Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 29 (209. szám) - Beszámoló a Magyar Energia Hivatal 2001. évi tevékenységéről; a Magyar Energia Hivatal 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat; beszámoló a Magyar Energia Hivatal 2002. évi tevékenységéről; a Magyar En... - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
1375 elhangzott többször, egy évvel később indult, 2004. január 1jén, így annak előrehaladása majd csak a következő éves jelentés tárgya lehet. Ami azonban az előkészítés időszakában tapasztaltakról már most elmondható, az az, hogy a g ázpiac szereplőinek, tehát a szolgáltatóknak és a fogyasztóknak egymás iránti bizalmatlansága és a piacnyitással szembeni óvatos fenntartása volt eddig tapasztalható. Nyilván ezzel van az is összefüggésben, hogy mint az előterjesztő előadásában szintén elh angzott, jelen pillanatban még ennek a piacnak csak mintegy 6 százaléka tekinthető liberalizáltnak. A villamos energia kötelező átvételi rendszerét illetően elmondható, hogy a megújuló energiaforrások felhasználásával, valamint a kapcsolt energiatermelő lé tesítményekben termelt villamos energiára, mint az közismert, és itt is esett már róla szó szintén, emelt áron történő átvételi kötelezettséget ír elő egy 2002 decemberében megszületett, és azóta többször is módosított GKMrendelet. Nem utolsósorban ennek következményeként az utóbbi években igen jelentős mértékben megsokszorozódott az üzembe állt gázmotoros kiserőművek száma és összkapacitása. 2001ben még összesen 60 megawatt volt ennek a nagysága, 2003ban, ekkor történt az igazán nagy ugrás, 280 megawatt lett, és most már, a legfrissebb adatok szerint 400 megawattnál tartunk. Nyilván ennek oka és magyarázata van, és a felfutás előnyei számosak, és meglehetősen ismertek. Hiszen ismert, hogy például olcsóbb, környezetbarátabb az energiatermelés, ismert az i s, hogy a hálózati veszteségek ezáltal csökkennek, hiszen nem koncentrált villamosenergiatermelésről van szó. Ugyanakkor kevésbé esik szó arról, hogy a kétségtelenül meglévő előnyök mellett hátrányai is vannak ennek a fajta villamosenergiatermelésnek, el sősorban azért, mert a gázmotoros erőművek kicsiny termelésének ésszerű beillesztése a villamosenergiarendszerbe, azaz a szabályozás nem kis feladat. Nem könnyű dolog ezt megoldani. Azután a garantált átvételi ár és a közüzemi nagykereskedelmi ár közötti különbözetként kifizetett összeg, amit röviden KÁPnak hívunk, egyre növekvő nagysága finanszírozási gondokat okozhat. 2003ban, az utolsó jelentés évében erre 9 milliárd forintot kellett kifizetni, és ez azóta a megfelelő kapacitásnövekedés felfutásával a rányosan növekszik. A támogatásban részesült gázmotoros átlagos ár, itt hallhattuk, 19,50, az én rendelkezésemre álló adatok szerint 18,50, de még így is 51 százalékkal van fölötte a nagykereskedelmi átlagárnak. És ennek a különbözetnek a fedezése azért fi nanszírozási forrásokat igényel. Valamint az is kétségtelen, hogy minden, a távfűtő rendszerekből kiváló fogyasztói közösség fűtési célját egyébként ésszerűen szolgáló gázmotor a távfűtő rendszerben bennmaradókat egyre nehezebb helyzet elé állítja; minél n agyobb közösségek válnak ki, mondjuk, gázmotoros erőművek okán a távfűtő rendszerekből, a hátramaradóknak, közismert, annál nehezebb lesz a feladata, és a távfűtés annál drágábbá válhat számukra. Mindezen okokból a megújulók ösztönözésének változatlanul ha gyása mellett a kapcsolt termelés elősegítésének gyakorlatán némileg módosítani kellett, hogy miként, arról Podolák képviselőtársam beszélt. Az energiaellátás biztonságáról mondanék pár mondatot. A villamosenergiaellátás biztonságát még nem érintő, de a t eljesítménytartalékok csökkenését előrevetítő helyzetet bemutatóan foglalkozik a jelentés azzal, hogy 2004ben a légszennyezési kibocsátási előírásokat nem teljesítő erőművi blokkok kell hogy leálljanak, illetve átálljanak szénről biomassza, illetve gáztü zelésre, persze csökkentett teljesítmény mellett. Mindez, azóta jól tudjuk, már megtörtént, egyrészt még feszítettebbé téve az ország földgázfogyasztása és ellátási kapacitása közötti kényes egyensúlyt, másrészt jelentősen megnövelve a faapríték gyanánt és helyett használt rönkfa árát. Csak két széntüzelésű erőmű, a Mátrai és a VE Rt. vállalta a rendelkezésére álló hazai tüzelőanyag további felhasználását lehetővé tevő drága retrofit beruházást. Ez a dicséretes opció a Vértesi Erőmű esetében még mindig nem eredményezett megnyugtató végkifejletet, hiszen az éves normál karbantartás alatt, azaz nem több mint tíz nap leállás esetére kiszabható légszennyezési bírság több, mint az egész éves hőszolgáltatás, vagyis Oroszlány távfűtéséből származó teljes éves árbev étele a Vértnek.
