Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 21 (166. szám) - A Magyar Nemzeti Bank 2001. évről szóló üzleti jelentése és éves beszámolója; a Magyar Nemzeti Bank 2001. évi üzleti jelentése és éves beszámolója elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat; a Magyar Nemzeti Bank 2002. évről szóló üzleti jelentés... - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz):
484 erre utalt Horváth János képviselőtársam is , hogy ez következményeképpen magas kamatot eredményezett, amely nagyon sok szempontból egyébként nem jó senkinek sem, hiszen magas felárat kell fizetnie az eurókamatok és a forintkamatok között mind a gazdaságnak, mind a magyar államnak, mind pedig az embereknek. Ha ilyen több órányi vita után kívülről figyelik a hall gatók, akkor talán érdemes arról külön szólni annyiban, hogy tanuljanak belőle, hogy azért érzékelhető az, hogy ma nagyon sokan bizony a forintok iránti bizalmatlanság és a forintok magas kamatai miatt azokat a banki hitelkonstrukciókat helyezik előtérbe, amelyek hasonló kis családi dilemmákhoz kell hogy vezessenek. Hiszen ugyan lehet euróban vagy éppen svájci frankban fölvenni hiteleket nagyon kedvező kamattal, de utána bizony ez egyre nagyobb nyomást fog jelenteni az egész gazdaság és a pénzvilág számára és számunkra is. Azt gondolom, hogy ha ez az árfolyam megmozdul, akkor bizony lehet, hogy nem a kamatoldalon, de az árfolyamkockázaton keresztül óriási árat fizethet mind a magyar állam - ami kapcsán nem tudom, hogy Molnár Albert miért biztatja arra a Nemz eti Bankot, hogy egyre több külföldi devizahitelt vegyen föl , mind pedig a magyar lakosság, hiszen a forint és a deviza közötti különbségre tartósan be kell rendezkedni. Azt gondolom, ha valahol levonjuk az elmúlt három év tanulságát, a legsúlyosabb köve tkezménye az, hogy előzetesen a 20062007nek, az euró bevezetése céldátumának folyamatos arrébb tolása történt meg, ami ma már olyan távolságban van, mondhatjuk, hogy gyakorlatilag a mikroszféra, a gazdaság, a vállalkozások, a lakosság számára értelmezhet etlen távolság, hiszen 2010es, esetleg még későbbi időpontok hangzanak el. Bár a kormányzatnak és a Nemzeti Banknak ma a 2010 a hivatalos közös céldátuma. Ez azért nagyon fontos kérdés, mert azt gondolom, ez jelzi azt, hogy ugyan itt lehet sokféle vitát f olytatni, de valójában a mélyen a pénzvilággal, a makrogazdasági folyamatokkal foglalkozó kormányzati, nemzeti banki és monetáris szakértők végül is ezen gazdasági katyvasz végeredményeképpen, ami az elmúlt időszakban történt, egy folyamatos bizalomhelyre állítási lépéssorozatot mérlegelnek, és ennek az a következménye, hogy az euró bevezetéséhez kapcsolódó feltételek teljesítéséhez időre lesz szüksége a magyar gazdaságnak, a magyar költségvetésnek, amelynek súlyos árairól most nem akarok különösebben beszé lni, mert az már messzire vezető kérdés lenne. Ezen belül kell megvizsgálni, hogy a Nemzeti Bank monetáris politikája, egyáltalán működése, gazdasági működése hogyan történt. Ha sorra vesszük, hogy teljesülteke azok a célok, amelyeket a kormányzattal közö sen tűzött ki a monetáris politika, meg kell állapítanunk, hogy igen, eredményes volt a Nemzeti Bank monetáris politikája, hiszen ezen célok megtartása, amelyek az inflációhoz is kötődnek, megtörtént, teljesült. (12.50) Hiszen 20022003ban 45 százalékra csökkent az infláció, és nagyon jól tudjuk, a polgári oldal azt többször hangsúlyozta, hogy az elsődleges, és azt gondolom, hogy a baloldal, az MSZP részéről is egyértelmű volt, hogy az infláció elleni küzdelem egy közös cél volt eddig. Most úgy tűnik ebbe n a vitában, mintha ezt nem tartanánk közös célnak, pedig nagyon jól tudjuk, hogy valójában a szegényeknek, a kiszolgáltatottaknak a legnagyobb tehertétel a növekvő áremelkedés, és ezen áremelkedés mérséklése kedvezően hat a mikroszférára, a lakossági szfé rára, a kis- és középvállalkozói szférára, egyáltalán a magyar belgazdaság számára ez egy hihetetlen nagy érték. Sokkal jobb a helyzet, mint akár az 19982001 közötti időszakban, amikor bizony magas, 10 százalék vagy azt meghaladó inflációval kellett számo lni. Ne felejtsük el ezt sem, kedves képviselőtársaim, és ennek valóban van új gazdaságpolitikai és monetáris politikai eszközrendszere. Azt kell mondanom, hogy az a képviselőtársam, aki azt mondta - azt hiszem, Kékesi Tibor , hogy akkor csökkentette a Ne mzeti Bank, amikor nem kellett volna, és akkor növelte, amikor pedig szerinte kellett volna... - az pedig éppen azt mutatja, hogy bizony a mikroszint szemlélete és a makrogazdasági politika nem esik egybe. Más folyamatok zajlanak a két szinten, és nem lehe t
