Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 29 (209. szám) - A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
1343 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! A T/14709. számú törvényjavaslat az 1992ben elfogadott adatvédelmi törvényt harmadik alkalommal kívánja módosítani. 1995ben az új államtito król szóló, illetőleg levéltári törvény megalkotása igényelt változtatást, a 2003. évi átfogó jellegű módosítás alapvető funkciója pedig az volt, hogy az adatvédelmi kódexet a 95/46. számú EKirányelvvel harmonizálja. A mostani, harmadik novella, amelynek parlamenti elfogadását az adatvédelmi biztos is támogatja, különféle, egymáshoz csak részben kapcsolódó célok elérését szolgálja. Egyfelől az Alkotmánybíróság ma már többször említett határozatában megállapított mulasztásos alkotmányellenességet is megszün tetve jelentősen bővíti a közérdekű adatok megismerésének jogi garanciáit; másfelől az elmúlt évek jogalkalmazási tapasztalataira alapozva pontosítja a fogalmi apparátust, s összhangot teremt a személyes adatok védelméhez fűződő jog érvényesülése és a jogs egélyegyezményekben vállalt kötelezettségek teljesítése között. (16.30) Emellett a javaslat - mint erre ma már többen is utaltak - szélesíti az adatvédelmi biztos hatáskörét, és egyértelműen meghatározza az eljárására vonatkozó szabályokat. A javaslat mind enekelőtt a közérdekű, illetve a közérdekből nyilvános adat fogalmát módosítja. A tervezett szabályozás pótolja a közérdekű adat meghatározásából eddig hiányzó adatdefiníciót, kimondva, hogy a közfeladatot ellátó szerv kezelésében lévő, valamint tevékenysé gére vonatkozó és a személyes adat fogalma alá nem eső bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret - függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy gyűjteményes jellegétől - közérdekű adatnak minősül. E megközelítés nyilvánvalóvá teszi, hogy a közérdekű adat kategóriát nem korlátozhatjuk a számadatokra, hanem az az ilyen jellegű információk és ismeretek összességét magában foglalja. Jogdogmatikai szempontból pontosabbá válik a közérdekből nyilvános adat kategóriája is. A javaslat egyértel műen elhatárolja egymástól a közérdekű és a közérdekből nyilvános adat fogalmát, és ily módon a korábbinál erőteljesebben hangsúlyozza, hogy ez utóbbi kategória a köz- és a magánszféra határterületeire vonatkozik. Az általános meghatározáson kívül az előte rjesztés a közérdekből nyilvános adatok két legjellemzőbb típusát is definiálja. A javaslat az Alkotmánybíróság előbb már említett határozata alapján újraszabályozza az automatikus nyilvánosságkorlátozás intézményét is. Az adatvédelmi törvény eredetileg ne m ismerte e kategóriát. A közérdekű adatok megismerésének korlátját elsődlegesen az állam- vagy szolgálati titokká minősítésben jelölte meg, e minősítés jogalapját azonban még a kilencvenes évek első felében is a pártállami időszakból származó 1987. évi 5. számú törvényerejű rendelet képezte. Az Alkotmánybíróság a ma szintén említett 34/1994. (VI. 24.) számú határozatával e jogszabályt alkotmányellenesnek nyilvánította, ugyanakkor kifejtette, hogy a közérdekű adatok nyilvánosságát a köztisztviselői munka sz ínvonalához és hatékonyságához fűződő érdek is korlátozza. Érvelésében nemzetközi tapasztalatokra is hivatkozott, jelezve, hogy “Az Európa Tanács tagállamaiban az aktanyilvánosság általában nem vonatkozik az úgynevezett munkadokumentumokra.” Majd később: “ Éppenséggel garanciális intézménye a köztisztviselői munka színvonalának és hatékonyságának, hogy a köztisztviselők döntéselőkészítése szabadon, informálisan és a nyilvánosság nyomásától mentesen folyik. Ezért az aktanyilvánosság a közbülső munkaanyagokra nem, hanem csak a végeredményre vonatkozik.” E körülményekre tekintettel - folytatta gondolatmenetét az Alkotmánybíróság - az európai országok kortársi levéltári gyakorlata a belső munkaanyagokat általában harmincéves időkorlátozásnak veti alá. Innen szár mazik tehát az eredeti harmincéves korlát. Az Országgyűlés a taláros testület álláspontja alapján a levéltárakról szóló törvénnyel iktatta az adatvédelmi törvénybe azt a rendelkezést, amely szerint a belső használatra készült, valamint a döntéselőkészítés sel összefüggő adat a keletkezését követő harminc éven belül nem nyilvános. Ezt az időtartamot Hegyi Gyula szocialista képviselő módosító indítványa alapján a 2003. évi XLVIII.
