Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 28 (168. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló Állami Számvevőszék jelentése együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter):
794 támogatásának ekkor történt kifizetése, gyógyszertámogatások vagy a lakástámogatásokhoz a dott 137 milliárd forintos összeg. Ez utóbbi kritikáját a mai napig halljuk, pedig a rendszerváltás óta egyetlen költségvetési évben sem hozta helyzetbe a lakáshoz jutókat ilyen magas, újra mondom, 137 milliárd forintos nagyságrendben. (15.50) Mindezekkel együtt a legfontosabb, hogy 2003 a fejlesztés éve volt. Hiszen a költségvetés növekménye sokkal nagyobb arányban jelent meg ezen a területen, mint a működésre fordított kiadások növekményében. A felhalmozási kiadások 42 százalékkal bővültek, ami mindennél beszédesebb adat. Kollégáim szólni fognak majd a felzárkóztatásra, kistérségi programokra, a leszakadó megyék felzárkóztatására elhatározott programokról, ezek számszerűségéről. Mégis ki kell mondani, és ez a bevezetőben már említett javaslatom, hogy önkor mányzati szinten a feladatok és a források összhangja nincs meg. Változatlanul nincs meg 1990 óta, ennek gondjai nehezítik az önkormányzatokban tevékenykedők helyzetét. Az elmozdulás jó irányú, érzékelhető és vitathatatlan, de átütő változás sem ebben a 20 04es évben, sem a belátható időtávon források miatt, a költségvetés teljesítménye miatt nem elképzelhető. Illúzió ma azt föltételezni és bármilyen kormányzattól számon kérni, hogy a költségvetés tételei között látványosan, nagyságrendileg megváltozott öss zeggel lehet az önkormányzatok mozgásterét bővíteni. Ezért aztán folytatni kell a kistérségi feladatellátás programját. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a falvakban az elmúlt évtizedekben végbement népességmozgást, a falvak átalakult struktúráját, lakossági összetételét, és itt persze lehet vegyíteni a demagógiát az elégedetlenséggel, falurombolásról, az önállóság elvesztéséről beszélni, ezzel riogatni az éppen összefogásra szövetkezőket, és lehet a parlament fórumain kétharmados szándékot igénylő kistérségi társulások létrehozása ellen szavazni, csak amennyiben ezt az utat választjuk, akkor a szükséges változás nem következhet be. Ha a szövetségkötés, a kistérségi összefogás korábban nem finanszírozható, elérhetetlen minőséget hoz éppen az összefogás jótétemé nyeként, akkor könnyebb megbarátkozni ennek szükségességével, mint ha egyszerűen a feladatellátás korábbi színvonalát akarjuk konzerválni. Magyarán, ha egy bármifajta szerveződés olyan új feladatköröket, szolgáltatásokat juttat, hoz közel, amelyeket forrás híján korábban elhatározni sem lehetett, talán a szövetségkötés is könnyebb. Szabad legyen egy konkrét példát mondanom szűkebb hazám, Lenti statisztikai körzetéről. Ebben az 57 települést magában foglaló statisztikai körzetben 1900 gyerek jár általános is kolába, közülük 900an a székhely település, Lenti iskolájába. A maradó 1000 gyermek tíz iskolába jár, szétszórva a járás területén, és 46 fős létszámtól 170 fős létszámig terjed ezen iskolák létszáma. Talán két települést kivéve semmifajta koordinációra m ód nincs, kivétel a székhely településre történő koncentrálás. A normatívák ma hozzávetőleg 180 fős iskolai létszámnál teszik rentábilissá az iskola működtetését. Ha ebben egymásra figyelve azt a pillanatot keressük, amikor a másik oldalon lévő valamifajta ésszerűsítéshez, a működés gazdaságossá, működőképessé tételéhez fog, és ezt politikai szándékok vitorlájába fogjuk, akkor belátható időtávon belül ennek a helyzetnek a megváltoztatása nem történhet meg. És ez nem az iskolai, óvodai területen van így, han em ma már az ellátásnak szinte minden területét, sőt legújabban a közlekedés megszervezésének egész problematikáját is végig kell gondolni. Ebben tehát a két oldalnak fórumok, alkalmak teremtésével, közös gondolkodással, az önkormányzatok bekapcsolásával e gyütt kellene haladnia ahhoz, hogy ne az aktuális rövid távú politikai érdek, hanem a helyzet tartós rendezése vezesse a gondolatainkat. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy egy zárszámadás ilyen fajta távolabbra mutató gondolatok, következtetések levonására i s alkalmas, és így talán magunkkal vihető a 2005. évi költségvetés tervezésének kiindulópontjaihoz is. Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Halász János képviselő ú rnak, Fideszfrakció.
