Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 21 (166. szám) - A Magyar Nemzeti Bank 2001. évről szóló üzleti jelentése és éves beszámolója; a Magyar Nemzeti Bank 2001. évi üzleti jelentése és éves beszámolója elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat; a Magyar Nemzeti Bank 2002. évről szóló üzleti jelentés... - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - SZABÓ LAJOS (MSZP):
488 (Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Melyek a 2003. évi spekulációs támadások nyomán 6 százalékponttal megemelt, és azóta csak 1,5 százalékponttal mérsékelt jegybanki alapkamatszint reálgazdasági és pénzügyi következménye i? Mekkora többletkiadást okoz ez az államháztartásnak? Milyen kedvezőtlen hatásai vannak a gazdaság egyéb szektoraira? Itt gondolhatunk a lakosság devizaeladósodási veszélyeire vagy a gazdaság szereplőire gyakorolt hatásokra. Mekkora hatása van a fizetési mérlegre a magyar állampapírok külföldi befektető által kivitt kamatjövedelem egyenlegét rontó hatása? Meg kell vitatni azt is - és erről már államtitkár úr is beszélt , hogy milyen tanulságai vannak a 2003. évi monetáris politikai lépéseket követő ellen tmondásos kommunikációnak. Mindez mennyiben csökkentette a monetáris politika hatékonyságát, és hogyan változtatta a befektetők viselkedését? Mennyiben korlátozza a monetáris politika mozgásterét a magas kamatszint következtében az árfolyam erős széle köze lében tartózkodó forint? Hogy itt visszautaljak Molnár László utolsó hozzászólására: a Magyar Nemzeti Bank független, de közpénzekkel gazdálkodó intézmény. Ki és milyen célszerűségi, hatékonysági vizsgálatokat végezhet a jegybank beruházási és működési köl tségeiről? Itt például a sokat vitatott, több milliárd forintos emissziós beruházásról is szó lehet. Meg kell találni a válaszokat ezekre a kérdésekre azért, hogy tovább tudjunk lépni. A Magyar Nemzeti Bank monetáris politikája 20012002 folyamán az árfoly am erőltetett felértékelésével szorította le az inflációt. Ez hozzájárult a magyar gazdaság külpiaci versenyképességének romlásához, illetve a 2002 nyarán megemelt jegybanki alapkamat lassú mérséklése 2003 elején a forint elleni jelentős spekulációs támadá shoz vezetett. A 2002 nyarán és november végén bekövetkezett spekulációs támadások után a jegybank összesen 6 százalékponttal megemelte az alapkamatot, azonban az árfolyam azóta bekövetkezett változása, stabilizációja ellenére is csak igen lassan, több rés zletben, összesen 1,5 százalékponttal mérsékelte a kamatot. (13.10) Így a magyar jegybanki alapkamat a 2003. év elejinél 4,5 százalékponttal nagyobb, és meg kell állapítani, hogy ez az Európai Unióban a legmagasabb. (Varga Mihály: De a hiány is!) Parancsol ? (Varga Mihály: A hiány is.) Beszélhetünk a hiány mértékéről is - azért van nálunk magasabb hiánnyal rendelkező állam, ahol a hiány tendenciája, tehát a növekedése is ellentétes a magyar csökkenés tendenciájával. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: DélAfriká ban.) Ahogy jegybankelnök úr is beszélt róla, a KSH adóváltozásokat kiszűrő árindexe nem jelezte az infláció emelkedését, így a mai kamatszintre tekintve a reálkamatok történelmileg is magas, 46 százalék körüli szinten vannak. Ilyen kamatszint mellett a g azdálkodók, a lakosság is inkább devizahitelt vesz fel, ami a jegybankelnök úr által is megerősített árfolyamkockázat miatt igen előnytelen, a pénzügyi rendszer kockázatait növeli. De beszélhetnénk a magas kamatnak a költségvetési kamatkiadást növelő tétel eiről is. Ha egy kicsit előrenézünk, akkor azt tudjuk mondani, hogy 2005ben akár a GDP 0,50,6 százalékával is, tehát több mint 100 milliárd forinttal ronthatja ez az egyenleget, vagy ha a mostani témákat vennénk elő, akkor a kedvezményes lakáshitelek kam attámogatása 2004ben mintegy 55 milliárd forinttal rontja a költségvetés pozícióját, illetve a költségvetés tervezésénél a kiigazítás terheit is növelik a kamatok, hiszen az elsődleges nem kamat jellegű kiadásokat erőteljesebben kell csökkenteni a magasab b kamatok miatt, ami szintén problémát jelez. Úgy gondolom, hogy a múlt megfelelő elemzése után nézhetünk egy kicsit a jövőbe is előre, és ha abban egyet tudunk érteni, hogy a jövő évben a konvergenciakritériumok szempontjából minden mutató javulni fog, mi nden fél előrejelzése alapján, tehát csökkenni fog az infláció, csökkenni fog az államháztartási hiány, csökkenni fog az államadósság GDPhez mért mértéke, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a negyedik konvergenciakritérium, amelyre gyakorolt hatás a jegyba nkelnök úr kezében van, a kamat is megfelelő módon csökkenhet, és ezzel a jegybankelnök úr is hozzájárulhat ahhoz, hogy a magyar gazdaságban zajló folyamatok még jobb irányba indulhassanak el.
