Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 14 (196. szám) - A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - LABODA GÁBOR (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz):
4550 módosításban szereplő infrastrukturális feltételeket. Ebből adódóan támogathatónak tartjuk, és támogatni is fogjuk, hogy halasztást kapjanak erre vonatkozóan az érintettek. Még egy gondolatot szeretnék a törvénymódosítással kapcsolatosan elmondani. Teljesen egyet tudunk érteni azzal, hogy a törvény hatálya innentől kezdve minden egészségügyi intézményre ki f og terjedni, sőt nemcsak egészségügyi, hanem, mondjuk, igazságügyi orvos szakértői intézetre is. Azt gondoljuk, hogy ezzel véglegesen bezárulnak azok a kapuk, amelyek korábban nagyon sok konfliktust és nagyon sok felháborodást keltettek a hozzátartozókban, bezárul az a kapu, hogy a temetési szolgáltatók indulatból versenyezve küzdjenek azért, hogy kik végezhessék a temetést. Ezt mindenféleképpen nagyon fontosnak tartjuk, egyik legfontosabb elemnek gondoljuk a törvény jelenlegi módosításában. Összességében: a Szabad Demokraták Szövetsége elfogadhatónak és támogathatónak tartja a törvénymódosítást. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (Harrach Péter) : Két percre megadom a szót Laboda Gábor képviselő úrnak, MSZP. LABODA GÁBOR (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényt olvasva az a véleményem, hogy örvendetes, hogy a parlament elé került, ugyanis olyan pontosításokat tartalmaz, amelyek szükségesek voltak az eddigi temetkezésről szóló törvény végrehajtásához. Ami viszont hiányzik a tö rvényből, a temetőkről és a temetkezésről szóló törvény belső rendje. Ez alatt értem azt, hogy nem foglal állást a törvény abban, illetve hiányoznak belőle a temetőn belül és kívül lévő kőszobrászok, illetve műkőkészítők, ezt nem pontosítja a törvény. Á llamtitkár úr említette, hogy a szakmai érdekképviseletekkel egyeztettek. Én azt javaslom, hogy azokkal is egyeztessenek, akik kívül maradtak ebből, azaz az országos kőfaragó és műkőkészítő egyesülettel, és ezek után próbáljon meg egy olyan megoldást talál ni, ami mindenki számára elfogadható. Ugyanis jelen pillanatban a temetőn kívül maradt, telephellyel rendelkező cégek jelentős versenyhátrányba kerültek. Szeretnénk, ha ez módosulna, és a jövőben, illetve esetleg január 31ig valamilyen módosító formában e z megtörténne. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : A következő felszólaló Weszelovszky Zoltán képviselő úr, Fideszfrakció. DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Fontos alapigazságot mond ki Jókai Anna, amikor arra hívja fel a figyelmet, hogy “a jelen sokkal tartozik a múltnak, és ha ezt a tartozását ki nem egyenlíti, a jövőtől sem követelhet”. Gondolom, igaz ez egyénre, családra, társadalomra egyaránt. Különösen érvényes az őket képviselők re, az Országgyűlésre. Ezért is volt jó és helyes, múlttal szembeni tartozásunkat enyhítő a temetőkről és temetkezésről szóló törvény, amelyet az Orbánkormány terjesztett az Országgyűlés elé 1999ben. A kérdéskör szabályozásáról társadalmi szinten évtized ekig nem volt korábban szó, az Országgyűlés azelőtt nem tárgyalta. Törvény helyett csupán két minisztériumi rendeletre támaszkodó 1970es kormányhatározat foglalkozott e különleges, mindenkit mindennapjainkban megkerülhetetlenül érintő témával. A törvény a lapvető céljának az előterjesztő az elhunytak emlékének méltó megőrzését és ápolását, a temetkezés kegyeleti és közegészségügyi feladatainak érvényesítését, valamint a hazai temető- és temetkezési kultúra fejlesztését jelölte meg. Ennek érdekében egy egysé ges, áttekinthető és a korábbiaknál szigorúbb szakmai szabályozási rendszert kívánt kialakítani. A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény hatálybalépése óta közel hat év telt el. A tapasztalatok és a pozitív visszajelzések azt igazolj ák, hogy a szabályozásra szükség volt, és
