Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 9 (206. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Lendületesen, lefelé a lejtőn - nagy bajban az önkormányzatok!” című politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - HALMAI GÁBORNÉ (MSZP):
1087 racionálisabb működtetésére, ezt itt is kevesen vitatták. Mindenki inkább úgy fogalmaz, hogy a feladatátadás legyen arányos a finanszírozással. Ezt kell továbbgondolni. A jelen egyik legfontosabb kérdése tehát: fenntartás vagy fejlődés? Ahogy azt a mi kistérségünkben élő polgármesterek is megfogalmazták: működtetés vagy fejlesztés? Mindkettőre nem jut, pontosabban: fejlesztések, korszerűsítés nél kül csak konzerválni lehet a jelenlegi lemaradást, forráshiányt, a fejlesztések viszont munkahelyeket teremthetnek, vonzzák a befektetést, további lehetőséget teremtenek akár magasabb szintű közszolgáltatásra vagy a rászorulók támogatására is. Az igazi vál aszt tehát a ma már nemcsak a természet- és környezetvédelemben, hanem a gazdaságban is használatos fenntartható fejlődés adja meg, ehhez kell átgondolni újra a finanszírozást. Az már szintén nem vita tárgya, hogy egyes önkormányzati feladatok jobb minőség ben oldhatók meg társulásban, ezt korábban jól működő önkéntes társulások is bizonyították. De hogy pontosan melyek legyenek ezek, hogy melyik településen szerveződjenek a közszolgáltatások, arról azért folyik a vita, mert óhatatlanul érdekeket sért, és az elengedett funkciók helyett újakat kell a településnek kitalálnia, okosan kell használnia a megmaradt kiüresedett infrastruktúrát, és gondoskodni kell újabb munkahelyekről, foglalkoztatási lehetőségekről. Hatalmas feladat ez, felülről nem is lehet megolda ni. Az önszerveződés, önkormányzás időszakát követnie kellene az önfelfedezés, önmegvalósítás időszakának, már csak azért is, mert ahogy itt többször elhangzott, egyszerre vannak jelen a nehézségek és a lehetőségek. Magam is szembetalálkoztam azzal a probl émával, hogy mindenki tudja és érzi, hogy több pénz kell, hogy több pénz is lehet, de úgy gondolja, hogy mások alakítják ki a fejlesztési irányokat, mások döntenek a fejlesztési lehetőségekről, hogy nem találkoznak az érintettek, a helyi gazdasági élet és a civil szféra, a szakmák és a politika fejlesztési elképzelései. De ezen csak közösen változtathatunk. A hazai források mellett az Európai Unió adta lehetőségek most új távlatokat nyithatnak, hiszen már az előző évben is 76,5 milliárd forint pozitívum áll t rendelkezésre infrastruktúrafejlesztésre, szerkezetátalakításra, humánerőforrásfejlesztésre. Ha valamikor, akkor most nagyon sok múlik azon, hogy a helyi képviselők, testületek milyen ismeretekkel, milyen kapcsolatrendszerrel bírnak, hogy mennyire képe sek felismerni a saját településükben rejlő lehetőségeiket, hogy tudjáke a saját közösségükben, térségükben együttműködésre késztetni a vállalkozói és a civil szférát, hiszen csak így juthatnak forrásokhoz. Szükséges, hogy valamennyi település megtalálja a helyét, szerepét, a rá illő, rá szabható funkciót, amelyekre természeti adottságaiban, társadalmi hagyományaiban, az ott élők tudásában és akarata szerint is alkalmas. (12.30) Hogy ez a jövőkép milyen, hogy milyen fejlesztések jelenthetik a kitörési pont okat, ez felülről biztosan nem látható. Szükség van tehát egy olyan rendszer kialakítására a vidékfejlesztésben, a közigazgatási rendszer korszerűsítésével összhangban, ahol van, aki összehangolja a lentről jövő igényeket az általános társadalmi és gazdasá gi célokkal, ahol a valóban elérhető forrásokról hiteles, jól feldolgozott információk eljutnak a vidéken élő emberekhez is, ahol a megvalósításhoz szükséges tudás megszerezhető a helyben élők, a gazdálkodók és vállalkozók, a civilek és az önkormányzati ké pviselők számára egyaránt. Az Európai Unióban háromféle jövőkép készül: egy Brüsszelnek, egy a kormánynak és egy saját magunknak. Egyik sem lehet eredményes a másik nélkül. Szeretnék néhány jól összefogott gondolatot idézni a legveszélyeztetettebb települé sekért tenni akaróktól. Feladatot kell adni az embereknek és arculatot a tájnak. Minden kistelepüléscsoportba kellene egy, a közösségfejlesztés technikáiban is jártas szakember; legjobb, ha ez helyi kötődésű. Össze kell egyeztetni a jövő szempontjait a je len igényeivel. Nem maradhat település közösségi tér, információhoz, tájékoztatáshoz való hozzájutás, helyi közszolgáltatások és az ezt segítő szakemberek nélkül. De hogy melyik településen ezt milyen, már meglevő intézmény tudja felvállalni, azt az ott él ők mondhatják csak meg felelősséggel. Azaz nincsen más lehetőség, közös problémáinkra közös
