Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 9 (206. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Lendületesen, lefelé a lejtőn - nagy bajban az önkormányzatok!” című politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GULYÁS JÓZSEF, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1058 tárgyilagos megítélése nélkül csak rossz válaszokat adhatunk a felmerülő kérdésekre. Az önkormányzati rendszer szükséges reformjának az érdemi megvitatása helyett minősítő, megbélyegző politika retorika áldozatává tehetjük a ren dszert, és ennek a retorikának áldozatává válhatnak maguk a települések, az érintett szereplők is. Arra kérem a tisztelt Országgyűlést nem először, hogy hagyjuk el a hangulatkeltő elemeket, és beszéljünk nagyobb tárgyilagossággal az önkormányzati rendszer alapkérdéseiről. Az elmúlt ciklusban ugyanis az akkori kormánypártok, a mai ellenzéki pártok, a Fidesz és az MDF egyaránt részesei voltak annak a politikának, amellyel az önkormányzatok gazdasági mozgásterét jelentősen korlátozta a kormány. Ma már nem akar nak a jobboldalon emlékezni arra, hogy a 20012002. évi költségvetés vitájában dr. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke a helyi önkormányzatok költségvetési kondícióit illetően milyen éles kritikát fogalmazott meg. Bizony a központi bérintézkedések fedezetét 2001ben sem biztosította az akkori kormány. Erre legalább azoknak a polgármestereknek illene emlékezni, akik most az ellenzéki padsorokban ülnek, és annak idején megszavazták azt a költségvetést. Az Állami Számvevőszék akkori jelentésében olvash attuk azt is, hogy az önkormányzatok központi költségvetési kapcsolatokból származó bevétele az 1994. évi reálértékének 80 százalékát sem éri el. Folytathatnák a sort, de azt gondolom, hogy kevesebbet kellene a múltról beszélni, és többet kellene azzal fog lalkozni, hogy mit tudunk tenni az önkormányzati reform, az önkormányzatok működőképességének megőrzése érdekében. Tisztelt Országgyűlés! Akik jól ismerik ennek a rendszernek a működését és a finanszírozás problémáit, és képesek szakmai, illetve tárgyilago s válaszokat adni a felmerülő kérdésekre, azok tudják, hogy az önkormányzati rendszer átfogó reformja, a hatáskörök, a feladatok, a finanszírozás újragondolása ugyan elodázható különböző technikákkal, például megfelelő politikai támogatás hiányában, de enn ek következményeit a falvakban, a városokban élők többsége fogja megszenvedni. A kormány a programjával összhangban megkísérelte, hogy előkészíti az önkormányzati rendszer reformját. Bár az érdemi szakmai munka, az érdemi szakmai előkészítő munka, az érdek egyeztetés megindult, de viszonylag hamar kiderült, hogy az alapkérdésekben nincs egyetértés a politikai pártok és a szereplők között. Ugyanakkor az elmúlt napokban a sajtóban felröppent a hír, hogy a korábbi és a mostani pénzügyminiszter hamar egyetértésr e tudnának például jutni abban, hogy túl sok az önkormányzat, túl sok az autonómia Magyarországon. Varga Mihály, a Fidesz vezette kormány korábbi pénzügyminisztere egy neves közgazdászokból álló fórumon kifejtette, hogy az állami kiadások visszafogására ko nkrét javaslatok is léteznek és rendelkezésére állnak. (10.20) Ő úgy gondolja, hogy túl sok az önkormányzat. Szerinte, ha Svédországban 300, NagyBritanniában 600 önkormányzat működik mindösszesen, akkor a nálunk működő 3200 önkormá nyzat mindenképpen felesleges, mindenképpen túlzó. Tromfolt is válaszában Draskovics pénzügyminiszter úr a tanácskozáson, és azt mondta, hogy ha a Fidesz részéről ez a javaslat komoly, akkor akár már másnap üljenek tárgyalóasztalhoz. Most nem tudunk, nem é rtesültünk még arról, hogy a tárgyalások megkezdődtek volna, azonban el kívánom mondani, hogy ezzel a felvetéssel mélyen nem értünk egyet. A liberálisok szerint nem az önkormányzatok száma sok. Nem a rendszerváltáskor létrejött helyi közösségi döntéshozata lt kell felszámolni, hanem az államigazgatásban és az önkormányzati rendszerben is meglévő pazarló struktúrákat. Szerintünk nem attól drága a magyar önkormányzati rendszer, hogy valamennyi településen vannak választott képviselők, és biztosított a helyi üg yek megvitatásának és a települési érdekek artikulálása, hanem attól, hogy drága, pazarló hivatalokat tartunk fenn a közigazgatási rendszer különböző szintjein. A közigazgatás ésszerűsítése nem jelentheti az önkormányzati elv csorbítását, az SZDSZ éppen ez ért nem támogatja a helyi autonómiák, döntési kompetenciák megnyirbálását. Ugyanakkor a kiadások visszafogásának, csökkentésének lehetséges és vállalható, sőt a kormány által felvállalandó iránya a párhuzamos struktúrák, a fölösleges döntési szintek, hivat alok megszüntetése.
