Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 9 (206. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Lendületesen, lefelé a lejtőn - nagy bajban az önkormányzatok!” című politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GULYÁS JÓZSEF, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1059 Konkrétan ilyen ügy lehet a megyei önkormányzatok, a megyei közigazgatási szint megszüntetésének kérdése. Álláspontunk szerint a megyei önkormányzatok, hivatalok további fenntartását álságos érvek, önös érdekek éltetik. A megyei önkormá nyzatok által ellátott feladatok és hatáskörök könnyedén telepíthetők más önkormányzati szintekre úgy, hogy a feladatellátás nemhogy romlana, hanem a színvonala éppen javulhatna. Mindaz, amiről most beszélek, egyébként a 2002ben elfogadott kormányprogram részét képezte. Igaz, azóta a megyei önkormányzati rendszer többségében döntően a legnagyobb kormányzó párt került pozícióba, álláspontunk szerint azonban ez nem elégséges ok arra, hogy visszalépjünk az önkormányzati reform egy alapkérdésében, és lemondjun k a regionalizmus elvéről, a regionális önkormányzati rendszer megvalósításáról és a finanszírozás reformjáról. Persze, tudható, hogy a valódi reformhoz kétharmados többség kell. Tudjuk, hogy az önkormányzati rendszer átfogó megújításához nincs meg a megfe lelő politikai akarat, szándék és partnerség az ellenzéki oldalon. Ebből azonban nem következik, hogy egy olyan ügyben állapodjon meg a két nagy párt, amely az önkormányzatok és az önkormányzatiság alapértékeit kérdőjelezi meg a kistelepülések szintjén. Az t gondoljuk, hogy a reform előkészítéséről nem mondhat le a kormány, azon tovább kell dolgozni. Ennek részeként az adórendszerünk felülvizsgálatával együtt ki kell munkálni az önkormányzati rendszer finanszírozásának reformját, ez a reform nem jelentheti a források kivonását, nem eredményezheti az állami újraelosztás bővülését, hanem a források helyben hagyásával az intézmény modernizációját, a szolgáltatások javítását, a helyi infrastruktúra fejlesztését, közművesítést, az úthálózatok felújítását, bővítésé t kell elérnünk. Ugyanezt a célt szolgálhatja a kistérségi társulások megerősítése, ösztönzése. Ha nincsen jelen a térségben elérhető módon a korszerű iskola, ha versenyképtelenné tesszük a kisvárosainkat, lemondunk a térségek önszervező erejéről, akkor az alulfinanszírozott rendszer szereplőinek versenyfutását nézhetjük tovább az apró forintokért, a különböző pályázati forrásokért. Közös érdekünk, hogy az iskolai, szociális, egészségügyi feladatellátásban, valamint a kulturális intézményrendszer területén fokozottabb szerephez, jogosítványokhoz és ezzel párhuzamosan forrásokhoz jussanak a kistérségek, mert emelt szintű oktatás, ellátások, szolgáltatások, javuló infrastrukturális viszonyok hiányában valóban elnéptelenedik a vidék, valóban elnéptelenednek a f alvaink. Azt gondoljuk, hogy a további késlekedésnek a települések, falvaink, városaink lakói lesznek a vesztesei. Manapság azok beszélnek a legtöbbet falurombolásról, akiknek a legnagyobb a felelősségük azért, hogy eltékozolták, rontották a vidéken élők e sélyeit rövid távú politikai megfontolások mentén. A falvakban, kisvárosokban élő emberek életminőségének javításáért sokat tehetünk, különösen akkor, ha egyetértünk elsőként abban, hogy nem vezetjük őket félre. Ne beszéljük rá őket például olyan iskolák f enntartására, ahol csak összevont osztályokban, megfelelő nevelési, oktatási eszközök hiányában, valamint elegendő, jól képzett pedagógusok hiányában folyik a tanítás. Versenyképes tudást kell adnunk a gyerekeknek, a jövő generációnak, hogy magára találjon , és versenyképes legyen a vidék. Ahhoz, hogy sikeresen felemelkedjenek, felzárkózzanak elmaradott térségeink, hogy sikeres legyen Magyarország a térségünk országainak kiélezett versenyében, arra is szükség van, hogy javítsuk Budapest pozícióit az Európai Unió nagyvárosainak versenyében. A fővárostól korábban elvont és valójában vissza nem adott forrásoknak, az infrastrukturális fejlesztések elodázásának nem az a koalíciós városvezetés lett a vesztese, és lesz a vesztese, amelyik most ezt a fővárost vezeti, még csak nem is önmagában a fővárosban és az agglomerációban élők, hanem az egész ország, mert ha tartósan kihagy a motor, akkor előbbutóbb le fog állni a gépjármű. Ha nem tud ismét húzóerővé válni Budapest és a központi régió, akkor alulmaradunk a térsé gből csatlakozott országok versenyében.
