Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 29 (209. szám) - A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
1345 Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A szocialista frakció nevében a törvényjavaslatot támogatom, és az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmet. (Taps a korm ánypárti padsorokból.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelettel köszöntöm kedves képviselőtársaimat. Hozzászólásra megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak, SZDSZ. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örömmel üdvözlöm ezt a törvé nyjavaslatot, amelyik az adatvédelmi törvényt igyekszik pontosítani, és hozzáigazítani a megváltozott és dinamikusan fejlődő világ körülményeihez. Úgy gondolom, hogy annak idején, amikor 1992ben létrehoztuk az adatvédelmi törvényt, akkor igen erősen élt b ennünk a diktatúrák nyomása, és ennek következtében a személyes adatok védelmére rendkívül nagy hangsúlyt fektettünk. Ezért személyes adatnak nyilvánítottunk minden olyan adatot, amely kapcsolatba hozható valamely személlyel. (16.40) Ez akkor rendkívül fon tos volt, hiszen a diktatúrák működésének jelentős része abból állt, hogy a személyes adatainkkal visszaélt a lehető legalaposabb módon. Jelenleg azonban egy dinamikusan fejlődő demokratikus társadalomban élünk, ráadásul a világon átrobog egy informatikai forradalom - amire utalt az Alkotmánybíróság idézett határozata is , és ebben a helyzetben már másképpen és sokkal árnyaltabban kell néznünk ezt a kérdést. Nagyon érdekes és bölcs dolog volt az, hogy két egymással konkuráló, egymással szembenálló igény, a mely adott esetben egy személyben is megvalósulhat, mégpedig a személyes adatok fölötti rendelkezési jog, másrészt pedig a mások személyi adatainak és a közérdekű adatoknak a megismerésére vonatkozó jog, egy személyben is ellentmondást szül. Ugyanez vonatk ozik az országgyűlési biztosra is, aki egy személyben köteles biztosítani azt, hogy minél több állampolgár minél több adathoz jusson - és főleg a közérdekű adatokhoz , másrészt pedig éberen őrködik azon, hogy a személyes adatok kezelése minél szűkebb körű legyen. Ez szinte megoldhatatlan ellentmondásos feltétel, ugyanakkor dialektikusan teljesen így van. Tehát nem lenne helyes külön egy adatvédelmi törvényt létrehozni és külön egy közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényt, hanem együtt kell kezelni. Csak a megváltozott időnek megfelelően egy sor kérdést kellene rendezni. Ezek közül példamutató módon az előttünk lévő törvényjavaslat egy sor kérdést idéz, de nyitva hagyja a legalapvetőbb kérdéseket, amelyeket régóta feszegetünk. Az első az adat fogalmá nak a pontos definiálása, hiszen olyan önmagába visszatérő definíciók vannak, hogy a személyes adat a személyhez valamilyen formában köthető adat. De az adat maga nincsen definiálva semmilyen formában. Olyasmiről beszélünk, olyasmit védünk vagy olyasmit te rjesztünk, ami nincs pontosan definiálva. A másik, hogy további konkuráló jogok is vannak, alkotmányos jogok, amelyek hátrányba kerülnek. Ilyen a véleményalkotási jog. Úgy tud egy természetes személy véleményt alkotni más természetes személyekről vagy a kö zállapotokról, ha hihetetlen mennyiségű személyes adatot birtokol, elemez, értékel. Ugyanakkor a szigorú adatvédelmi törvényünk kimondja, hogy a személyes adat fölött, sőt az abból levonható következtetések fölött is a természetes személy rendelkezik. Ez e gy megvalósíthatatlan követelmény, különösen akkor, amikor egyre több információt tudunk meg egymásról. Híres példák vannak arra vonatkozóan, hogy amikor a tanító néni a gyerekeket megkérdezi, hogy “na, gyerekek, hol nyaraltatok, hogy telt a nyaratok, mit csináltatok?”, akkor egy sor olyan személyes adat birtokába jut ő maga is meg a többi gyerek is, amely az adatvédelmi törvény szigorú betartása esetén nem volna lehetséges. Ha szigorúan betartjuk az adatvédelmi törvényt, és abban a mentalitásban, ahogy az adatvédelmi biztos, de még bizonyos fokig az előző adatvédelmi biztos is ezt értelmezte, akkor a társadalmi élet lefagyna, vagy pedig állandó
