Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 9 (206. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Lendületesen, lefelé a lejtőn - nagy bajban az önkormányzatok!” című politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz):
1088 megoldásokat kell találnunk. Igen, ehhez segíthet hozzá az elmúlt évben elinduló folyamat, amely ugyan nem kétharmados törvénnyel, de feles törvénnyel elindította a zt a lehetőséget, hogy a kistérségben élő települések megtalálják a maguk funkcióját, hogy a helybeliekkel közös jövőképet alakítsanak ki. Azt gondolom, azért kell itt most a parlamentben is felszólalnunk, hogy az a rendszer, amely elindult, még közelibb l egyen, még kevésbé adminisztratív legyen, még inkább teret adjon azoknak a lehetőségeknek, ahol a helyben megfogalmazott célok, a helyi teljesíthető jövőképek valóban valódi finanszírozásra találnak. Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Dávi d Ibolya) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Hargitai János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Én csak a kistelepülések önkormányzatairól szeretnék szólni, de nem tudom, hogy vane en nek értelme, öntől kérek erre biztatást, ugyanis azon az önkormányzati vitanapon, amit többnyire csak a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára kísér végig, kistelepülési érdekek megjelenítőjeként eleve halálra vagyok ítélve. Tehát amikor az önkormányza ti probléma csak fiskális kérdés, akkor az ezer főnél kisebb települések érdekében mondani valamit, nem tudom, vane értelme - én mégis megkísérlem. Amikor önök azt gondolták, hogy egyetértésben vannak a nemzettel, és meghirdetté k ezt a programot, akkor minden magyarországi településnek felemelkedést ígértek. Nézzük meg, hogy az elmúlt három év, ami alatt önök kormányoznak, hogyan érintette elsősorban a kistelepülések világát. Persze, határoljuk be, hogy mit értünk kistelepülések alatt. Erre többféle definíciót adhatnék; a legegyszerűbb talán azt mondani, hogy ismerve az ország településszerkezetét a magyar települések több mint 50 százalékán, pontosan 53 százalékán ezer főnél kevesebb ember él. Még egyszer mondom, a magyar települ éseknek több mint a fele ilyen. Önök mintha valamilyen, számomra felfoghatatlan okból megpróbálnák felfordítani ezt a településszerkezetet, és egyszerűen azt éreztetik velünk, akik kistelepülésen élünk, hogy valahogy ránk nincsen szükség. Másként mondva: a kormány nem tud biztosítani ezeken a településeken önkormányzati szolgáltatásokat, mert ez önök számára nem tűnik kellően ésszerűnek, nem tűnik finanszírozhatónak. A miniszterelnök úr mondhatja azt itt a parlamentben, hogy vegyük tudomásul, hogy vége a Ká dárrendszernek, a Kádárkornak, én mégis azt mondom önöknek, hogy újra itt van a hetvenes évek szelleme, mert a hetvenes évek erőszakolt körzetesítését egyszer már megéltük és túléltük mi, kistelepülésen élők, és most újra ezzel a folyamattal találjuk mag unkat szembe, talán még erőszakoltabb és erőltetettebb módon, mint ahogy ezt a hetvenes években önök tették. Szelényi Ivánnal és Ladányi Jánossal mondom, rájuk hivatkozva, hogy akkor is nagy volt ennek a társadalmi ára, és ennek az esztelen folyamatnak, am it önök elindítottak, ugyanígy nagy lesz a társadalmi ára, amit mindannyiunknak meg kell fizetnünk. Nem a körzetesítések ellen vagyunk - a körzetesítések alatt persze ilyenkor azt értem, hogy bizonyos önkormányzati szolgáltatásokat a kicsik közösen lássana k el , mindaz, ami ésszerű, eddig is támogattuk, és a továbbiakban is támogatjuk; az ellen vagyunk, hogy mindezt egy kicsit alkotmányellenesen és az önkormányzati törvény ellenében tegyük. Tudomásul kell önöknek venni, hogy az úgy nem működik, hogy az alk otmányban rögzített önkormányzati alapjogokat kiüresítve, pénzügyi elvonásokon keresztül kényszerítenek bele minket olyan társulásokba, amelyeket nem helyeselhetünk. Azzal kezdték a működésüket, hogy azonnal befagyasztották a kistelepülési normatívát. Enne k már mindjárt az indulásnál is jelzés értéke volt. Akkor persze álmodni nem mertünk arról, hogy
