Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 21 (166. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló Állami Számvevőszék jelentésének együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz):
557 ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót Lengyel Zoltán képviselő úrnak, Fidesz. LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz) : Kös zönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A budapesti olvasat után engedjék meg, hogy a 2003. évi költségvetés tényeit vidéki szemszögből értékeljem néhány gondolat erejéig. A 2003. év érdekes év volt a vidéken élők számára, ugyanis mindannyian em lékszünk rá, hogy 2002ben a száznapos program kapcsán a költségvetési módosításba becsomagolt földtörvénymódosítás gyakorlatilag beszűkítette a vidéken élő emberek életterét; lehetetlenné vált számukra az, hogy a saját falujukban, uram bocsá, a saját ter ületük mellett lévő földterületet megvásárolhassák. 2003ban szemmel láthatóan megindult az országos kiterjedésű falugazdászhálózat tudatos szétverése, azzal az indokolással (Gőgös Zoltán: Ne mondjál ilyet! Szám szerint mondd meg, légy szíves!) , hogy fel kell építeni egy olyan intézményrendszert, amit az Európai Unió is elfogad. Szeretném emlékeztetni tisztelt képviselőtársaimat arra, hogy az Európai Unión belül, ahol egyébként van jól működő gazdaság és jól működő mezőgazdaság, ezt a feladatot főosztályi szinten el lehet látni, például Bajorországban. Teljesen felesleges volt szétverni az adófizetők pénzéből a falugazdászhálózatot; teljesen felesleges volt munkanélkülivé és jövedelem nélkülivé tenni azokat az egyébként már rutinos, jó szakembereket, akik ezt a feladatot ellátták. Mindemellett jelentős mennyiségű közpénzből sikerült felállítani a MVHt mint új hivatalt, amelyik a mai napig nem működik, és a mai napig nem tölti be azt a feladatot, amire a szocialistaszabad demokrata kormány létrehozta. Nem beszélve arról, hogy a lemaradást látva együttműködési megállapodást kötöttek az Agrárkamarával, ahova szintén jelentős mennyiségű közpénzt pumpáltak be, és sokak által vitatott a kamara, az MVH és a falugazdászhálózat időnként egy irodában való működteté se, ugyanis ez adatvédelmi szempontból számtalan kérdőjelet vet fel. (Gőgös Zoltán: Azt mondtad, hogy nincs falugazdászhálózat! Akkor mi van?) A költségvetési törvényjavaslatot olvasva szembetűnő néhány ellentmondás. Ellentmondás figyelhető meg a törvényj avaslat általános része FVMfejezetében foglaltak között. Csak utalás szintjén engedjenek meg néhányat ezek közül. Az egyik egy számszaki eltérés, ami az elemi kárt szenvedett gazdáknak kifizetett támogatás elszámolásakor keletkezett. A másik két ellentmon dás inkább csúsztatásnak nevezhető, amikor is az agrárgazdasági támogatások elszámolásából az tűnik ki, hogy a termelés 57 százalékát végző egyéni vállalkozók és magánszemélyek a kiemelt termékek felvásárlásához nyújtott dotációból mindösszesen, mint ahogy Kékkői képviselő úr is elmondta előttem, 10 százalékkal részesülnek, a piacrajutási támogatásból pedig mindössze 7 százalékot kaptak. Ez nehezen egyeztethető össze a szocialistaszabad demokrata kormányprogramban olvashatóakkal, illetve az abban vállaltak kal. A másik ilyen csúsztatás pedig a SAPARDprogram keretében igénybe vehető támogatásokról szól: az agrárberuházásokra igénybe vehető többi támogatással együtt mintegy 55 milliárdos nagyságrendet tesz ki, és így impozánsabbnak tűnik az egyébként valójába n felhasználásra került 5,8 százalék, ami összességében nem több, mint 1,5 milliárd forint. Évek óta jelentkező probléma a mezőgazdasági termelők részéről felmerülő támogatások igénye, ami meghaladja a rendelkezésre álló előirányzatot. A forráshiány követk eztében évről évre nagyobb összegű a determináció, amely tovább növeli a következő évi támogatási igényeket. Engedjék meg, hogy visszautaljak a tegnapi késő esti órára, amikor is a vízi társulatok helyzetéről beszéltünk. Az államtitkár úrtól kapott írásos anyagból szemmel láthatóan látszik az, amit egyébként Németh Imre miniszter úr a 2003. évvel kapcsolatosan tagadott, mégpedig az, hogy 2004 első három hónapjában fizették ki a vízi társulatok számára is azokat a támogatásokat, amik 2003ban illették volna meg őket, és így az érdekeltségi területen dolgozó és földtulajdonnal rendelkező gazdák hónapokon keresztül hiteleztek a kormánynak. 2003ban 30 milliárd forint összegű volt az áthúzódás, ezzel
