Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 29 (169. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Lendületben az ország! A Köztársaság kormányának programja a szabad és igazságos Magyarországért, 2004-2006” című országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter:
933 Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnökjelölt Úr! Önöket nem a lendület, hanem a tehetetlenségi erő mozgatja, g/2ször t 2 . Önök elvették az önkormányzatok reményét az elmúlt két év alatt, az pedig, amit ebben az irkafüzetben bilikék papírra írtak, egy lózunggyűjtemény, tisztelt hölgyeim és uraim, nem adja vissza az ö nkormányzatok reményét a jövőben, tartalma gyakorlatilag megfelel az imént említett edény időnkénti tartalmának. Írják át, írják újra, talán jobb lesz a fogadtatása. Így nem tudjuk támogatni. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter úrnak, őt követi Karsai Péter képviselő úr. DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sok szó esett a modernségről az elmúlt órákban. Meglep engem , hogy az ellenzék gúnyolódásra alkalmasnak találta a kormányprogramnak azt a megállapítását, hogy a modern világ tiszta. Talán még nem tetszettek hallani Semmelweis Ignácról, az anyák megmentőjéről, aki már a modern kor hajnalán felismerte: az akkori pusz tító népbetegségek, a gyermekágyi láz ellen a gyógyír a tisztaság. Igenis, a modern világ tiszta. És a kormány ez irányú törekvései ebben az egy mondatban is összefoglalhatók; tiszta, szép, egészséges, egyszóval élhetőbb Magyarországot akarunk. De a szabad és igazságos Magyarország programja tudatosan egy tiszta, szép és egészséges ország programja. Nem lehet az az ország igazságos, amelyben lakások ezreiben nem folyik egészséges ivóvíz a csapokból, ahol gyerekek tízezer számra fuldokolnak éjszakánként aszt mától, krupptól. Ugye, mindannyian ismerik ezt a szót, hogy krupp? A liberális politika azt tartja, hogy nem lehetnek szabadok azok az emberek, akik rettegnek a körülöttünk szaporodó mesterséges anyagoktól, mérgektől és a nyomukban járó betegségektől, alle rgiáktól és a ráktól. Az esélyek egyenlőségét alapvetően megszabó dolgokról van szó. A modern világ tiszta tehát. Ha nem az, akkor nem modern, csupán új, de az új nem mindig jobb, mint a régi. Nem modern egy olyan gyár, amelyik mérgeket dönt a vizekbe, nem modern egy olyan autó, amelyből dől a füst, nem modern az a város, amelynek szemete az erdőszélen landol, és nem modern az a családi ház, amelynek a szennyvize az ásott kutakba folyik. És nem modern, hanem maradi az a politika, politikus és párt, amelyik ezt kétségbe vonja. A modern világ tehát tiszta, bár Áder János frakcióvezető úr furcsállotta ezt, de mégis így van. Hogy az ellenzék számára ez furcsa, nem lehet meglepő, ha az előző ciklus környezetügyi teljesítményére gondolunk, arra a politikára, amely minden volt, csak nem tiszta, amelyhez Torgyán József és Szabadi Béla fújta a dallamot, Pepó Pál és barátai ropták a táncot úgy, hogy a ház oldalát is kirúgták. (Kiss Péter: Nem rúgták, lőtték!) Emlékeznek talán még a szebbnél szebb történetekre, a tivorn yákon a falról lelőtt képre a KisBalatonon, Aradi Csaba nemzetiparkigazgató meghurcolására, a teljesítés nélkül kifizetett pályázati pénzekre, a Gellértszálló parkolójában a beígért szennyvízfejlesztések fejében átadott dokumentumkötegekre. Nos, ebben a z Augiász istállójában kellett rendet tenni a szabad demokrata minisztereknek. Jelentem, megtettük. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez a kormányprogram?) De hadd térjek vissza ennél fontosabb ügyekhez, amelyek a kormányprogramra t artoznak. A környezetminőség a jólét elengedhetetlen eleme, a környezet minősége a modern világban alapvető kérdés. A kormány élhető Magyarországot akar, amelyben a most élő és az utánunk jövő nemzedékek rendelkeznek a tiszta, szép, egészséges és biztonság os környezet jogával. Mivel a modern világ tiszta, ezért az országnak a környezet állapotának romlása nélkül kell gazdaságilag fejlődnie, nem úgy, ahogy ez a múltban történt. Miközben a javak gyarapodnak, nem hagyhatjuk eltékozolni természeti erőforrásaink at, és nem engedjük meg, hogy a környezet rovására, mindannyiunk kárára gazdagodjanak kevesek.
