel megspórolni. Nyilvánvalóan a beruházás önmagában nem biztos, hogy teljesít minden környezetvédelmi szempontot, de egy tény , hogy a kis- és középvállalkozásoknak piacot szolgáltatott a szolgáltatási szektorban egyrészt, másrészt pedig a GDPhez viszonyítva mérhető lett volna az energiatakarékosság, ami, nem azért mondom, hogy uniós követelmény, hanem a magunk szempontjából is szerencsés, ha az energiaigények teljesítését takarékossággal segítjük elő. Ezért nem volt jó lépés a kormánykoalíció részéről ennek a beszüntetése. Meg kell hogy jegyezzem a gázszektorral kapcsolatban: igaz, hogy nem 2003ban, de 2004től az a kompenzáció s rendszer nem szerencsés, nem tükrözi azokat a szabadpiaci árakat, amelyek iránt itt folyton a kormánykoalíció képviselői felszólalnak. (19.30) Ez egy olyan beavatkozás, ami mindig is irreális, és a kompenzációs rendszernek a rászorultsági elven való műkö dése sosem lehet normális, az csak ideiglenes, viszonylag szűk körű, ha pedig bővebb, akkor meg fölösleges pénzpocsékolás. Éppen ezért az energiaáraknak az infláció melletti tartása az, ami előrelépés, és nem az energiaáraknak a jelentős elszabadítása, 4050 százalékos elszabadítása utáni minimális kompenzáció. Ezek csak kommunikációs fogások, de egyébként a fogyasztó teljesen tisztában van vele, hogy akár a földgáz tekintetében a 2002es 3638 forintos árról most már 56 forintnál tartanak, az elektromos ár am tekintetében pedig úgyszintén a 1819 forintos ár
