Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 14 (196. szám) - A mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2003. évi LXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
4560 Szabályozza nálunk ezeket a dolgokat törvény az esélyegyenlőség érdekében? Hát persze, hogy nem. Nálunk az esélyegyenlőség érdekében az MVHt hozták létre, mé g egyszer megismétlem, a Magyar Demokrata Fórum szerint szükségtelenül felduzzasztott, a való élettől elszakított nehézkes intézményként. Az már természetes, hogy egy ilyen szervezet működését még sokszor javítgatni, a való élet elvárásaihoz illeszteni kel l most és a jövőben még sokszor, míg a bejáratott, az élethez és a gazdához közel álló szervezetek, mint például a falugazdászok sorsa mind bizonytalanabbá válik. Hogy mennyire sikerült az új intézmény számára a próbaidő, arra tekintsünk csak egyetlen adat ot! A tárca korábbi politikai államtitkára, Szanyi Tibor azt nyilatkozta a minap egy tudományos tanácskozáson, hogy Magyarországon az agrártámogatások összegének 90 százalékát száznál kevesebb ember teszi el. Akkor minek ehhez ilyen részletes szabályozás, ekkora szervezet? - tehető fel a kérdés. Mi eddig is éltünk a gyanúperrel, hogy a módosítandó törvény a feladatok delegálása révén a teljes intézményi alkalmatlanság elfedése mellett politikai és költségvetési átláthatatlanságot generál az ágazatban, és ez t a lényeges problémát a mostani módosítás sem érinti. A felelős vezető, politikai államtitkár, kormánytag szájából elhangzott nyilatkozat e téren bizonyító erejű. De sem a törvény, sem a módosítás nincs összhangban a nemzeti célokkal sem. Pontosan nem tud om, de nem hiszem, hogy például Dániában egy olyan szabályozás megállhatna, amelyik az ország területén lakóhellyel, tartózkodási hellyel nem rendelkező külföldi természetes személy mint támogatást igénylő gazdálkodó, vagy az országban székhellyel nem rend elkező gazdálkodó szervezet mezőgazdasági tárgyú ügyeivel foglalkozna. Azért nem, mert az egyéb, a valódi versenyképességet biztosító és nemzeti érdekeket alaposan védő, egyébként nyilván a józan ész talaján álló jogszabályok ott az efféle gazdálkodók ügyl eteit eleve kizárják. Ez a 10. § (2) bekezdése. A toldozgatott törvényjavaslatból pedig nálunk szinte természetesen kimaradt a másik fél, a gazdák számára nyújtott garancia. Ami a korábbi időszakokban természetes volt, jelesül az, hogy a szabályozás, a tám ogatás alanyi jogú kedvezményezettje, célja a gazda, pontosabban a gazda eredményes tevékenysége, a gazda számára adható kereteken belül az elért támogatást biztosítani kell. Ebből kifolyólag egészen a közeli múltig természetes volt, hogy az adott keretben elért támogatáshoz a gazda hozzá is tud jutni. A közelmúlt és napjaink tapasztalata azonban az, hogy egyoldalú előnybe került a pályázati kiíró. Tavaly és idén az a jellemző, talán a “sikeres” intézményszervezésnek tudható be - és a “sikeres” itt természe tesen idézőjelben van , de lehet, hogy a pályázati pénzek körül állandósult állami számmisztifikáció okán, hogy nem tartják be a pályázatok elbírálási idejét, a támogatások kifizetéséről már nem is beszélve. Rögzíteni kellene a jogszabályban a hatóság köt elezettségeit, beleértve a késedelmi pótlékokat is. Az MVH a gazdákkal nem szívességet tesz, hanem az Unió által rátestált feladatot hajtja, illetve hajtaná végre. Késedelmes kifizetés, késedelmes elbírálás esetén a gazdát is kár éri ugyanúgy, mint az álla mot - csak ő kihez forduljon igazával? Mindennek azért tulajdonítunk jelentőséget, mert a most előttünk fekvő törvényjavaslat kimerítően szabályozza, hogy a gazda, az ügyfél mely vétségei milyen szankciók, éspedig meglehetősen húsba vágó szankciók által le gyenek büntetve. Mindnyájan tudjuk, hogy az egész 2004es év arról szólt, hogy mennyi és milyen elmaradás következett be. Még ma sem látható át az okozott kár teljes mélységében, s mindezt a nagy elmaradás, a szervezetlenség, fejetlenség, a rossz szervezés és az előrelátás hiánya okozta. Természetesen mindezt nem a gazdálkodók okozták. Attól tartok, hogy több megoldatlan probléma továbbra is nyitva marad, a törvény nemzeti agrár- és vidékfejlesztési célok megalapozására, az egyenlő versenyfeltételek biztosí tására továbbra sem lesz alkalmas, feltéve, hogy a cél nem az, hogy az agrártámogatások összegének 90 százalékát továbbra is alig száz ember tegye el. Az előbbi felszólalás, amelyet Lengyel Zoltán fideszes képviselő úr szájából hallottunk, néhány nagyon fo ntos gondolatot tartalmazott, és szeretném a mondandóm végén a magamét is hozzátenni. Nem törvény kérdése az, hogy hogyan fog ez a dolog működni. A legtökéletesebb törvényt megalkothatja az Országgyűlés, ha a végrehajtás nincs garantálva. Úgy látom, az elm últ tizennégy
