Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 21 (166. szám) - A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. BALOGH LÁSZLÓ (MSZP):
583 A törvényjavaslatról önkormányzati aspektusból szeretnék szólni. Talán furcsa, hogy az érde mi jogintézmények vizsgálatát megelőzően rögtön a hatálybalépéssel kezdem a mondanivalómat. A törvényt elfogadása után jelentős, több mint féléves késéssel tervezik hatályba léptetni, ami megítélésem szerint teljességgel indokolt, hiszen a törvény működésé hez biztosítani kell a személyi és tárgyi feltételeket. Nem másról van szó, mint arról, hogy a helyi önkormányzatok köztisztviselőinek gondolkodásmódját kell átalakítani az új törvény alkalmazására. Ennél sokkal nagyobb problémát jelent az új jogintézménye k alkalmazásához szükséges többletforrások előteremtése, hogy mást ne említsek, az informatikai háttér biztosítása. Nem véletlen, hogy ezt mintegy ötéves átmeneti időszak előzné meg, és a javaslat X. fejezetében szabályozott elektronikus ügyintézés és ható sági szolgáltatás rendelkezéseit csak 2008tól alkalmaznák teljeskörűen. Ez az időszak elég kell hogy legyen a szükséges feltételrendszer megteremtésére. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a már jelzett önkormányzati aspektusból vizsgáljam a jav aslat jogintézményeit is. (20.40) Mindenekelőtt az alapelvekben megfogalmazott, törvénnyel kapcsolatos elvárásokra gondolok. Amikor az imént szemléletváltásról beszéltem, pontosan az eljárási alapelvek gondolkodásba és gyakorlatba történő átültetésé re utaltam. Minden jogalkalmazónak tisztában kell lennie azzal, hogy a köz érdekéből a köz szolgálatában áll. Szeretném kihangsúlyozni a „szolgálat” kifejezést. A közigazgatás nem önmagáért, hanem az állampolgárokért, jelen esetünkben a potenciális ügyfele kért működik. Ezt a logikát követve terjeszti ki az ügyfél fogalmát szinte a végletekig a javaslat, elismerve ügyféli jogállását mindazoknak, akiknek érdekeit érinti az adott közigazgatási hatósági eljárás. Persze, itt azonnal fel kell hívnom a figyelmet a jóhiszemű joggyakorlás követelményeire. A törvény rendelkezéseit a hatálybalépés után minden egyes településen ugyanúgy kell végrehajtani. Már most látható, hogy ebben problémák várhatóak a személyi és dologi feltételek különbsége miatt. Képzeljük el a ki stelepülés ügyintézőjét, aki előtt egy külföldi személy saját anyanyelvén kívánja hivatalos ügyeit intézni, a törvény nyelvhasználati jogosultságára való hivatkozással. Ne áltassuk magunkat, ez nehézségeket fog okozni. Nem biztos az sem, hogy minden esetbe n tartani lehet majd az ügyintézési határidőket, például az ügyfél ötnapos értesítési kötelezettségénél. Gondot okozhat a szakhatósági állásfoglalások hivatalból és ráadásul szűk határidővel történő beszerzése. Sorolhatnám még a konkrét példákat. Mindezek miatt nagyfokú toleranciára lesz szükség a törvény alkalmazása során, és ezt a toleranciát mind az ügyfelektől, mind az ügyintézőktől joggal elvárhatjuk. Önkormányzati emberként szeretném kiemelni a törvényjavaslat néhány új jogintézményét. Nevezetesen, a hatósági közvetítő és a hatósági szerződés törvénybe iktatásáról beszélek. A jogfejlődés eredményeként megfigyelhető, hogy a közigazgatási jog a polgári jog irányába mozdul el, melynek során a hatóság és az ügyfél kapcsolata egyenrangú felek kapcsolatává a lakul át. Azt pedig senki sem vitatja, hogy ennek a világon a legáltalánosabb, elterjedt formája a szerződés. Az önkormányzatok egyébként gúzsba kötött mozgási szabadságát nyitja meg, hogy a köz érdekében olyan többletszolgáltatások teljesítésében állapodh atnak meg, amelyekre amúgy módjuk nem lenne. Önkormányzati vonatkozásban nem félek a korrupció lehetőségétől sem, hiszen az ilyen szerződések jóváhagyása testületi döntéssel születik meg, amely egyeztetési folyamat eredményeként jöhet létre. A társadalmi k ontroll meglétét biztosítja a testületi ülések nyilvánossága és sok esetben a közbeszerzési eljárás is. A közigazgatási szerződés lehetősége túlmutat a már ismert felek közötti egyezség jóváhagyásán. A lényege az, hogy jó az ügyfélnek, mert megvalósíthatja elképzeléseit, és jó az eljáró hatóságnak is, mert érvényesíteni tudja a közakaratot. Ugyanezt gondolom a hatósági közvetítő tevékenységről is, amelynek más jogterületen már megvannak a megfelelő intézményei. Szeretném felhívni a figyelmet egy olyan probl émára, amely az eljáró hatóság mulasztása esetén önkormányzati körben fölvetődhet. A törvény helyesen szankcionálni rendeli az eljáró hatóság mulasztását. Jogdogmatikai problémát is felvet azonban az önkormányzati hatósági ügyek kérdése.
